Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)

1912-09-13 / 207. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. szeptember 13.) 207. szám. képességének mindenáron való biztosítá­sát követeli. Az intéző bizottság ezt még nem éltette meg. A tartóid uzsorapör. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, szept. 12. A tartóiéi monstre uz°orapörben teljes hetvenöt napig tartott a vizsgálat. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy kihallgassák a rengeteg tanút és hogy tisztán lássák a bíróság em­berei ennek a szövevényes bünpörnek min­den fázisát. Országos feltűnést keltett annakidején Trautmann Béla följelentése, amelyben pa­naszt emel a Tartóiéi Népbank részvénytár­saság ellen, uzsorával vádolja meg a bank vezetőségét. De Trautmann csak egy gö­röngye volt annak a lavinának, amely a fel­jelentése nyomán megindult. Egymásután ér­keztek feljelentések a szatmári ügyészség­hez a tartóiéi bank ellen. Mindegyik fel jelenté ben az volt, hogy a bank ötventől két-háromszáz százalék kamatot szed. Rette­netes uzsorával dolgoztak Népbankék és a markukban tartották az egész községet és a környéket. Morvay Károly vizsgálóbíró a feljelen­tések után nyomban megindította a vizsgá­latot. Rozgonyi Viktor dr. törvényszéki biró és Bene József dr. törvényszéki jegyző ki­szállottak a színhelyre és teljes hetvenöt napon keresztül kétszázötven tanút hallgat­tak ki. Tehát naponkint tiz embert. Sokkal több tanúnak kellett volna val­lomást tenni, de egy részük kivándorolt Ame­rikába és igy nem lehetett őket kihallgatni. A bíróság a tanúvallomásokból ezer* százötvennyolc rendbeli uzsoravétséget álla­pított meg. Vád alá helyezik a bank egész igazgal óságát. nem konferál, akár a városi finom házban végzem el, akár a tehénistállóban. Más bőszit engemet, az — s itt éktelen ordítás­ban tör ki — hogy hajadonleányképen kell hazamennem. Szegény, nem kapott férjet s ez fáj neki a falubeliek miatt. Szivem mélyében ugyan beláttam, hogy igaza van, ámbár férjem előtt termé­szetesen nem adnék neki igazat. Szegény, leányfejjel kell hazamennie huszonnyolc eves korában! Tulajdonkőpen magara is csodálkozom Bábi hajadonvoltán. Friss, egészséges s a pék meg a fűszeres háziszolgája, kik hoz­zánk jártak, oly soká rakták ki a konyhá­ban a holmijukat. Aztán ő maga sem idegenkedett a fórfinópségtői, hiszen ha az udvaron volt dolga, ahol a kocsisok tartózkodtak, alig lehetett visszatértét bevárni. Épen vigasz talni akartam, nagyon szellemes szónoklat­tal, hogy azért van mindez, mert az „igazi“ még nem érkezőit el. legyen türelemmel stb. stb. ... de ő furcsa logikával halomra döntötte érveimet. — Ja, azt tetőik gondolni, hogy nem kérőm, nem azon mnU, hanem hát tetcik tudni, nem vót kedvem a férjhezmenésre, pedig a levélhordó is apertált a kezemre, Andiről csak suttognak. — Sajat tudósítónktól. — Szatmár, szeptember 12. Elegáns, snájdig fiú a bankbivatalnok. Már sok kaiandja volt a saját bevallása szerint, de meg ilyen groteszk és komoly következményű helyzetet talán maga sem tudott elképzelni, mig vele meg nem történt. Már szájról szájra jár az eset a társa­ságokban, de eddig senki lapokban szóvá nem tette. Mi sem említünk nevedet, c^ak a száraz tényeket. Egy májusi verőíéoyes napon a bank­hivatalnok észrevett egy elegánsan öltöz­ködött fiatal leányt idősebb nővel sétáim Alig nézte meg. Csak egy futó pillantást vetett reá. Nem kalaudkeresésből, hanem puszta megszokásból. A kis leány azonban valami jelnek, vagy bizalmas tekintetnek fogta fel a bank­ira nézését és ahányszor szembe jött vele, mindig csípősen, ingerlőén a szeme közó nézett. Több nem kelt egy fiatalosan szép férfinek, mint egy pár ilyen kaesiotgatás s rögtön megvan a barátság. A leány által helyeselt megértett jel­lel tudomására adta Alisznak — nevezzük >gy —, hogy idősebb társnőjétől váljon el, mert szeretne vele négyszemközt beszélni. AUsz tehát valami kifogással szélnek eresztette barátnőjét, ő maga pedig a Nagy­erdő felé tartott. A bankhivatalnob termé­szetesen utána. Egy mozikép gyorsaságával peregtek ezután az események. Megtudta, hogy Alisz varróleány egy jónevü szabónőnél, öreg édesanyjával lakik egyedül egy szoljában, tehát hozzá nem le­hat feljárni. A bankhivatalnok is felcsapott bősszé reimesnek, megmondta nevét, sőt még név­jegyével is megajándékozta, ráirva lgkásá­de hallottam az első feleségével is nagyon komiszul bánt és annyi rossz házasságot láttam már, hogy elment a gusztusom tőle. — De hát akkor miért sir Bábi lelkem ? — Mert hát a mi falunkba a leány­nak semmi becsülete nincs, ha úgy megy haza, mint én. Ha legalább egy gyermekem is volna, de igy . , . Ennyi ideig hiába szolgáltam a városba. Mindenki kifog nevetni — mindenki . . . Ilyen szégyennel haza­menni . . Leült a köszenos ládára és keserveden sirt . . . Nem bírtam vigasztalni, egy sző nem jutott eszembe, amit mondhatnék. Navessek ? Bosszankodjam ? Buta ez a paraszt, vagy rossz? Os­toba, vagy furcsa modorával magasan áll fölöttünk. Azt hiszi-e, hogy csak akkor tö­kéletes az ember, ha minden emberi-dolgot kipróbált ? — Nem tudom, Délben nem bírtam ebédelni. Az uram nem tudva jfcoplalásom okát, melyet elá­rulni nem akartam, — bosszankodott, de azért — tán ép azért, mert férfi, hősiesen és jó étvággyal nyelte le a falatokat, ő boüszankodotc, én még — a pudding ma­zsolaszemei mindenikében szakácsnőm ki­sirt szemét láttam és alig tudtam vissza­tartani kacagásomat. nak címét, szóval ellátta mindennemű szük­séges adattal. Idáig egész sablonos és hétköznapi a történet. Most jön a tragikus fordu'at. A varróleány komolyan beleszeretett a bankhivatalnokba. A lakására állandóan feljárogatott. De a bankfra lassan megunta a látogatásokat. Terhére kezdett lenni a vi­szony, hiszen Alisz többször megtette, hogy a bank nagy boltozatos ablakán integetett n8ki. Elhatározta, hogy mielőtt felmenne lakásába, mindig tudakozódik a házmester nél előbb, vájjon Alisz lakásában van-e ? Ha véletlenül várakozott volna rá, úgy ő inkább szállodába ment, csakhogy kikerülje a személyes találkozást. Ezt nem birta ki sokáig. Sőt éppen ez okból el is költözött onnan. De haszta­lan, mert Alisz árnyékként követte min­denüvé. Ez igy nem mehet tovább, gondolta 3 most már kereste az alkalmat a végleges szakításra s egy utolsó szóra. Vasárnapi n^pon történt. A varróleány úgy viselkedett, mint egy hisztérika, a bankhivatalnok már azon volt, hogy orvo­sért fusson. Alisz villogó szemekkel és pat­togó tűzzel kijelentette, hogyha el nem veszi őt eleségül — lelövi. — Miért csábított el ? — kérdezte in dignálódva. A hivatalnok ellent sem mert mondani, de beleegyező szavát sem adta, hanem kérte Aiiszi, hogy fáradjon el hozzá két hét múlva, addig ő elintéz mindent a szüleivel. Két ut állott ezehután a bankfiu előtt. Vagy a rendőrség oltalmát kéri, vagy el­helyezted magát tüstént. Az első nem min­dig sikerül s különben is hosszas vexatu- rának van kitéve, mig a másik kényelmes és elérhető vele a kivánt cél. Az utóbbi eshetőséget választotta. N. városban szerzett magának helyet, az itteni bankból kilépett és elutazót;, ez uj állomá­sára. Aiisz p-dig egyelőre varrótűvel sxur- káihatja nyomát. A kis cseléd tragédiája. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, szeptember 12. A kis cseléd, az ábrándos munkás - leány gondolt valami busát és bét pakli komisz gyufát beáztatott egy cifra pohár­ban. Aztán eltette a mérget az almárium­ban és várt, valami nagyobb szomorúságok nagyobb fájdalmak után, amelyek megerősí­tik benne a halál gondolatát. Az idő künn borúsra, esősre fordult és a korai csúnya ősz kíméletlenül tépte a fák leveleit. Álta­lában sokszor szomorúság rezgett a levegő­ben és Galambos Mari leikét teljesen meg ejtette az ősz halálos bánata . . . A méreg már öregre olvadt a cifra pohárban és a piszkos sárga folyadék párá­jából undok kis halálfejek vigyorogtak elő. Pedig olyan szép lehet örökre meghalni, de hiszen Galambos Mari még csak 18 éves és máris reménytelenül szerelmes egy 16 éves fiúba, aki még pénzt sem tud ke­resni, de gyönyörű szép kék szemei vannak, amelyek megbabonázták Galambos Marit. A kék szemű Fodor Pista azonban nem szerette Galambos Marit. Ez fájt, na­Mac. Corniek-féle I-ma Manilla-zsineg, Bellán Mátyás-féle kévekötő, finom gépobvjok és más gazdasági cikkek legolcsóbb árban szerezhetők be LLNDENFELD DOMOKOSNE áru- ===== házában Szatmár, Deák-tér, 27,, Báró Vécsey-ház és Árpád-utca 22. szám. (.) HÁJTÁJER PÁLc SZATMÁR. sh _________________________ --------------------------,-----———— Alapiitatott 1886-ban Sy ár főüzlet: Szatmár, Kossuth ßajos*u. 10. felvételi üzlet Kazinczv-utca 17-, &tíila*uíca 2. Nagv^árol? : Szédtenvi*u. Q. RUHA FEST, = VEGYILEG TISZTIT

Next

/
Thumbnails
Contents