Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1912-09-13 / 207. szám
Negyvennegyedik évfolyam. Szafmár, (912. szeptember 13„ péntek. 207. tmmt u POLITIKAI MAPILAP. laB^eisaaaBBnBaBariaaMtiBBaaaaBaaBaBaBaaBBBBaaaaBBRBaaaBaBKBBaBaaaaaaBBaBBBaaaafltaai A^jntéző-bizottság. A keddi határozat egyáltalában nem elégítette ki azt a várakozást, amelyet előzetesen folköltött. Nincs benne semmi uj, semmi olyan kívánság avagy frázis, amit az ellenzéki szónokok a népgyülé- seken már el nem puffogtattak volna. Még íöltiinőbb, hogy nincs benne direkt válasz a többség kibontakozási gondolatára. Ezen is fölül: nincs benne határozottság, ami a cél biztos kitűzését és elszánt elérni akarását mutatná. Ami benne van az intéző bizottság határozatában, az szélsőséges és tarha- fcatlan vélemény, vagy ennek a formájába burkolt, merőben ^teljesíthetetlen, jámbor óhajtás. Jámbor csupán azért, mert naiv, egyébként pedig szertelenül túlzott. Ilyen az, hogy az ellenzék a kibontakozást nem tartja lehetőnek, a jumus negyediké óta történtek repará- cziója nélkül. De adós marad az intéző bizottság azzal a fölvilágositással, hogy mi módon képzeli a szentesített törvényhozási aktusokat megmásithatóknak, minthogy pedig erre éppenséggel nincs mód: mit ér a Bábi bánata. A „Szamos" Irta : eredsti tárczéja. Roxe M Képzeljék : szakácsnőnk julius tizenötödikén felmondott. A hálátlan teremtés, kinek harminchat korona havifizetésen kívül még legalább tizenkét korona piacpénze volt, aki hat korona vacsorapézt kapott, de pompásabb vacsorát evett az én konyhámról, mint jó magam. Akinek ruhája között két olómat, egy ezüst, öt nikkel gyüszümet találtam, nyolc zsebkendő és két alsószoknyán kívül Az igaz, visszavettem, de szó nélkül, mert szégyeftem volna érdeme szerint felpofozni, ahhoz pedig nem voltam elég gyengéd, hogy emléknek hagyjam meg nála, mit 'kegyeletből lopott tőlem el. Akkor azonban egész nap állt a kony hában és sirt. Azért tette-e, hogy bosszant- son vele, vagy megbánta, hogy felmondott ? Nem tartottam magamhoz méltónak, hogy kérdezősködjem efelől, mert az a szakácsnő, kivel úgy bántam és bánt velem, elvesztette a jogot rokonszenvemre. Másnap újra sirt. Harmadnap megint. kivánság, vagy vélemény kifejezése. Lehetetlenség az is, hogy Lukács és Tisza távozzanak a helyükről. Az intéző bizottság ezt sem követeli erélyesen. Nyilván belátta, hogy az nevetséges volna éppen abban a pillanatban, amikor a király a lepmagasabb kitüntetéssel ékesíti a többségi politika irányitóit, az egységes többség pedig még az eddiginél is nagyobb lelkesedéssel veszi körül vezéreit. Debát akkor mire jó az ellenzéki intéző bizottságnak ez a véleménynvilvánitása, hogy a Lukács és Tisza távozása nélkül a normális parlamenti rend helyre nem állhat. Bizony nem jó ez semmire. Egy mozdulattal sem viszi a közélet nagy kérdését előbbre. Semmivel sem teszi tisztábbá a helyzetet. Azt is kimondja az dlenzék, hogy nem ismeri el az uj házszabályok kötelező erejét. Már pedig kétségtelen, hogy azoknak érvényt kell szerezni. Az ellenzék talán hits gondol, hogy a többség is kész a házszabályokat uj revizió alá venni, talán ez az engedékenység bátorította föl az intéző bizottságot. Ha igy áll a dolog, Negyed-ötödnap szintén. Halkan, csendesen, de egész nap folytonosan. Úristen, ez igy fog tartani tizennégy napig? Elkezdőm magamat vádolni. Illik az, az én szociális gondolkozásomhoz, elhagyni valakit nyomorúságában, csak azért, mert ő kihasználta előnyét velem szemben? Mert hogy nem jókedvéből sir, az bizonyos. Összeszedtem tehát összes szociális érzésemet, hozzá kis kíváncsiságot tettem és elébe álltam, hogy megkérdezem, miért sir. Amint az arcába néztem, — dacára szociális érzésemnek — majdnam elneveztem magam . . . Hiszen sohasem volt valami szépség az én Nscárn, de hogy ilyen csúf legyen, nem is képzeltem. Megkérdeztem miért sir. Nem felelt. Szociális érzésem egyre erősbödtk, kíváncsiságom percenkint nő, úgyszintén ne- vethetnékem is. Iparkodom tehát hangommal minél több részvétet kifejteni; nem nézek arcába, moly komikusán fényes, mint az újévi malacpecsenyének bőre, de a puddingra nézek, melybe épen a mandulát vágja, a melyre könye csak azért nem hu!l, mert ökle szüntelenül arca körül hadonászik ; a puddingra gondolok, melyet tessék elfogadni a többség részéről ajánlott kibontakozási alapot és pártközi tanácskozás tárgyává tenni a mentelmi jog kodifikálásával együtt a házszabály revízióját. De amig oz''i> fÜvizJó^/neg nem történt ób uj házszabályok nem lépnek életbe,' addig oktalan és vétkes reniten- czia a mostani házszabályok iránt való engedelmességet megtagadni. Érezte azt az intéző bizottság is, hogy határozatával az ellenzéki politikusok nem lesznek megelégedve, azért helyezte azt párthüsóg oltalma alá. De ezzel egyszersmind az ellenzéki tagok iránti bizalmatlanságát is kifejezésre juttatta. Viszont az intéző bizottságban uralkodó „egyértelműséget“ jellemzi Holló Lajosnak az a kijelentése, hogy a tárgyi föltételeket eléje helyezi a személyieknek. A bomlás jelei mutatkoznak a szövetkezett ellenzéken. Ez a folyamat pedig meg sem áll a végpusztulásig, hacsak idejében észre nem veszi az ellenzék, hogy most már az ország érdeke szerint kell igazodai ama elsőrendű országos érdek szerint, amely a törvényhozás munkaannyira szeretek s melyből a jelen pillanat tapasztalata után enni nem fogok, felhasználom szomorúságom első percét és újra megkérdezem: miért sir. A hatás nem maradhat el. Ö felelt. Azért sir, meri ha^a kell mennie és azért sir, mert már huszonnyolcéves. Ezt nem értettem, mert a két dolog között semmi összefüggést nem találtam. Hazamegy, ő akar menni és sehol úgy, mint otthon, nem tudják életkorát. Miért sir tehát ? Megmagyarázta. — Hát iszen nem is azér kő nekem sirnya, de másór. Bizgattam: csak őszintén 1 Azt hiszem ugyanis, mert a leány föl a hegyek közó valő, arra a vidékre, ahol a kultúra csak a sürü fák között kukucskál be s most, hogy két ifjabb nővére férjhez fog menni, neki keli a házi és földmunkát elvégezni, ez fáj neki. Ott nem fog parádézhatni. Aha. a városi asszony ravaszságával, eltaláltam, hol szorítja a cipő. Ö azonban felvilágosított. Nincs úgy, ahogy ón gondolom. — Tugya kérem, nacsága a munka miatt nem abajgatnám magam, nekem az Különleges csipkéiés- ü á-Í/w« T>A 1 Szatmár. = Gyári főűzlet lés, hűen minta után »^J^l X dl Kossuth Lajos-utca 10, szám. Felvételi üzletek: Kszínczy-utca 17. sz. Atíila-utca 2. sz. Nagykároly: Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886. Jelen izámunk 8 oldal terjedelmű.
