Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-22 / 188. szám
2. cldal. SZAMOS (1912. augusztus 22.) 188. szám. Szuhányi Ferenc beszámolója. — Saját tudósítónktól — Szatmár, augusztus 21. Az országgyűlés ellenzéki pártjai jobb meggyőződésük ellenére a tőlük megszokott rosszhiszeműséggel hirdették, hogy a nemzeti munkapárt tagjai nem sietnek beszámolóikat megtartani, mert „nem mernek választóik előtt megjelenni.“ Holott pedig a tény az, hogy az országgyűlés szünete éppen a legnagyobb dologidőre esvén, a „munka“ pártja nem akart a nevéhez fűződő intenciókkal ellentétbe kerülni az által, ha a nemzetet épp a legszorgosabb munka idején vonja eí attól a foglalkozástól, amely esetleg egész évi szorgosságának gyümölcsét van hivatva meghozni. Most azonban, hogy a legsürgősebb teendők el vannak végezve, egymásután jelentkeznek a munkapárti képviselők, hogy megbízatásuk teljesítéséről számot adjanak választóiknak. A vármegyei kerületek munkapárti képviselői között Szuhányi Ferenc, a csen- geri kerület képviselője az első, aki beszámolóját folyó hó 26-én Csengerben, a választókerület központjában fogja megtartani. Értesülésünk szerint a beszámolóra a kerület választói igen szép számban fognak megjelenni, hogy szeretetükről es bizalmukról úgy képviselőjüket, mint az országos párt vezetőségét, valamint a kormányt is biztosítsák. Az impozánsnak készülő beszámoló lefolyásáról annak idején részletesen fogjuk olvasóinkat tájékoztatni. ÁJ Tf\T/\ mérnöki irodája VJTSHlIÍ gl&iXU Bercsényi-u. 33. co két colos tölgy deszka beszerezhető Kósa B. és Fia fák ereskedőknél Szatmáron Idill egy pesti irodában. A „Siamo*“ Irta: eredeti Mrczd].. Bárdóly Sándor. — Pszt. . . . csendesen, Doktor url suttogta gépíró kisasszony és elébe futott a belépő Pistának. Pista dr. a nagyszerű fiú a járásbíróságból jövet találkozott a Körúton egy bájos kis orfeumi nővel s mig jött az utón s mig most lopva az első emeleti iroda ajtóig ért, egyre dúdolt valami kedves orfeumi melódiát. A kisasszony energikus intésére egyszerre a földhöz ragadt és kórdőleg meresztette okos, kék szemét felé. — Nos 1 ... mi az ? — Egy női — Tessék ? Tes... s... s ... sók ? — Igen, egy nő, egy lefátyolozott, igen magasrangu nő. Tán grófnő! — Tovább! Tovább! — Bennt vannak, tárgyalnak a belső szobában Imródy urrall . . . Szent Isten, be ne tessék menni 1 . . . S ebben a pillanatban már rohant az az ajtó feló s testével fedezte óvólag, hogy Pista dr. be ne lépjen . . . Ugyanis az történt, hogy egy feltűnően szép és elegáns lefátyolozott nő lépett be egy negyed órával előbb az irodába . . . Csakis a fiatal Dr. Battlay ügyvéd úrral kívánt szólani. S hogy kevósbbó legyen misztikus és titokzatos az egész ügy azt is eláruljuk, hogy az öreg Dr. Battlay ügyvéd ur, az igen hires körúti fővárosi fiskális is létezik, de szerencsére H rcjtítyes IjödoMli — Saját tudósítónktól. — Szatmár, augusztus 21. Néhány nappal ezelőtt arról értesítették a tőketorebesi csendőrséget Hordiosáról, gróf Andrássy Sándor birtokáról, hogy ott égy istállóban valami titokzatos szellem lakozik, aki mindenkire köveket dobál, aki csak belép az istállóba. A csendörségen nevettek a jolentésen, mart nyilvánvalóan látszott, hogy valami tréfáról van szó, de gróf Andrássy Sándor maga kérte, hogy jöjjenek a csendőrök s igy már pénteken útnak is indultak. Hárman: jMarossy Sándor őrmester, Nagy József és Káes József őrsvezetők mentek ki a Hordicsa község közelében levő Csikós-tanyára s tegnap azt a jelentést küldték be ;Tőketerebesre, hogy küldjenek segítséget, mert ők tehetetlenek a titokzatos kődobálóval szemben. Nem tadják megállapítani, hogy kicsoda, pedig körülfogták és felkutatták az egész istállót s majd, hogy őket is megsebesítették a kövek. Amikor a csendőrök megérkeztek a Csikós-pusztára, Radványi Jenő, gróf Andrássy Sándor tiszttartója fogadta őket. — Azért hivtam önöket, — mondotta nekik, — mert itt olyan rejtélyes dolgok történnek, amelyeket mi magunk nem tudunk földeríteni. A tanya közepén áll egy istálló, körülvéve gazdasági épületekkel. Ebbe az istállóba hétfő óta kisebb nagyobb megszakításokkal kövek hullanak, de hogy ki dobálja, vagy honnót jön a kő, azt nem tudjuk. De a cselédség annyira meg van rémülve, hogy most, a legnagyobb munka idején, itt akar hagyni bennünket. Nem akarnak itt maradni, ahol szellemek járnak s még kővel is dobálóznak. Elmondotta még a tiszttartó, hogy ép a Kúriánál volt ma igen fontos teendője. Az öreg, aki kiváló műveltségű lóvén régebben maga is sokat megfordult Párisban, fiát is szintén elküldte a párisi egyetemre tanulni. S természetes, bogy a fiatal Battlay, ki hasonló esetekben soha sem szógyeni- tette mag az apját, sőt még jobban tudott a nőkkel bánni, — tanulmányai körébe — mint mondta volt: szociális etikai és szociális pszicbikologiai tömeg-érzések szempontból, — az éjszakai Páriát, a nagyszerűt, a bűnösen csodásat, — is bekap csolta volt . . . De jelenleg ő sem tartózkodott az irodában: bizonyosan a leány-patronage egyesületi gyűlésén kellett szónokolnia ! ? — Ninos — csókolom a kezeit — a fiatal ügyéd ur itthon . . . szavalta a nő belóptekor Imrédy dr., aki egyedül volt a délelőtt a kisasszonnyal az irodában. — Mikor jón haza? kérdezte a nő. — óh, igazán sajnáljuk, ma nem igen jön be ... De talán ón is, — kit ő mindenre felhatalmazott, — szolgálatára lehetnék Méltóságos Asszonyomnak! . . . Mondta pedig ezt Imrédy napóleoni homlokkal, nyájas, megejtő modorban s szemeit szinte lázasan, szuggerálva mó- lyesztette csillogva a nő érdekes, szinte vadul buja fekete szemeibe. — Hát jól van, — előadom önnek — csengett a titokzatc- nö hangja és Imrédy vei az öreg principális szobájába vonultak. Imródy behúzta magok után az ajtót . . . A gépíró kisasszony szegényke, gyaI még a papoknak is alig sikerül megnyugtatni a cselédeket. A papok kijelentették, hogy ők majd bemennek az istállóba s ha I csakugyan nőm ember dobálódzik, hanem rossz szellem, akkor majd misézni fognak, hogy elűzzék azokat. — Jöjjön velünk az istállóba, — fordult a tiszttartóhoz az őrmester. Az istálló semmiben sem különbözik a rendes istállóktól, de amint maguk a csendőrök is tapasztalták rögtön, hogy ezeknek az egyszerű és babonás embereknek van okuk a megrémülésre. A csendőrőrmester ugyanis igy kiáltott fel, amint beléptek: — Most dobáljon a gazember, ha van bátorsága ! Amire egyszerre úgy megindult a kő- dobálás, h ;gy a csendőrök is, meg a lisz- tartó is kiszaladtak az istállóból. A csendőrőrmester erre eikérette a cselédek névsorát. Egy helyre hívták össze valamennyit, felolvasták a nevüket s ami kor a csendőrőrmester meggyőződött arról, hogy valamennyien ott vannak, elvitték őket jó távol az istállótól s vigyáztak rájuk, nehogy egy is elmehessen közülök. A csendőrök visszamentek az istállóhoz ; beléptek, de újra elkezdett hullani a kő. Hogy merről jön, nein látták; csak akkor vették észre, amikor rájuk vagy elébük esett. Nem törődve a dobálással, átkutatták az egész istállót, kihánytak belőle mindent ami benne volt, de a szellemnek nyoma sem volt. Amire azután egész reggelig őrizték az istállót, de sem jönni, sem menni nem láttak senkit. A csendőrök persze mindenfelé kérdezősködtek, van e valami oka a „szellem*- nek arra, hogy dobálózzék, amire az egyik csikós, Urbán Mihály azt mondta : — Legjobban hull a kő délelőtt tiz és tizenkét órakor és délután hat órakor, épen abban az időben, amikor a gazda felesége bemegy, hogy a teheneket megfejje. A cselédek azt mondják, hogy az egész dolog azért van, mert a gazdának nemrég halt meg a felesége b ö már is megházasodott. Az első feleség szelleme most agyon akarja verni a második asz- szonyt. nakodva és egyre növekvő kíváncsisággal meresztette szemeit utánnuk. Hallgatódzott . . . Imrédyt hallotta rendkívül tűzzel inkább szavalni, mint társalogni . . . Később, mintha halk női nevetést is észlelt volna . . . Ez volt azon pillanat, mikor Pista dr. dúdolva az irodába lépett . . . Most már ketten állottak az ajtónál: ő, meg a kisasszony . . . Mindketten lélegzett visz- szafojtva várakoztak. Pista dr. néma maradt, pedig valójában dühöngött. A pokol mélységes fenekénél is komplikáltabb be lyekre küldte magában a kis orfeumi nőt, amiért az utcán feltartóztatta s igy Imrédy nek jutott a szerencse . . . Majd mintha valami hirtelen végig cikkázott volna az agyán, suttogni kezdett . . . — Kisasszony, ebból baj lesz! — Hogy, hogy ? kérdezte meglepetve az. — Hát csak úgy: ha az öreg princi a Kúriából haza talál jönni és bennt ta lálja őket bezárkózva, mindnyájan szorulunk 1? . . . — Kérem, kérem, hát Imródy ur sem tehet arról, hogy a fél egyedül diszkréten neki akarta el mondani a baját! Hát elvégre egy előkelő úrnő 1 — Jó, jó ! Ha belép és félre érti a dolgot, pláne ma jó ideges, szép kis mulatság lesz. Az ilyenekért rémesen haragszik. Pedig hej ő is fiatal korában . . . Ez rendesen igy van: idősödve az ilyen emberek haragu3znak legjobban az ilyesmikért . . . (Folyt, köv.)
