Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-08 / 178. szám
Negyvennegyedik évfolyam. «MsmaaMHHB a a ■•■■■■■■■■■ b a b c Szatmár, i9i2- augusztus 8., csütörtök. POLITIKAI Luegernek, a bécsi polgármesternek, szobrot állít Bécs. Nem a politikáért, baoem mert olcsóbbá tette Bá eset. Amikor főpolgármester lett, gondoskodott a közúti sze mélyszállitási tarifa leszállitásá- ról, azután bizonyos köztisztr- sági teendőkrö, a hús és ke nyérszükséglet körül felmerült bajok orvoslásáról és programja nagyobb részében a bécsi baromfi piac olcsóbbá tételéről. A polgármester kezdeményezése alapján különösen az utóbbi kérdést kapta föl a bécsi sajtó, a közvélemény és az érdeke t szaktestületek. Es Lueger prak tikus javaslatainak erélyes és gyors megvalósításival csakha mar olcsóbb is lett Bécsben a baromfi. Nem akadhatna Szatmáron is, a városházán vagy valahol a város közönségében egy ilyen Lueger, aki praktikus javaslatokkal súlyossá lelt szavával utat műt»thatna nekünk, hogy mikép pen segíthetnénk süigősen és gyökeresen a szatmári élelmi piac tűrhetetlen drágaságán ? A mai nyomorúságos állapotok nem ösztönzik-e elsősorban a városi tanácsot annak a föl ismerésére, hogy niocs fontosabb, égetőbb kötelessége, mint ezen a rettenetes bajon enyhíteni ? Minden egyéb drágaság az élelmi cikkek drágaságából ered. Ha olcsóbbá lesz a piac, akkor az egész vonalon türhetőbbó válik a szatmári élet. De az Isten szerelméért, ne térjenek ki a kérdéssel való foglalkozás elől azzal, hogy az európai gazdasági helyzetre, a pónzviszonyok feszültségére, az olasz tőrök háborúra, a kereskedelmi szerződések által teremtett korlátozásokra hivatkoznak. Mert mindez a baj egyáltalán nem gátolja pl. azt, hogy a városi hatóság egy csapásra, akár máról holnapra erélyesen véget vessen legalább azokn k a visz- szaéléseknek, amelyek az élelmi szerek közvetítése körül tapasztalhatók. Pusztítsák ki a szatmári piacról a közvetítőket, akik fölöslege sek ős akiknek csakis jogosulatlan magánérdekük indokolja, hogy a termelő és közé tolakodnak Táviratok. Gyilkos villámcsapás. (Titel, augusztus 7.) Búcsú volt Titelen, a falvak lakói a városba igyekeztek. Kabo! község határában nagy vihar támadt, a villám lecsapott egy élelmiszer- szállító kocsira, a rajta ülő Bos- nyák Györgyöt megölte, úgyszintén a lovakat is agyoncsapta. A vonat ütközői között (Érsekújvár, augusztus 7.) Gulis János érsekujvári vasúti fütő Diószeg állomáson egy teher- vooat tolatása közben két kocsi ülközője közé került, még pedig oly szerencsétlenül, hogy súlyos belső és külső sérüléseket szenvedett. Beszállították az érsekujvári közkórházba, a hol meg akarták operálni. De a súlyos belső vérzés és a jobb vese teljes szétroncsoltsága miatt már nem lehetett rajta segíteni. Rövid idő alatt meghalt. Homokbányába fűlt gyermekek. (Nagyvárad, augusztus 7.) Barabás Pál kőrösszegapáti föld műves kilenc éves fia két társával a közeli homokbánya mellett játszottak. Bányaomlás történt, ja lehulló kőtömegek maguk alá temették a három fiút. Mind a hármat halva találták a törmelékek alatt. Az öngyilkos postatiszt (Fiume, augusztus 7.) Bizjak Marian postatiszt tegnap a város határában levő erdőben forgó pisztolylyal a szájába lőtt. A lövés zajára elősiető emberek holtan találtak rá. Az öngyilkos postatiszt levelet hagyott hátra, a melyben megirta, hogy tettét azért követte el, mert szolgálatából elbocsátották. A Drávába fűlt. (Gyékényes, augusztus 7.) Túri Mihály 16 éves gyókónyesi fiú fürdeni ment u Drávába. A vízben azonnal görcsöket kapott és elmerült. A partonállók közül senki sem sietett a megmentésére, mivel közülök úszni senki sem tudott. A szerencsétlenül járt fiú holttestét később Gjékó- nyej alatt sikerült kifogni a Drávából. Baleset a eséplésnél. (Tab, augusztus 7.) Marton Vendel kiskomáromi birtokosnál csép\Ő3 volt. Mauyeri Mária 17 éves kőveadogató leánynak munka közben a karja a gépbe került, a mely azt tőből levágta. A leánjt haldokolva vitték a közkórházba. Tőzsde. Gabonaiislel. Készáru: 5—10 f.-ael olcsóbb. BUDAPEST, 1912. aug. 7. 11.75 Búza 1913. áprilisi . májusi — „ októberi — 11'40— Rozs októberi — 930— Tengeri májusi 7'49— „ júliusi — •----aug uszt. — 9'02— Zab októberi — 9.59 — fogyasztóközönség | Tengeri 1913. máj. •----„ októberi — •----SZ ATMAR, 1912. aug. 7. Búza — 10'------*— Ro zs — 8-— •— Zab — ó — 11------•Tengeri ó — 10'-----'— Ér téktőzsde. BUDAPEST, aug. 7. Magyarhitel 853-50 —*— Osztrákhitel 653'— —•— Koronajáradék 88.45 Most, hogy az ország legnagyobb részében a gabona már mondhatnék le van aratva s a szérüs- kertekben fekszenek az arányos buzakerfsítek asztagokba rakva, most aktuális ismét ez a közgazdasági kérdés, mely már évtizedek óta kísért gazdasági életünkben Egész Magyarországon egyetlen közraktár működik s ez is az ország fővárosában, Budapesten. Ha a gazda gabonáját ide szállítja, úgy azt ott elraktározhatja s a beraktározott gabonára pénzelőleget vehet fel. De inig a gazda gabonáját fel- szállitja, horribilis kiadásokba veri bele magát, különösen az őrs-ág fővárosától messzebbre eső vidékeke >, úgy hogy ezen egyet'en közraktári intézményünket a legtöbb magyar gazda igénybe sem veheti. Mi a következménye azután annak, hogy nagyobb vidéki központjaink nem rendelkeznek hasonló közraktári intézményekkel ? A gazda, ha pénzre van szüksége — s ugyan melyik gazdaembernek nincs fogytán már ilyentájt a készpénze — kénytelen kelletlen ott a helyszínen a learatás után, vagy még a lábán levő gabonát eladni s igy nincs módjában várni addig, mig a búzájának, rozsának, zabjának stb. terményeinek magasabb árát jegyzik a tőzsdéken. Sok, igen sok kárt szenved ezáital a gazdaember, de kényszerű helyzetében nem tud ez állapotokon segíteni. Pedig milyen könnyű volna községi közraktárakat felállítani. Ezek a községi kötraktirak azután majd megtalálnák a kapcsolatot a budapesti nagy köz raktárral, mely mintegy központjukat képezné. Ezen községi közraktárak azután, melyeket egy-> elóie csakis a nagyobb s központokon fekvő vidéki városokban kelle e létesíteni, beraktároznák a g zdák gabonaterméseit s arra előnyös feltételek mellett kölcsönt folyósítanának, úgy hogy annak pillanatnyi, rendesen a föidmiveiő munkaiatokkal összefüggő pénzbeli szükségletét ki tudná elégíteni. Azok a vidéki w gyvárosok, melyeknek első sorban volna ilyen közraktárra szükségük, elég vagyonosak ahhoz vagy pedig eléggé hitelképesek arra, hogy az ilyen intézményt akár saját számlájukra is megalkossák, mert ezek a közraktárak, amellett, hogy közhasznú intézmények lennének, egyben anyagilag is jól jövedelmező vállalatát alkotnák az illető városnak. Jelem szamunk 8 oldal terjedelmű
