Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-08 / 178. szám
(1912. augusztus 8.) 178. szám. SZAMOS 3. oldal kívánt, csak igen ritkán volnának megszerezhetők, igy a választójog nem hogy kiterjesztetnék, sőt az szükittetoék. Ezek szerint az alap az államkörül szerzett érdemek lehetnek a választójogra. A kérdés most már az lehet, hogy minő érdemek lehetnek azok, amelyek alapján a választójoghoz hozzá lehet jutni. Az 1848. évi V. t. czikkben az évszázadokon keresztül nyomasztó terheket viselő jobbágyság iránt való részvétből, szánalomból, a bizonyos mennyiségű adófizetése volt a választójog megszerzéséhez az ut, kivétel csak a honoriatiosok tekintetében volt, az sem volt helyes. Ugyanilyen csapáson megy az 1874. évi XXXIII. t. czikk is. (Folytatjuk.) A városi zeneiskola kérdéséhez. Ebben a rekkenő melegsógü uborka- szezonban szinte megdöbbentő bőbeszédűséggel, de hasonló rosszakarattal is meg- irott cikkek jelennek meg a zeneiskoláról egy helyi lap legutóbbi számaiban. Ez a sorozatos stílusgyakorlat figyelmet nem érdemelne, ha rosszhiszemű tendenciája nem volna szembeötlő. De a kérdéses cikkek igazságtalanul és könnyelműen egy olyan kultúrintézmény létére törnek, amely az utóbbi években meglepő nagy lendülettel emelkedett hivatása magaslatára és amelyet ezért a város közönsége tartott érdemesnek arra, hogy a saját kezelésébe átvegye s hasznos működését a jövőre biztosítsa. Nem lehet tévedés vagy tájékozatlan ság az, hogy nem akar tudomást venni írójuk a városi törvényhatósági bizottság hónapokkal ezelőtt meghozott határozatáról, mely az átvételt már jogórvényesen kimondotta. Ezt ugyan Szatmáron már mindenki tudja, igy bizonyára a cikkíró is, mégis ö úgy kezeli a zeneiskola kérdését, mintha az átvételt a város még nem határozta volna el. Két eset állhatna fenn. Vagy nem tartja érdemesnek a cikkíró havi 25 korona „újságírói“ tiszteletdijáért alapos információkat szerezni, vagy akarattal nem vesz tudomást a megtörtént tényről. De mert csak a második eset valószínű — az első magától elesik a tobzódásig hosszú lére kotyvasztott cikkek természeténél fogva is — világos, hogy nem jóindulat, hanem ellenszenv vezeti az amatőr-cikkírót akkor, amikor a zeneiskola kérdését olyan modorban tárgyalja, amint cikkei mutatják. Mert pl, azt csak a legnagyobb rosz- hiszemüséggel, hogy ne mondjuk vakmerőséggel lehet áílitani, hogy a zeneiskola „szégyenteljes alacsony nívón áll.“ Ez egyszerűen valótlan ! Éppen az ellenkezője igaz, nyilvánosan bemutatott fényes eredmények (zeneiskolai hangversé- nyek stb.) bizonyítják. Vájjon ha névtelen cikkeit alá kellett volna Írnia a cikkírónak, akkor is megkockáztatta volna-e merész vélekedését ?! De nem ogyszer önmagát cáfolja meg a cikkíró X ur. Egyik magyarirásbelijóben pl. azt irta, hogy „a zenede el van züllve (!) és mint ilyet nem lehet átvenni úgy, hogy a város is hasonló fizetésben részesítse a zeneiskolai tanárokat. Hanem vegye át őket kisebb fizetéssel. Mondjuk annyival, amennyi az X ur fizetése, vagy még kevesebbel. Akkor nincs kifogása ellene! Ezt irta. így már megfelelnek a zenetanárok a kulturköretelményeknek. ügy látszik, a saját irigységének mértéke szerint osztályozza a kuiturigónyekot X ur. Dicséretes vonás. És megfeledkezik, hogy a művészetet nem úgy kell honorálni, mint az ő munkáját, az ő cikkeit. Aztán egy pár helyen tigrisvadászokat megszégyenitő bátorsággal vág ki olyan „adatokat“ nemcsak a trnga, hanem a mások, városi főtisztviselők nevében is, amelyek a tényeket abszolúte nem fedik. Azt mondja, hogv „maguk a bizottság tagjai is tudják, akik tegnap bizalmasan, de őszintén bevallották, hogy bizony nem 10, de 20 ezer koronákat is ráfog a város évenkint a zenedére fizetni.“ Vájjon ezt is aláírta volna a nevével X ur ? Mert hiszen a városi főtisztviselők éppen nem mondhattak ilyet, mivel fehér papiroson fekete tintával ők maguk számították ki reálisan, hogy a város a legrosszabb esetben is nemhogy ráfizetne (pláne még az intézet fejlődni is fog), ha nem még tiszta jövedelmet is fog a zeneiskolával produkálni. Honmin veszi hát „adatait“ X ur? És hogyan építhet azokra egy hosszú, fel- fortyanó okoskodást a zeneiskola intézménye és tanárai ellen ? Módjában lelt volna X urnák a reális tervezetet is megtekinteni, hiszen ő olt van — mint halijuk — a tűzhelynél, ott akár jegyző-könyvet is vehetett volna fel magának a hiteles számadásról. A zeneiskola kérdése úgy áll, hogy miután a város közgyűlése határozatilag kimondotta az átvételt, az ügyrend előkészülésére kiküldött albizottság ^letárgyalt és elfogadott egy szervezeti szabályzatot, azt a teljes zeneiskolai bizottság elé terjeszti, amely ma délután fog vele foglalkozni, s meghányva-vetve nyújtja be a hétfői városi közgyűlés elé. Komoly, a város anyagi és kulturálás érdekeit szivükön viselő tekintélyes férfiak, önzetlenül, céltudatosan ős igazságosan biráiták és bírálják el a kérdést és semmi esetre sem fognak olyan ügyrenddel a közgyűlés elé állani, a mely a város érdekeit sértené. Legalább is furcsa tehát, ha valaki szélmalomharcot folytat egy komolyan kezelt kulturális ügygyei Szemben ós bár ő maga is jói tudja, hogy tendenciózus támadásaival semmi konkrét eredményt el nem érhet, erkölcsi károkat igyekszik egy városi intézménynek okozni. Szerencse, hogy e rossz szándéka úgy az intézmény erkölcsi erején, mint az azt felkaroló faktorok tekintélyén és jóhiszemű sógén megtörik. Most pedig más oldalról fogjuk megvilágítani ezt a kérdést, amely már valóságos tengeri kigyóvá növekedett. Az érem másik oldala igy fest: Ezeket a cikkeket egy olyan ember irta és írja, aki szintén a város kenyerét eszi, akit a törvényhatóság bizalma, valószínűleg nem a polgármester ellenzésé, hanem támogatása alapján emelt abba a pozícióba, amelyet betölt. Szinte bizonyos ós ez érthető is, mielőtt állását elnyerte volna kérte, könyörgött azoknak a főbb városi tisztviselőknek er kölcsi támogatásáért, akikkel most egész egyszerűen szembehelyezkedik és hamis, tudatlan és téves adatokkal igyekszik bizonyítani azt, hogy — semmiképpen sincsen igaza. Csodálatos kapálódzás, Ízléstelen akarnokság az a zenei ágenskedés, amit ez a tisztviselő véghez visz. Ez már nemcsak renitenskedés, hanem egyenesen vakmerőség és meggyanu- sitása az egész városi tanácsnak és magának a törvényhatóságnak is, amely a legnagyobb örömmel fogja magáévá tenni a bizottságok és a tanács további javaslatait is. Ez az ur vájjon nem gondol arra, hogy értelmetlen kauíikus és összefüggéstelen cikkeinek következményei is lehetnek? Nem számol azzal a körülménnyel, hogy hat évenkint tisztújító választás van ? Vagy, hogy még egy jobb lehetőséget mondjunk : egyszerűen fegyelmit akasztanak a nyakába, mert fölöttes hatóságának ténykedését csúnyán és nyilvánosan lecsepüli ? A második dolog amire volna néhány szavunk, az, hogy ez az ur teljesen személyi kérdést csinált ebből a közérdekű ügyből. Ezt is értjük. Hiszen nem csinált belőle titkot, hogy a zsebében vannak a zenede volt tanárainak levelei, melyszerint azok hajlandóak minden pénzért visszajönni. Sőt olyas valamit is mondott, hogy díjtalan erőket is lehet kapni az iskolához. Ez igazán érdekes. Hát ezennel én is fölajánlom szolgálataimat a városi tanácsnak ennek az urnák a helyébe. En sem kívánok egy krajcár fizetést. Nos, mit szól hozzá szakértő ur ? A cirkusz ronjantikája. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, augusztus 7. Hiába, a cirkusznak még mindig meg van a maga romantikája, s akadnak szerelmes szivü leányok, akik a csinos cirkuszi jokey-t követik ha kell, a vándor utón is. Egy vidéki rendőrség rejtélyes ügyben folytat nyomozást. Arról van szó, hogy két feltűnően csinos ottani leány eltűnt titokzatos körülmények között. A kétségbeesett szülök, mikor bejelentették az esetet a rendőrségnek, abbeli aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy a két leány az ott időzött Renlow-cirkusz után szökött. — Nagy bajunk van, kérem, — mondták a feljelentők, — megszökött a leányunk. Kenyérkereső nélkül maradtunk. Azt hisszük, a cirkusz után szöktek, mert állandóan ott ültek a cirkuszban, ingyen jegyet kaptak, mert hát volt ott valakijük. Báló Juliska ós Kovács Piroska leányok a szökevények. Nem kis leányok már. Juliska 18 éves, éjfekete hajú, barna teremtés, a másik a Piroska, 19 éves, szőke, kókszemü, tejfehér arcú leány. A két lány, állandóan ott ült estónkint a cirkuszban. Ingyen jegygyei jutottak be, a jegyet attól az artistától kapták, akibe ők ketten és külön-külön szerelmesek voltak. A szerelem — úgy látszik — igen nagy volt, mert ahogy cirkuszék fölszedték sátorfájukat, a leányok is eltűntek a városból. A rendőrség nyomoz a két leány után. Mindenekelőtt pontos személyleirást vett róluk és azt elküldte Szatmárra ahol a Renlow-cirkusz most időzik. A leányoknak ugyanis nagy kedvük van a cirkusz szolgálatába lépni. Ezt többször hangoztatták is társnőik előtt. Ez esetben pedig nehéz lesz. a visszahozatal. Szatmáron keresték már a kis szökevényeket, de egyet sem találtak itt közülük. Úgy látszik, másfelé vették az útjukat. ffidtósnak cojog f-ö]gy deszka beszerezhető Kósa B. és Fia fák ereskedőknél Szatmáro Agytoll tisztítás és fertőtlenítés (•) Felvéts!! üzletek: Kazinozy-uíca TFái+óinv Pól Szatmár. Gyári főüzlet JÓ CfJ lujül Jl dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. sz. Attils-uíca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz- Alapittatott 1836
