Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)
1912-10-22 / 240. szám
} Negyvennegyedik évfolyam. Szaimér, 1912. október 22., ke «(SSNMMraoa «e-oi 3BB'BeraW®«ySBB»-BBOBSa!EBS*Bi3BBBBfBeWÜPO 240. 5zám. u zn A kir. ügyész a gazdasági válságban. Szatmár, 1912 október 21. (She) Az országos hirességüvé vált ügyészségi felhívás a szatmáv-németii pénzintézetek állítólagos uzsorája ellen — egyszerű kis tünete a gazdasági válságnak. Csak mint természetes következmény jelentős, mint bizonyíték a nagy igazságra, hogy concrét események a gazdasági élet minden időszakában, ugyan azokat a következéseket idézik eiő. E% a jelentősége természetesen csak napokra szabott. Mindössze addig tart, mig világrengető nagy események és a válság egyébb felszínre vetődő szimptomái le nem veszik a napirendről. Mit segít ugyanis a bajokon egy nemes intencióból ób a törvény szilárd tiszteletéből eredő tiltakozó felkiáltás, a gazdasági élet nagy morajjal hömpölygő vészeiben ? Hiszen a válság nem lokális, nem csak a hitelintézmények egészségtelen viszonyaiban orvosolandó és korántsem a pénzuzsorázásán alapul. Az egész nagy szövevényes gazdasági élet beteg. Egész általánosságban nines egészséges termelés egy foglalkozási ágon sem és nagy összeségében nem növel értékeket a termelési tényezőknek egymásra való hatása. Az egész világ termelő pia^a jutott válságba összes faktoraival, foglalkozási ágaival, lebonyolító eszközeivel — és ez az égés?; szövevényes egység rohant bele eszeveszett tulságokba — és ebből a veszedelemből származott a pénzdrágaság; — nem pedig megfordítva a pénz feszültség okozott visszafelé ható, felis mérhetetlennek látszó, lappangó kavarodást. Emberi’eg elkövetett és emberileg megérthető dolgokon alapul a vá'sdg. Tulkövetelések a természet önmagától szolgáltató erejétől, alapnélküli üzérkedést fakasztottak a természeti adományokkal s ezeknek olyan horibilis érték növekedését eredményezték, mely nem felel meg, — nem felelhet meg a valóságnak. — Egy pár nyugodt és bőséges év eredménye csalódás nélküli örökös kánaán reményét szilárdította meg a képzeletekben a olyan lázas spekulációkba hajszolta az embereket, mely reményük valósulása esetén sem lehetne indokolt. A munka erőszakos túlbecsülése és a munkás és tőkés igazságtalan viszonyának átmenet nélkül, végső fokon Való tárgyalása eltekintve a társadalomban lappangó jogos forradalomtól, a gazdasági életben jogtalan megrázkódtatásokat vont maga után. A munka mint tényező a termelésben bizonytalanná vált, a körülötte lázongó órdekhajszák folytán. A csendes kifejlődésre született világeszmék parázs kialakulás útjára vannak vetve, ami pedig nem maradhat a termelés, a hivatás terén megtorlatlantik Az emberi igények tulezaporodá-a folytán megsokasodott tőkék túltermelése, könnyelmű és rendszernélküli összehal- mozódását eredményezte olyan feleslegeknek, melyek elhelyezés nélkül válnak nem is naponként, hanem órákként értéktelenekké. S mit szóljunk a hitelműveletek eszeveszett orgiájához, melyek mindenkor óriási távolságokra előzték meg az összes többi faktorok fulhajtásáit és mérlegelés nélkül szolgáltatták az alkalmakat a fékeresztett tulspekulációhoz. Concréi eseményekkel, szemünk előtt fekvő bizonyítékokkal igazolt a megnemengedett üzérkedés minden foglalkozási ágon. Az őstermelő erdejének, földjének, bányájának, állatjának a gazdasági élet rendszeres fejlődése utján növekedő értékeit, az utóbbi pár év lázas készsége talán tízszeresen is megnövelte. A hozam pedig oktalan rablógazdálkodás utján sem erőszakolható ki nagyobbra, mint amit a tudomány mai állása és az emberileg tőkével, munkával eszközölhető befektetés megadhat. Mit csiná!jon a vagyonával felgazdagodott s ezzel szemben aránytalanul kicsi jövedelmet élvező őstermelő ? Bolond volna, ha a jövedelme növelésén törné a fejét, hogy azt okvetlenül harmóniába hozza felnövekedett vagyonával. Inkább beáll üzérnek s értékesíti jó pénzért magát a vagyont. Értéktelen értékek kerülnek ez utón a forgalomba s jogtalan keresletet idéznek elő a forgalom eszközében a pénzben, elvonva azt olyan hivatásoktól, ahol jelenléte reális alapon kívánatos. Az iparos jó és tartós átdolgozás helyett selejtes és tömeg termelésre vetemedett. Grépek és kézi munka eszelős igyekezetében rengeteg tulfelesleg halmozódott össze a piacokon értéket alkotó nyers termények felhasználésával s mig egyik oldalon az átdolgozás folytán tényleges értékek megsemmisültek, a másik oldalon azok uj ajakjukban nem hogy növeltek volna, de szükségtelenné válásuk folytán teljesen deválválódtak. Mit csinál a túlszaporodott, raktárait, műhelyeit eltöltő értéktelen áruval az iparos. Elfut talán tőle potom áron? Dehogy ! Legjobb esetben egyszerűen még tovább termel s ez utón reménykedik veszteségeit kipótolni, — legrosszabb esetben pedig kitérj ~szkedik munkakörében, uj l efektetéseket tesz, uj tőkékbe bitele végső megfeszítésével s jön a régi nóta, hogy az ipari tulspe- kuláció folytán, igazságtalan kereslet ébred a forgalom eszköze, a pénzzel szemben, elvonva azt olyan hivatásoktól ahol jelenléte reális alapon kívánatos. A kereskedő, a kőzvetitő termelő, a helyi és időbeli értékeket növelni hivatott kereskedő: értéktelen és szükségtelen áruk összetorlasztásával bajlódik. A túltermelés átkos következménye folytán beálló másik következmény, a rabló kereskedelem, gyors forgatagban sodor felszínre és buktat alá eksziszten- ciákat. Kivárni az ipari termények tul- iialmozódvtsát, ellesni az alkalmat az olcsó harácsoiásra. de szótár .sztani ugyan azokat az árukat, az egyéb conjunkturák változása folytán felszökött napi értéken : ez a kereskedő, a közvetítő termelő speciális tulspekulációja. Egy darabig simán is n egy a bur- kult uzsora, sőt az egyesek sikerén vér szemet is kap sok más, mig a feleslegek az ipari raktárakból értéken alól ki nem fogynak s á kereskedőnél fel nem halmozódunk. Azután jön a régi nóta. A kereskedelem íühöz fához kap, terjeszkedik, állandó nagy raktárt még nagyobb raktárral tetéz, uj befektetéseket tesz foglalkozási köre megnagyobbitására 8 tulajdonképen értéknélküiiség k birtokában, szintén elvon a forgalomból más helyen valóban szükséges forgalmi eszközöket. Quanaütum satis pénzt. A legrikitóbb azoohan a személyes fog alkozásokat a szellemi munkát űzők tulspekulációja. E téren úgy szólván mindenki mást csinál mint a hivatása. Itt nem is e foglalkozási ág válságba jutása a bibi, (bár itt is vau tul'engós ami azonban nem fér be ide), hanem az, hogy az e téren hivatottak át csapnak mások működési köribe és a hirtelen meggazdagodás vágyában mellékfoglalkozássá degradálják a kötelességeket. Főkép üzérek mindannyian, akik szakértelem nélküli hajszáikban botor sietJelesa eatámtmte 8 öldal terjedelmű.
