Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-08 / 178. szám
2. oldal. S ZA M 0 S (1912. augusztus 8.) 178. szám. Elmérgesedés. — Politikai munkatársunktól. — Budapest, augusztus 7. Tele van az egész ország a parlamenti béke után való sóvárgással. A közvélemény minden rétege a pártok közöct való megegyezést kivánja és mégse bizonyos, hogy meglesz-e őszre a béke. És ha nem lesz meg, egyes- egyedül csak azért nem lesz meg, mert néhány ellenzéki politikus nem akarja, hogy meglegyen. Úgy keverik a kártyát, úgy mesterkednek, hogy a nemzet ne juthasson nyugvóponthoz, hanem inkább a helyzet végképen elmérgesedjék. Készakarattal szítják a hamvadó zsarátnokot. Gyújtogatnak. Ketten-hárman megállítják az idő kerekét, hogy ne mehessen előbbre, hogy mindig éjszaka legyen, mint ahogyan a Nagy-Alföldön egyetlen kivert szilaj bika keresztbe áll a síneken és megállítja a robogó gyorsvonatot, amelyen célhoz érni siető utasok egész tömege szorong. Igen. Egy-két fékezhetetlen indu- latu, vagy hiú és önző ellenzéki politi- tikus nyepozvolim-ján fog mulvi a béke, melyet az egész nemzet közhangulata óhajtva vár. Ezt az álütásunkat, sajnos, nagyon könnyű bebizonyítani. íme. Lukács László miniszterelnök már beköszöntő beszédében és azóta ahányszor csak felszólalt vagy nyilatkozott, állandóan azt hangoztatta, hogy a méltányos és becsületes békekötés elől nem csak hogy nem zárkózik el, hanem azt egyenesen óhajtja. Most a legutóbbi nyilatkozatában is a reparáció kérdésénél azt mondja, hogy „ebben az irányban méltányosággal tartozunk az ellenzéknek“. Tisza István gróf pedig összes beszédeiben és írásaiban, de legkivált az aradi levélben félreérthetetlen világossággal, nyíltsággal, őszinteséggel és becsületes egyenességgel kijelentette, hogy szubjektív okok a megegyezésnek útjában nem állanak, ő a legnagyobb készséggel félreáll, ha a békekötés az országnak és a nemzetnek javára válik. Nem mondana tehát igazat, aki azt merné állítani, hogy a kormány és többség részéről a békét önzetlenül fel nem kínálták. Igenis felkínálták, még pedig nem is egyszer. Sőt még a politikai Molochnak követelt emberáldozattól sem riadtak vissza. Tisza gróf felajánlotta áldozatul önmagát. (Hiszen elvégre nem is kellett őneki önmagáért soha a házelnökség. Az országnak kellet, hogy ő legyen a házelnök.) A tisztességes béke egyetlen föltételéül kormány és többség csupán csak azt kötötte ki, s azt köti ki ma is, hogy a béke valóban béke legyen, olyan, amelyben senki se legyen a vesztes, hanem az ország a nyertes. Vagyis álljon helyre véglegesen a partament normális munkaképessége arra az egyetlen célra, hogy kezdjen hozzá az ősszel mihamarább a választójogi reform megalkotásához. Minden lelkiismeretes ember átlátja, hogy ez a feltétel önzetlen és tisztességes és ezen az alapon létre jöhetne a megegyezés, amit az ország ujjongva fogadna. Mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy az ellenzék vezórembereinek nem kell a béke. Apponyi azt Írja Párisból, hogy ő Tisza Istvánnal és annak „szellemével“ nem alkuszik. Kossuth Ferenc arról ir és beszél, hogy a többséggel nem lehet békét kötni, azt egyszerűen meg kell semmisíteni. A többiek is — Justhról ezúttal nem is szólva — azt hangoztatják, amit nemrégiben Mezőssy Béla kiáltott el harci riadóval, hogy itt élethalálharc következik s egyik félnek ott kell ma- rauni a porondon. Andrássy alkudna ugyan, de csak a kormány távozása árán. Hadik János gróf kategorikusan kijelenti, hogy ennek a kormánynak nem szabad visszatérnie a munkához! Egyszóval még akikben volna is talán némi hajlandóság a békére, azok sem fogadják el a kormány és többség által kínált tisztességes megegyezést, hanem ők maguk diktálnak elfogadhatatlan és megokolatlan feltételeket. Kissé vaskos hasonlattal élve, olyan a helyzet, mmt a mikor a japánok bevették Port-Arthurt, azt kívánta volna tőlük az orosz hadvezetősóg, hogy takarodjanak ki Ázsiából és a tokiói császári palotára engedjék kitűzni az orosz hadilobogót. Éppen ilyen érthetetlenek a mi ellenzéki vezéreink kö- vetelődzései, melyekkel napról-napra mindjobban elmórgesitik a helyzetet, amelynek vigasztalan voltát még sivá- rabbá teszi az ellenzéki sajtó túlságos idegessége, mely egyes publicistákat már odáig ragad, hogy még a sajtóban való nyilvánosság jogát is meg akarnák tagadni a kormánytól, Példa erre az Andrássy gróf lapja mely arra a képtelen elhatározásra hívja fel az ellenzéki újságokat, hogy bármiféle igaztalan hírre a kormány közeléből érkező cáfolatokat egyszerűen ne közöljetek. Micsoda túlfeszültsége már az az indulatoknak és mekkora fogyatkozása az igazságérzésnek! Mindazonáltal, bárminő vigasztalan hdlyzetben áll is manapság a békekötés ügye, mégis él egy kis halvány reménykedés bennünk, kátha mégis később előveszi az ellenzék a jobbik eszét. Ä magijai1 állam országos sátaíói jogáról. Irta: Törseök Károly dr. A czim ugyan hosszú, mégis azt használom, mivel már itt kifejezést akarok adni annak, hogy minek az érdekében tartom kívánatosnak a választójogi törvény alkotását. Ugyanis a választójog egy Isten, amely a maga képére teremti az államot. Epen azért a választójog úgy alkotandó meg, hogy az állam évezredeken keresztül éljen, fejlődjék és virágozzék. Ebből látható, hogy a választójogi törvény a legnagyobb aiapozó törvény, a miért is szükséges, hogy nagy gonddal, nagy körültekintéssel kell azt meghozni. Az 1848. évi V. t. ez. és az 1874. évi XXXIII. t. czikkbec foglalt választójogi törvények nem ily gonddal, nem ily körültekintéssel lettek hozva, éppen azért is vált szükségessé azoknak oly rövid időközönkint való megváltoztatása, nem állhat meg e tekintetben az, hogy a fejlődés megkívánja a törvény fejlesztését is és ba meg is kivánja, a már egyszer elfoglalt alapot elhagyni nem szabad, hanem azon fejleszteni lehet egy ilyen alapvető törvényt. Kell tehát egy minden időben megálló alapot keresni, amelyre e törvény fektetendő. Ilyen alapja nem volt sem az 1848. évi V. törvónyezikknek, sem az 1874. évi XXXlII.-iknak, még visszább keli ennél fogva mennünk az 1848. előtti időkre, a mikor szintén meg volt a választójog, amit a nemesek gyakoroltak. Ennél legfontosabb kérdés az, hogyan szerezték a nemességet. A felelet az, hogy a király az állam körül érdemeket szerző egyéneket a szent korona tagjaivá felvette. Tehát az állam körül szerzett érdemek voltak azok, amelyeknek alapján juthatott el mindenki azon kiváló álláshoz, a mely ben a nemesség volt. Igaz, hogy azoknak az érdemeknek nagyoknak kellett lennie, az is igaz, hogy a nemességszerző nemcsak saját személyére, hanem felesége és összes létszár mazója részére nyerte a kitüntető állást és igaz az is, hogy a nemesség előjogai igen számosak voltak, a választójog azokból csak egy jogosítvány volt. Ennélfogva az állam körül szerzett érdemeknek is nagyoknak kellett lenniök. A választójog csak saját személyre szerezhető meg; bár igen fontos jog, de ritkán gyakorolható oly kitüntető álást, mint a nemesség nem ad és csak egy jog. Ha a czél az, hogy kiterjesztessék a választói jog, úgy azt a mértéket oly kicsinyre kell szabni, hogy azt mindenki megszerezhesse, miután oly nagy érdemek, a minőket a nemesség megszerzése megModern ruhafesíés^ |-j~ * f fin 4 T'f"^T> O 4 T Modern és tartós bármily divatszinre. ÜÄJ 1ÄJ JL püssézés és gonvlérözás. FSnzlet: Szaímór, Kossuth, ß-u. 10- felvételi üzlet: Kazincz^u-17. @Uila*u. 2. Nag^árolj?: Szédisn^i-u. 34» Alapittütott 1886. Mac. Cornick-féle I-ma Manilla-zsineg, Bellán Mátyás-féle kévekötő, finom gépolajok és más gazdasági cikkek legolcsóbb árban szerezhetők be LINDENFELD DOMOKOSNÉ áru- — házában Szatmár, Deák-tér, 27., Báró Vécsey-ház és Árpád-utca 22. szám. g —
