Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-22 / 188. szám
(1912. augusztus 22.) 188. szám. SZAMOS 8. cidai A csendőrök péntek óta, tehát 6 napja keresik a titokzatos feődobálót, de még ma sem tudták megtalálni s a kő éppen úgy hull az istállóban, mint azelőtt. Maga And- rássy is kimegy mindennap a tanyára érdeklődni a »szellem“ iránt, amely egyáltalán nem ijedt meg a három csendőrtől. A csendőrök most segítséget kértek s az egész környék kíváncsian lesi, mi lesz ennek az esetnek a vége. Mert a megyében sokfelé most egyébről sem beszélnek, csupán a „kődobáló szellem*-ről. ha czipőszükségletét a (2o) fvloskovits anatómiai-cipőgyár cipőüzletébon (Deák-tér 7.) szerzi be. Talpba vésett szabott ár. i t. szülők és tamiidiijiiság figyelmébe. Az összes intézetek nagytekintetü igazgatósága által az 1912—13. évre előirt tankönyvek szép tiszta, használt állapotban, uj kemény bekötéssel ellátva félárban kaphatok WEISZ IZSÁK könyvkereskedésében Deák-tér, a Fehér-házzal szembeni igeiglenes kőbódóban. — (.) Dj könyvek szintén kaphatók. Tessék előjegyeztetek Nagy ékszerlopás. — Sajat tudósítónktól. — Szatmár, aug. 21. Ma táviratott kapott a szatmári rendőrség Temesvárról, hogy ott ma reggel virradóra elsőrendű ékszerlopás törtónt. Több arany órát, láncot, női és férfi órát, száznál több férfi és női gyűrűi stb. ékszereket emeltek el. Összeszedtek a tolvajok mindent, ami csak elvihető létezett az ékszerüzletben, még a gyémánt függök tokjait is elvitték. az a kifosztott üzlet Vágó István tulajdona. Régi, jóaevü cég, ahol mindig raktáron voltak a drágábbnál, drágább ékszerek. Tegnap este szabályosan zártak le mindent, a legdrágább dolgokat tüzhatlan szekrényekbe zárták, a közönséges arany tárgyakat pedig csak a fiókokba csukták be. A tolvajok, — a jelek arra mutatnak, hogy többen voltak, a padláson keresztül hatoltak be. Felül a gerendához kötötték a kötelet, majd kibontották a padiatot és onnan a lyukon keresztül bocsátkoztak le az üzletbe. A temesvári rendőrség az ország ösz- szes nagyobb városainak rendőrkapitányaihoz felhívást intézett ebben a dologban és a nyomozást mindenfelé folytatják. A portyázás eredménye egyébként az, hogy Vágó Istvánnak körülbelül háromezer- ötszáz korona értékű ékszere vándorolt illetéktelen kezekbe. Á rendőrség lermészetesen mindent megtesz a tettesek kézrekeritésére, Szemmel tartja a zálogházakat, bankokat és gyanús ékszerészeket, de mindeddig semmi pozitív eredmény nincs. Reflexiók. Minden érzés indító oka a változás. Szülő oka az illető ember, akiben az érzés végbemegy. Az ember ős a változás összejátszása hozza létre az érzést, mint okozatot. Az okozat milyensége függ az indító októl. Az indító ok azonban rendszerint semleges természetű, mig a szülő ok annál tevékenyebben működik. Innen ered az, hogy ugyanazon változás különböző emberedben különböző érzéseket ébreszt. Mert nincsen két egyforma levél a fán és nincsen kél egyforma belsejü ember. Mindenkinek más a tanultsága, tapasztalata, mások a szokásai, gondolatai és mindezek folytán mások lesznek ez érzései, habár ugyanazon változáson megy ke resztül. Ebbői visszafelé az következik, hogy az érzései elóbünk rajzolják az illető embert * Az érzések nyomán azonban csak nagyon halvány képet kapunk az emberről. De jönnek az őrzés nyomán fakadó vágyak, és ezek már teljesen elárulják az embert. Elárulják a szokásait, elárulják a gondolkodását és az illetőnek egész belső világát. Sőt elárulják, mennyit őr az illető. * Bauer Bajor Lajos, a sikkasztó, akarattal fogatta el magát. Annak dacára, hogy a menekülésre biztos útja volt. Soha sem találtak volna rá. Mégis elfogatta magát. Ezon cselekedetét sok mindenfélével magyarázza. Mi azonban kőt dologban látjuk cselekedetének rugóit. S a két ok szorosan össze is függ egymással. A többi, amit előadott, az lári-fári. Egy ilyen nagystílű bűntettes nem törődik kicsinyes érzelgésekkel. Az egyik az volt, hogy elfogyott a pénze. Mig tartott a pénz, addig élt nagy úri módon. Mikor elfogyott, visszakivánko* zott a gondtalan és munkanélküli életbe- Ez volt az egyik vágya. És visszaidézte a múlt életét. Látta a vidám Pestet. Ahol alig kell dolgozni. S látta az orfeumot a nőcskókkei. Meg a kávéházat, ahol nagyságos urnák szólítják. És a kártya, ó, a kártya, vig kártyapartik, amiből esetleg még élni is lehet. Nem jobb ez, mint elmenni dolgozni, valami bányába? — Vissza, vissza, a „legjobb otthon !“ Inkább leüli a büntetést. Ez hozta haza Bauer Lajost. Ám kérdjük, mit ér ez az ember ? Lesz-e valamikor is haszna vele a társadalomnak ? — Talán inkább hagyták volna Amerikában. —8zky. Tanitvángokat | bármikor fölveszek a szeptemberben megkezdődő 1 éves varró tanfolyamra. Szabni külön 6 hét alatt megtanítok. Este 5—8 óráig külön tanfolyam. KENDE GIZELLA — BERCSÉNYI-UTCA 56. SZÁM. Történet a telefonnál. Úgy, amint megesett . . . — Saját tudósitónktól. — Szatmár, augusztus 21. A főposta telefonállomására a napokban beállít egy jóképű magyar ember. Alig állt a lábán, meglátszott rajta, hogy a torkát nem vízzel szokta köszörülni. Körülnéz a hivatalban, aztán súgva, búgva mondja a telefonkezelőnek : — Tekintetes uram, beszólni szeretnék a feleségömmel. — Hát beszéljen vele! — válaszolta egykedvűen a hivatalnok. —|Azután hun beszéljek vele ? — mond az atyafi. — Ott, ahol van. — A falun van az, kérőm. Át akarok szólni néki a telefonon, hogy küldjön izibe negyven koronát, mert elfogyott a pénzem a korcsmában. — Van maguknak otthon telefonjuk ? — Már hogy a fenébe vóna. A házunkba lakik egy bótos, annak van. Majd az odahijja az asszonyt a telefonhoz. A hivatalnok nagynehezen megtalálja a kereskedő telefonszámát s felhívja. Előbb azonban két koronát kér az atyafitól. — Két koronát ? Nem akarok én olyan sokat beszólni. — Itt nincs alku — mondja ridegen a hivatalnok. Á mi emberünk erre nehéz szívvel leszúrja a két koronát, vagyonának utolsó k-roncsait. Aztán leül a fülke melletti pádra és elalszik. Jó sokára veri fel álmából a tisztviselő : — Hó polgártárs, itt az anyjuk! — Hun? — A telefonfülkében. Az atyafi odamegy és bekiáltja : — Az istenedet Maris, mórt nem gyüsz rögtön, ha hilak! Maris mentegetődzik, majd tudomásul veszi a szigorú parancsot, hogy küldjön azonnal negyven koronát. Az atyafi pedig leteszi a kagylót és odamegy a hivatalnokhoz. — No, most pedig kérem a pénzt 1 — Miféle pénzt? — Hát a negyven koronát, amit az anyjukom küldött most. — Bolond kend, hiszen a pénz még nem lehet itt. — Mán penig annak itt muszáj lönni. Mer hogy asszony nem mer máskény tenni, mint ahogy én mondok ; a telefon penig elóg sebösen jár! ' Addig erősködött a derék magyar ember, amig — kidobták a hivatalból. Még sem tudták a fejőből kiverni, hogy a dróton keresztül még Marconi sem tud pénzt továbbítani. Ha alkalmi ajándéktárgyat, ha üveg, porcellánt vagy gyermekjátékot akar venni, ugy^ SSÍ5* KORONA-BAZÁRS kirakatait a Gindl-cukrászda kapuja alatt Deák-tér 5. szám, ahol 14 kirakatban feltűnő olcsó áruk láthatók.- Tisztelettel SCHÖN MÓR. Modern ruhafest ésc -g~w * ym 4 X OX> T> 4 T Modern és tartós bármily divatszinre. xAxjlJ JL J\. J J~J-K JL plissézés és gouvlérozás. Fötizlet: Szatmár, Kossuth ß.u-10- felvételi üzlet: Kazinczp*u. 17. @ííila*u. 2. Nagyról? : Széchenpi-u. 34. Alapittatott 1886.
