Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)

1912-08-08 / 178. szám

(1912. augusztus 8.) 178. szám. SZAMOS 3. oldal kívánt, csak igen ritkán volnának megsze­rezhetők, igy a választójog nem hogy ki­terjesztetnék, sőt az szükittetoék. Ezek szerint az alap az államkörül szerzett érdemek lehetnek a választójogra. A kérdés most már az lehet, hogy minő érdemek lehetnek azok, amelyek alapján a választójoghoz hozzá lehet jutni. Az 1848. évi V. t. czikkben az év­századokon keresztül nyomasztó terheket viselő jobbágyság iránt való részvétből, szánalomból, a bizonyos mennyiségű adó­fizetése volt a választójog megszerzéséhez az ut, kivétel csak a honoriatiosok tekinte­tében volt, az sem volt helyes. Ugyanilyen csapáson megy az 1874. évi XXXIII. t. czikk is. (Folytatjuk.) A városi zeneiskola kérdéséhez. Ebben a rekkenő melegsógü uborka- szezonban szinte megdöbbentő bőbeszédű­séggel, de hasonló rosszakarattal is meg- irott cikkek jelennek meg a zeneiskoláról egy helyi lap legutóbbi számaiban. Ez a sorozatos stílusgyakorlat figyelmet nem érdemelne, ha rosszhiszemű tendenciája nem volna szembeötlő. De a kérdéses cikkek igazságtalanul és könnyelműen egy olyan kultúrintézmény létére törnek, amely az utóbbi években meglepő nagy lendülettel emelkedett hiva­tása magaslatára és amelyet ezért a város közönsége tartott érdemesnek arra, hogy a saját kezelésébe átvegye s hasznos műkö­dését a jövőre biztosítsa. Nem lehet tévedés vagy tájékozatlan ság az, hogy nem akar tudomást venni írójuk a városi törvényhatósági bizottság hónapokkal ezelőtt meghozott határozatá­ról, mely az átvételt már jogórvényesen kimondotta. Ezt ugyan Szatmáron már mindenki tudja, igy bizonyára a cikkíró is, mégis ö úgy kezeli a zeneiskola kérdését, mintha az átvételt a város még nem hatá­rozta volna el. Két eset állhatna fenn. Vagy nem tartja érdemesnek a cikkíró havi 25 korona „újságírói“ tiszteletdijáért alapos információkat szerezni, vagy aka­rattal nem vesz tudomást a megtörtént tényről. De mert csak a második eset való­színű — az első magától elesik a tobzó­dásig hosszú lére kotyvasztott cikkek ter­mészeténél fogva is — világos, hogy nem jóindulat, hanem ellenszenv vezeti az ama­tőr-cikkírót akkor, amikor a zeneiskola kér­dését olyan modorban tárgyalja, amint cikkei mutatják. Mert pl, azt csak a legnagyobb rosz- hiszemüséggel, hogy ne mondjuk vakmerő­séggel lehet áílitani, hogy a zeneiskola „szégyenteljes alacsony nívón áll.“ Ez egyszerűen valótlan ! Éppen az el­lenkezője igaz, nyilvánosan bemutatott fé­nyes eredmények (zeneiskolai hangversé- nyek stb.) bizonyítják. Vájjon ha névtelen cikkeit alá kellett volna Írnia a cikkírónak, akkor is megkockáztatta volna-e merész vélekedését ?! De nem ogyszer önmagát cáfolja meg a cikkíró X ur. Egyik magyarirásbelijóben pl. azt irta, hogy „a zenede el van züllve (!) és mint ilyet nem lehet átvenni úgy, hogy a város is hasonló fizetésben részesítse a zeneiskolai tanárokat. Hanem vegye át őket kisebb fizetéssel. Mondjuk annyival, amennyi az X ur fizetése, vagy még keve­sebbel. Akkor nincs kifogása ellene! Ezt irta. így már megfelelnek a zenetanárok a kulturköretelményeknek. ügy látszik, a sa­ját irigységének mértéke szerint osztályozza a kuiturigónyekot X ur. Dicséretes vonás. És megfeledkezik, hogy a művészetet nem úgy kell honorálni, mint az ő munkáját, az ő cikkeit. Aztán egy pár helyen tigrisvadászokat megszégyenitő bátorsággal vág ki olyan „adatokat“ nemcsak a trnga, hanem a má­sok, városi főtisztviselők nevében is, ame­lyek a tényeket abszolúte nem fedik. Azt mondja, hogv „maguk a bizottság tagjai is tudják, akik tegnap bizalmasan, de őszintén bevallották, hogy bizony nem 10, de 20 ezer koronákat is ráfog a város évenkint a zenedére fizetni.“ Vájjon ezt is aláírta volna a nevével X ur ? Mert hiszen a városi főtisztviselők éppen nem mondhattak ilyet, mivel fehér papiroson fekete tintával ők maguk számí­tották ki reálisan, hogy a város a leg­rosszabb esetben is nemhogy ráfizetne (pláne még az intézet fejlődni is fog), ha nem még tiszta jövedelmet is fog a zene­iskolával produkálni. Honmin veszi hát „adatait“ X ur? És hogyan építhet azokra egy hosszú, fel- fortyanó okoskodást a zeneiskola intéz­ménye és tanárai ellen ? Módjában lelt volna X urnák a reális tervezetet is megtekinteni, hiszen ő olt van — mint halijuk — a tűzhelynél, ott akár jegyző-könyvet is vehetett volna fel magának a hiteles számadásról. A zeneiskola kérdése úgy áll, hogy miután a város közgyűlése határozatilag ki­mondotta az átvételt, az ügyrend előkészü­lésére kiküldött albizottság ^letárgyalt és el­fogadott egy szervezeti szabályzatot, azt a teljes zeneiskolai bizottság elé terjeszti, amely ma délután fog vele foglalkozni, s meghányva-vetve nyújtja be a hétfői városi közgyűlés elé. Komoly, a város anyagi és kulturálás érdekeit szivükön viselő tekinté­lyes férfiak, önzetlenül, céltudatosan ős igaz­ságosan biráiták és bírálják el a kérdést és semmi esetre sem fognak olyan ügyrenddel a közgyűlés elé állani, a mely a város ér­dekeit sértené. Legalább is furcsa tehát, ha valaki szélmalomharcot folytat egy komolyan ke­zelt kulturális ügygyei Szemben ós bár ő maga is jói tudja, hogy tendenciózus táma­dásaival semmi konkrét eredményt el nem érhet, erkölcsi károkat igyekszik egy városi intézménynek okozni. Szerencse, hogy e rossz szándéka úgy az intézmény erkölcsi erején, mint az azt felkaroló faktorok tekintélyén és jóhiszemű sógén megtörik. Most pedig más oldalról fogjuk megvi­lágítani ezt a kérdést, amely már valóságos tengeri kigyóvá növekedett. Az érem másik oldala igy fest: Ezeket a cikkeket egy olyan ember irta és írja, aki szintén a város kenyerét eszi, akit a törvényhatóság bizalma, való­színűleg nem a polgármester ellenzésé, ha­nem támogatása alapján emelt abba a po­zícióba, amelyet betölt. Szinte bizonyos ós ez érthető is, mi­előtt állását elnyerte volna kérte, könyörgött azoknak a főbb városi tisztviselőknek er kölcsi támogatásáért, akikkel most egész egyszerűen szembehelyezkedik és hamis, tudatlan és téves adatokkal igyekszik bizo­nyítani azt, hogy — semmiképpen sincsen igaza. Csodálatos kapálódzás, Ízléstelen akarnokság az a zenei ágenskedés, amit ez a tisztviselő véghez visz. Ez már nemcsak renitenskedés, ha­nem egyenesen vakmerőség és meggyanu- sitása az egész városi tanácsnak és magá­nak a törvényhatóságnak is, amely a leg­nagyobb örömmel fogja magáévá tenni a bizottságok és a tanács további javaslatait is. Ez az ur vájjon nem gondol arra, hogy értelmetlen kauíikus és összefüggés­telen cikkeinek következményei is lehetnek? Nem számol azzal a körülménnyel, hogy hat évenkint tisztújító választás van ? Vagy, hogy még egy jobb lehetőséget mondjunk : egyszerűen fegyelmit akasztanak a nyakába, mert fölöttes hatóságának ténykedését csú­nyán és nyilvánosan lecsepüli ? A második dolog amire volna néhány szavunk, az, hogy ez az ur teljesen sze­mélyi kérdést csinált ebből a közérdekű ügyből. Ezt is értjük. Hiszen nem csinált belőle titkot, hogy a zsebében vannak a zenede volt tanárainak levelei, melyszerint azok hajlandóak minden pénzért visszajönni. Sőt olyas valamit is mondott, hogy díjtalan erőket is lehet kapni az iskolához. Ez iga­zán érdekes. Hát ezennel én is fölajánlom szolgálataimat a városi tanácsnak ennek az urnák a helyébe. En sem kívánok egy krajcár fizetést. Nos, mit szól hozzá szakértő ur ? A cirkusz ronjantikája. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, augusztus 7. Hiába, a cirkusznak még mindig meg van a maga romantikája, s akadnak szerel­mes szivü leányok, akik a csinos cirkuszi jokey-t követik ha kell, a vándor utón is. Egy vidéki rendőrség rejtélyes ügy­ben folytat nyomozást. Arról van szó, hogy két feltűnően csinos ottani leány eltűnt ti­tokzatos körülmények között. A kétségbe­esett szülök, mikor bejelentették az esetet a rendőrségnek, abbeli aggodalmuknak ad­tak kifejezést, hogy a két leány az ott idő­zött Renlow-cirkusz után szökött. — Nagy bajunk van, kérem, — mondták a feljelentők, — megszökött a leányunk. Kenyérkereső nélkül maradtunk. Azt hisszük, a cirkusz után szöktek, mert állandóan ott ültek a cirkuszban, ingyen jegyet kaptak, mert hát volt ott valakijük. Báló Juliska ós Kovács Piroska leá­nyok a szökevények. Nem kis leányok már. Juliska 18 éves, éjfekete hajú, barna te­remtés, a másik a Piroska, 19 éves, szőke, kókszemü, tejfehér arcú leány. A két lány, állandóan ott ült estónkint a cirkuszban. Ingyen jegygyei jutottak be, a jegyet attól az artistától kapták, akibe ők ketten és külön-külön szerelmesek voltak. A szerelem — úgy látszik — igen nagy volt, mert ahogy cirkuszék fölszedték sátorfájukat, a leányok is eltűntek a városból. A rendőrség nyomoz a két leány után. Mindenekelőtt pontos személyleirást vett róluk és azt elküldte Szatmárra ahol a Renlow-cirkusz most időzik. A leányoknak ugyanis nagy kedvük van a cirkusz szolgá­latába lépni. Ezt többször hangoztatták is társnőik előtt. Ez esetben pedig nehéz lesz. a visszahozatal. Szatmáron keresték már a kis szöke­vényeket, de egyet sem találtak itt közülük. Úgy látszik, másfelé vették az útjukat. ffidtósnak cojog f-ö]gy deszka beszerezhető Kósa B. és Fia fák ereskedőknél Szatmáro Agytoll tisztítás és fertőtlenítés (•) Felvéts!! üzletek: Kazinozy-uíca TFái+óinv Pól Szatmár. Gyári főüzlet JÓ CfJ lujül Jl dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. sz. Attils-uíca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz- Alapittatott 1836

Next

/
Thumbnails
Contents