Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-14 / 157. szám
2. oldal. SZAMOS (1912. julius 14) 157, szám. Az ipartestület megalakulása. — Saját tudósítónktól — Szatmár, julius 13. Az ipartestület megalaku'ásáórt folytatott évtized ís küzdelem végre eredménnyel záródik le. Tankóei Gyula rendőrfőkapitány tegnap kimondta a szatmárnémeti ipartestület meg- alakulásáf. A főkapitány határozata annyira megkapó és oly tanulságos az iparosság részére, hogy helyesnek véljük, szószerint való leközlósét. A törvény félre nem érthető, világos rendelkezéseiből vont indokok mellett ki kellett mondanom az ipartestület megalakulását még azért is, mert épen a szatmár-németi-i képesítéshez kötött iparosság anyagi helyzete, szellemi és gyakorlati képzettsége, előrehaladásának sikere és azon különleges ziláltság, mely épen Szatmár-Németiban az iparos osztálynál sajnálatosan észlelhető: egyenesen a törvény szelleméből vont következtéssel indokolttá tette — a már évtizedek óta szükségessé vált ipartestület felállítását. Az ipar helyzetét a reám ruházott felelőségnél fogva, mint I-ső fokú iparhatóság nem nézhetem közönbösen, Szat már Németi szab. kir. város érdekei, de általánosságban az ország érdekéből sem. Közvetlenül a városok ős közvetve az állam ereje, hatalma, főleg ipari népességének erejétől és hatalmától függ. Az a város és állam, melyben az iparosság szegény, képzettség és értelem nélküli és szét huzó — egyáltalán nem fejlődhetik. A városok ugyanis, melvek ugyszól ván pillérjei az államnak, — főleg iparral foglalkozókból állanak. A közterhek nagy részét az iparosok viselik, úgy, hogy az állam háztartásának rendje függ egyenesen attól, vájjon az adókat könnyen fizető iparosok végzik-e a termelő munka nagy részét, vagy azok csak a legnagyobb küzködéssel képesek e kötelezettségüknek eleget tenni. Anyagilag erős, szellemilleg és gyakorlatilag képzett, előre látó és kitűzött célok felé törekvő, önállóan gondolkozó, önmagát becsülni tudó, elvállalt kötelezettségének pontos teljesítésével a társadalmi, a közéletbe való méltó beilleszkedéssel magának tiszteletet, becsülést szerezni tudó értelmes iparosságot kell te remteni Szatmár-Németiben, mely statu sában önmaga tartaná fent a szigorú rendet s önmaga igyekezzék megvalósítani az üdvös ujjitáso .at, melyek előrahaladását, vagyonosodását, társadalmi pozitióját megteremtsék. Önkormányzatban, hatósági jellegű intézkedésekben csak magi az iparosság képes erre, mert önmaga ismeri legjobban azokat a fogyatékosságokat, melyek útját állják fejlődésének. A hatóság paragrafusokhoz kötött intézkedcsei jogosultságát nem elég ahoz többé, hogy szabad szellemben, biztos kezekkel iranyitsa az iparosság gazdasági működését, kell tehát, hogy maguk az iparosok tömörüljanek törvényes szervezetbe, melyben tapasztalataik felhasználásával spgitsenek ömnagukon. Azokat a nagy hordsrejü kérdéseket, melyek ma a sociális előrehaladásalapját képezik, egyenesen cs kis az ipar testület képes megoldani. Az iparosok és a segédek közötti áldstlan huza vonákat, 2., a tanoncok ügyét, 3., a vitás kérdéseket, melyeket a segédek és tanoncok különleges helyzete teremt, — önkor mányzatban az ipartestület van hivatva elintézni. 4., a segélypénztárak, 5., eset leg szövetkezetek felállítását, 6., általában az iparosság anyagi érdekeit előmozdítani, értelmi világát fejleszteni, a széttagoltságban sohasem lesz képes iparossrg, úgy, hogy ezeket megteremteni egyenesen szükséges a testületben való tömörülés. Végül, tapaszt datai szerint a hatóság sohasem fordíthatott kellő gondot arra, hogy az iparűzés állásáról, bajairól kellően tájékozhatta volna magát és a felettes hatóságokat, úgy, hogy az arra hivatott felsőbb szervezetek intenzivebb érdeklődési hiányát csakis annak tulajdoníthatom, hogye tájékozósok megadására nem volt megfelelő szervezet magából az iparosságból. Ugyanazért e fontos teendő elvégzésére is szükségesnek tartom az ipartestületet. E nagyon is megszívlelendő indokokkal szemben, amennyiben más ellenző érv a kisebbség részéről nem áll fent, mint az, hogy a régi vagyonos ipartársulatok féltik a vagyonukat az iparttestü- letbe való beolvadástól, ezen érv teljesen elesik. Az ipartörvény 125. §-a szerint ugyanis csak az ipatársulatok két harmad részének feloszlást tárgyazó határozata mondhatná ki a társulati vagyon beolvadását, ami tehát nem az ipartostülettől, hanem magától az ipartársulatoktól függvén, itt még csak aggály sem merülhet fel aziránt, hogy az ipartestület jogosítva lenne a kész vagyonokat bekebelezni. R4gí idő óta a legkisebb városokban, de még községekből is sikeresen működik az ipartestület, csak mindálunk kellett majdnem 40 esztendő ahoz, hogy az iparosok többsége megbarátkozzék az eszmével s évtizedes küzdelmek után jutottunk oda, hogy a törvény intézkedéseinek szigorú megtartásával az ipartestület megalakítható lett. Es ezalatt a az évtizedes küzdelmek alatt szerzett szomorú tapasztalaiknak — melyek úgy az iparosok vagyoni züllésében, mint az értelmi fejlődés visszamaradásában mutatkoznak — meg kellett győzni az iparosok túlnyomó részét arról, hogy keresni kell valamely módot, vagy épen a törvényben előirt társulást, hogy a kor fej ődósével párhuzamosan úgy kulturális, mint az anyagi erősbödés utján a nagy társadalom többi rétegeivel kiál ják a versenyt. Ezek a tapasztalatok, ezek a meggyőződések irányítottak főképpen enge- met is akkor, amikor az ipartestület megalakulását kimondottam. Ezek után nem hisszük, hogy a tímárok, csizmadiák, szabók és gubások megfellebbeznék a főkayitány határozatát, mert a főkapitány indokolásából láthatják, hogy anyagi károsodást nem szenvednek, ellenben úgy anyagilag, mint erköcsileg emelkedik az iparosság tekintélye és értéke. Az uj betegség. A „Szamoi" Irta: tározója. g- p Ma este Schmiedhammer jogtanácsosénál estély lesz, amelyre én is megvagyok hívja; de légy olyan szives és ments ki. Van okom reá, — szólt Félix fiatal és jó modorú festő Grans barátjához, akit a legkedveltebb írok egyikeként tiszteltek a városban. Egyben tartózkodtak is tőle, mert erős tolla nem ismert kíméletet. — S mi késztet téged arra, hogy a jogtanácsosék finom boráról és sültjeiről lemondj ? — kérdezte Grans. Hiszen úgy tudom, hogy te éppenséggel nem veted meg a jó falatokat. — Mirandiola megígérte, hogy hozzám jön ma este vacsorára. Nos, érted már? — Teringettétl Ez aztán alapos kifogás. Gratulálok, kedves barátom. Mirandiola ugyanis nem volt más, mint signoria Miranda Zucci, aki az udvari színházban az első ballerina szerepét töltötte be. Bizalmas baráti körben egyszerűen csak Mirandiolának nevezték. — Demit hozzak fel mentségül? Mit mondjak, miért nem jöttél el? — kérdezte Grans, a festő. — Akármit, rád bízom. Tudom, hogy ki fogsz engem rántani. — Légy nyugodt, majd elintézem. * Fste 8 órakor megteltek a Schmied- hammer nyaraló ragyogó termei. Jókedvű vendégsereg kacagásától visszhangzott min • den sarok. Grans dr. bus arccal ott állott a terjedelmes háziasszony előtt és ele gikus hangon mondta el mondókáját. — Szomorú kötelességet kell teljesítenem, — szólt — mikor Felix barátom nevében naeysádtól bocsánatot kérek, hogy legyen elnéző iránta. Ő bizonyára nem veszi tőle rossz néven, ha megtudja, mi tartotta vissza a vacsorán való megjelenéstől. — Az Isten szerelméért ? Mi baja van? — kiáltott fel kétségbeese ten a jogtanácsosa. — Mirandio'a. — Szent Isten I Csak nem veszélyes ? Oh szegény Felix 1 — A doktor bánatosan vont vállat. — Mirandiola! Ön bizonyára tudja asszonyom, hogy ez egy uj betegség. Aiogtanácsosnénak térnószetesen sejtelme sem volt a dologról, de mindez nem gátolta őt abban, hogy igenlő feleletet adjon. Egyben mindjárt vendégei közzé vegyült és látható érzékenységgel mondogatta, hogy a szegény festőt baj érte és ezért nem jelenhetett meg az estélyen. Mirandiolája van. Ez egy uj betegség, amely időszakonkint járványszerüen szokott fellépni és számtalan á dozatot követel magának. Evekkel ezelőtt az influenza is nagy mértékben dühöngött. Természetesen senki sem tudott biztosat az uj betegség felől, de mindenki olyan arcot vágott, mintha erről az epidémiáról a legtöbbet tudna. A beszélgetés folyamán mindenki olyan kérdéseket intézett szomszédjához, amelyekkel valami uj részletet szeretett volna megtudni a föllépett járvány felöl. De e mellett senki sem akarta tajékozatlanságat elárulni. A háziasszony azonban kiváncsi volt s észrevétlenül beosont a könyvtár szobába. Elővette a nagy lexison tizedik kötetét és kereste az M. betűt. Aztán — Mi-ran-di böngészni kezdett, de sehol sem akadt reá. a Közelebbi naposait KütönVonattal a Renlow-féle nagy hírneves CIRCUS Elsőrangú műlovarok, műlovarnők, modern lőidomitás. — A világvárosias műsor kizárólag elsőrangú attrakciókból áll. ----- Bővebbet naponta a falragaszokon.
