Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)
1912-10-03 / 224. szám
/ y 7 Nagyvennegyedik évfolyam. 1312. október 3., csütörtök. 224 ^r:-*'*v;a«i!M*.9íFI5SBaa!B'93!SSit!»K<5«*3?««'r3eSI»i»3KÍ5«,S5:3Slt3ÍÍS«Sía»B!01W«*E«lraOBaBI«a65««tK*«B«JS9l*i»«tf BB8íBlail5*BaaWHf «■»«»!* jzárn. POLITIKA r^APILAI Harc a nem/,étvezetésért. Szalmái', október 2. Mindig azt az állás; on ot iogadtuk el helyesnek, hogyjobb ha a nemzet- vezetés a történelmi osztályok akaratában marad, mintha azt. más társadalmi osztályok ragadnák magukhoz. Ma, mikor a történelmi osztályok legismertebb nevű tagjai a proletariátus hatalmára akar támaszkodni, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a magyar történelmi osztályok ereje nem elóg izmos már arra, hogv • a nemzetvezető hatalmat megtartani kép<s legyen. Ha igaz ez és erről pontos meggyőződést. lehet szerezni, arra kellene gondolni, hogy: tehát melyik társadalmi osztály volna az, melynek intellektusa a, többi társadalmi osztályok tőié emelkedett, mely ennélfogva érdemes arra, hogy a nemzetvezetésre magától a nemzettől kapjon megbízatást. Elindulok ezzel a gondolattal és figyelem a társadalmi osztályokat és legelső sorban arra a meglepő eredményre jutok, hogy a magyar társadalmi osztályok között egyedül csak a prole- táriátus az, melynek céltudatos és alaposan megszerkesztett, osztálypolitikája van. A proletár szervezettségnek a leg-“ apróbb organizmusa is tökéletesen funkcionál, ismeri habozás nélküi teljesíti maga rendeltetését és a reá hízott; feladatokat. Kerekem ennek a tökéletes céltudatosságnak az okát és megtalálom abban, hogy a világ legkiválóbb szociológusai tervszerűen, majdnem egy évszázad óta építik ezt a társadalmi szerkezetet és az osztályharonak minden fegyvere: a záptojás dohágtól, fjei egészen az általános sztrájkig, — megfontolt és lélektanilag pontosan kidolgozott eszközök, pielyekaek momentán következmény* it szinte hajszálnyi pontossággal lehet előre m gállapitani. Á szociáldemokrácia irodalma és szónoki frazeológiája olyan erővel tud belekapcsolódni a proletár lélek érzéseibe és gondolkozásába, amilyen erőt semmiféle borzsuá irodalom és frazeológia a saját társadalmi osztályaira gyakorolni nem képes. Aki nem lát keresztül azon a ködön, m-ly a proletár szervezetet összetartja, habozás nélkül azt mondaná, hogy: ha a történelmi osztályok elerőtle- nedtek, ime a prolet-íriátus az, melyre a nemzervezetést kell bízni, mert nincs társadalmi osztály, melyben annyi osztályöntudat nyilatkoznék meg, mint a proletáriátusban. Igen? De nincs is társadalmi osztály, melynek az öntudat« ssága ho ná- lyosaob és zavartabb volna, mint a proletariátusé. A szervezet működése, mely sokszor csodákat produkál, nem egyéb, mint nag» szerűen megkouataiált kollektiv munka, egy emberekből álló öntudatlan gépezet, mely elég jó arra, hogy a magasabb társadalmi osztályok ellen osztály harcot folytasson ; de abszolúte kép- t- len arra, hogy más társadalmi osztályok feleit dominálni tudjon. Képtelen, mert u proletár szervezet csak addig funkcionál, míg együtt az egész, egyetlen célért lép akcióba. Abban a pillanatban, mikor érdekek szerint kezdene tagozódni, széthullana, mint az oldott kéve, semmiféle erő többé összetartani nem tudná. A proletár szervezet csak harcolni tud, alkotás1 á berendezkedve nincs és ha elérné a végső célját: a magántulajdon megszüntetését és a termelési eszközök szocializálását, csak a legkegyetlenebb rabszolgát irtó zsarnoki hatalommal volna k pes az úgynevezett szociális államot kormányozni. Ezt a világ legkiválóbb szociológusai sem tudják másképpen elképzelni és ezért az osztáiyharc győzelmi napjáig terjed csupán a gondolkozásuk, ennél a gvőzelmi napnál magállanak és azt mondják, hogy: ami pedig ezután követSzonett. Irta : Szép Vilma Távol kékjében révedez a szemem. Gondolkodom halálon, életen. Halálon, amely örökké fog élni, Életen, amely sohasem fog meghalni. Csodálatos dolgokon tűnődöm, Tüneményes dolgokat csodálok. S mig így tűnődve elcsodálkozom : Lecsukott szemmel végtelenbe látok, Látom hómezők végtelen fehérét, Hallom tengerek féktelen zenéjét, Elképzelem milyen egy ódon vár — Látok bánatos, meghalt arcokat . . . Látom a halált, a hatalmasat, Amint hivó arccal — tán engem vár. A „SZAMOS" eredeti tárcája Irta: -szky. Hárman vol ak a műteremben. A szenvedő emberiségnek fekete szakállu Judása, aki csak csengő aranyakért adja érzóskeltő dolgait, — Leila, a csicsergő hangú szabad- madár — és harmadiknak a huszadik századbeli Deinkrisztus. Künt alkooyodott már. Borongós bus felhők úsztak az égen s a Dap csak valahonnan messziről érzett. A műteremben ült a csend. S ők hárman várták Magdalénát. Az ablakban játszott a fény. Fügiö- nyök sarkán rózsaszín csurgóit és hajó- kázva dűlt be a világosság. Körül a teremben aktok és tájak hallgatva figyeltek,— a feste't templom méhében búgó harangkongás aludta álmát — s ők hárman várták a negyediket. Nehéz, —■ szorongásokkal telt napok köde szállt a lelkűkre Bensejükben régi vágyaknak tört fényű pora szitálva hullott és körülöttük balzsamos óther lengett. Az idő pedig múlott. Néma perczek- nek szaladó szirénéi csókol ózva fonódtak össze örökértékek szinsugaraival, hogy hullámozva hiuiázzanak a végtelelenbe. Bágyadtság érzett és kellemes izgalom. Várás és a gyönge idegeknek sejtelmes remegése: valaminek jönni kell. De ha nem jön semmi... az sem baj már, ebben a fásult létben. — Szeretóse az életnek és utálása a létnek : ez ringott a levegőben és megadással zsongó sóhajaikban. Kényelemmel és lustán hevertek egymás mellett a nagy,— tágas hencseren. Homályban tüzelő, nagyon jó, mindigre kívánt állapot volt ez: pihenés, messzire vetülő pihenés. — Kellemes, kincses nyugvás, önmagát elvetélő kéjórzet bizsergése: talányos valahol valami, a jelenben semmi s a nemlétbe merülő fekvés... Es Leila teste Modern ruhafesteSj-. 4 irrgi 4 ír * ^ Sß& * ~w Modern és tartós bármily divatszinre. XlAtJ JL .AJ JL A JLi plissézés és gouylérozás. P diliét: Szatmár, Kossuth ß*u. 10- felvételi üzlet: Kazincz^-u. 17. Gtttila-u- 2. Nag^hárolp : Széchanpi-u. 34» Alapitt&tott 1886. Jelen számunk 8 oldal terjedelmű.
