Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-03 / 174. szám
2. oldal. SZAMOS (1912. augusztus 3.) 174. szám. Gsendes mezők. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, augusztus 1. A magyar föld egyik legpoétikusabb vonása volt a dalolva dolgozó aratóse- reg. Kora reggeltől késő estig nótaszó mellett folyt a fáradságos munka. Énekszóra sorakoztak a rendek, szaporodtak keresztek, tornyosodtak az asztagok. Mikor aztan vége volt az aratásnak, hangos énekszó mellett vonult be az arató- sereg a gazda udvarába, ahol már várta az áldomás s hangzóit a cigánymnzsika s a fárasztó munka vége vidám mulatás lett, örült mindenki, akár bő volt az is- tenáldás, akár szűkös, egyforma megnyugvással fogadták, mert mindenkinek a lelkén ott ült a jól végzett munka öntudata. Most nincs igy. Arató ünnepekről nem hallunk. A daloló munkás sereg megnémult, valami fáradt közönyösség borult a lelkekre és ha jól megfigyelünk egy arató munkást, látjuk, hogy bár a kaszát erősebben markolja meg, de munkája sokkal lanyhább s munkájának eredménye sokkal kevesebb. Mi okozta ezt a változást? Hiszen a munkást ma jobban fizetik mint hajdanában, tehát megelégedettebbnek, jobb- kedvünek kellene lennnte. Mi okozta ezt a változást? Hiszen a termés sem volt a túlságosan silány, jut belőle az aratónak is, jut a gazdának is s ha főleg csengő pénzre váltják a gabonát, ma aránylag jóval több jut mindenkinek mint hajdan, amikor a búza métermázsájáért 10—12 koronát fizettek csak. ügy látszik, hogy a legfőbb oka mindennek az, hogy a munkás és munkaadók szive közé valami jégfal szorult. A munkás mogorván néz arra, akinek egész évi existenciáját köszönheti, a munkaadó viszont gyanakodva tekint a munkására, mert nem tudhatja, melyik percben hagyja cserben, amikor is mérhetetlen károkat okozhat hűtlenségével. Jégfal szorul a munkás és munkaadó szive közzé, de amit nem a természet tolt oda, hanem mesterségesen fagyasztottak. Évek hosszú sora óta szítják a bizalmatlanságot, az alantasabb társadalmi rétegek és a felsőbb osztályok között. Az idén különösen nagy erővel próbálták elvetni a bizalmatlanság, a gyülölség magvait s csak véletlen csodája, hogy ebből a magyar mezőgazdaságnak kiszámíthatatlan kára nem lett. Igaz ugyan, hogy a gazdanép is résen állt s ma már a gazdákat egy váratlan aratósztrájk sem találja olyan készületlenül, mint találta hajdan, amikor még az aratósztrájkot hirből sem ismerték Magyarországon. A tartalék aratógépek ott vannak minden gazda félszerében s talán ez is volt a legfőbb oka annak, hogy a mértéktelen izgatásnak súlyosabb következménye nem volt. De az izgatók még is elérték céljukat, a munkásnép csöndben, viaámság, nótaszó nélkül dolgozik, szivében gyülölség- gel és haraggal eltelve anélkül azonban, hogy okát tudná adni, kire és miért haragszik. Mert nincs oka senkire se haragudnia. A munkaadó ma sokkal bővebben részetiti munkásait, a föld terméséből mint régente s habár az életviszonyok nehezebbek is lettek, nem szabae volna elfeledkezni arról, hogy annak súlyát éppen úgy érzi a munkaadó mint a munkás, a munkásnak tehát ki kellene tartania a nehéz viszonyok között is, munkaadójával való barátságos egyetértésben s bizalommal várni a viszonyok jobbra fordultát. A magyar nép boldogulásának alapja a szántóföld. Minden oly dolog, a mi a mezőgazdaság előrehaladását akadályozza, a boldogulás kisebb vagy nagyobb tényezőjétől fosztja meg a magyar népet. Ha a szántóföldeken rövidesen vissza nem tér a nótáskedv, ha a gazda és munkás között helyre nem áll a régi patrárchiális viszony, az egész ország népének a helyzete állandóan rosszabbodni fog. Ezen soha sem fognak tudni segíteni azok, akik a mostani helyzetet előidéztek. Ezen nem fog segíteni sem az általános titkos, sem pedig a népjogoknak bármily széles körre való kiterjesztése. Az emberek boldogulásának a mérvét mindig a végzett munka mérve szabja meg. Még ha a törvény- hozás minden egyes tagja is azok sorából kerülne ki, akik ma olyannyira barátainak vallják magukat a munkásnépnek, még akkor sem lehet olyan törvényt hozni, hogy a munkaadó szétossza munkásai közt az utolsó fillérig mindazt, ami őt jogosan megilleti. A munkabér tehát csak akkor lesz nagyobb, ha a föld többet jövedelmez. A több jövedelemnek a titka, a több munka, a jókedvű munka, a szorgalom. Ha a munkás igyekezettel végzi dolgát és jókedvűen, fáradozásainak mindenkor megtalálja a gyümölcseit. A lanyha és kedvetlen munka az rendszerint jutal- mazatlanul marad. Ezt kell jól megfontolni s ha a szántóföldeken felhangzik újra a régi vidám nóta, ha újból visszatérünk a jókedvű aratóünnepekhez, amelyeken együtt vigadt a munkás a munkaadóval, akkor bizonyosak lehetünk arról, hogy bekövetkezett az az üdvös változás, amelytől függ az egész ország népének a boldogulása. Pedig ennek a változásnak be is kell mielőbb következni, mert hiszen a magyar nép mindig józan gon- dolkozásu volt, a kisértő szavaknak csak ideig-óráig ült fel, egy bizonyos idő múlva a jobb belátás mindig úrrá lett fölötte. ha czipőszükségletét a (2°) Moskovits anaíomiai-cipögyar cipőüzletében (Deák-tér 7.) szerzi be. Talpba vésett szabott ár. Helyőrségszaporitás Szatmáron. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, augusztus 2. Vajay Károly dr. kir. tanácsos, polgár- mester előterjesztést tett a város rohamos fejlődésével fordított arányban álló jelentéktelen helyőrségünknek gyalogsági és esetleg más fegyvernembeli csapatokkal való megerősítése iránt, amire most a viszonyok, tekintettel az uj véderő törvényre, alkalmasabbak mint eddig. A kincstár és a város közt tizenkét év óta folynak tárgyalások a helyőrség szaporítása iránt, de ezek részint politikai, részint pénzügyi okokból eredménytelenek maradtak. Pedig a hadvezetőségónek alapos okai lehettek uj, különösen lovas csapatoknak városunkba helyezésére, mert 1903. évben azzal u szankcióval hívta fel a várost a es. és kir. 15. számú huszárezred pótkerete részére szükséges férőhelyek felállítására, hogy ha ezt nem teljesiti, egyó- nenkinti elszállásolással fogja a pótkeretet elhelyezni. A város közönsége kész volt a kívánt laktanyákat felépíteni, de mivel erre vállalkozót csak úgy kapott, ha nagyobb építkezést hajt végre a város, több csapat áthelyezését kérte. Ezt a közös hadügyminiszter kilátásba is helyezte. Ekkor azonban a helyi vegyes bizottsági tárgyalások hiúsították meg a laktanya építést ős csapat áthelyezést, mivel az alacsony bérszabásszerü térítési dijak ellenében első osztályú laktanyák előállítását kívánta. A vállalkozó pedig tisztán a térítési dijak 30 évi lekötése mellett az építkezés végrehajtását megtagadta. Újabb tárgyalások után az amortizáció 50 évre való kitolása mellett mégis hajlandó lett volna a kaszárnyát felépíteni, de Különleges csipkefes- TJ Aíf T>A I Szatmár. = Gyári főűzlet lés, hűen minta után LdJ JT dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. sz. Attila-utca 2. sz. Nagykároly: Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886.
