Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-27 / 168. szám
SZAMOS (1912. julius 2¥.) 168. szám. » Andrássij Gyula gröf TERVEI. Szatmár, julius 26. A képviselőház többsége nem azért fogadta el a házszabálymódositást, mert Angolországban is módosították a házszabályokat, hanem azért, mert itt a magyar parlamentben a revizió elkerülhetetlenül szükséges volt. Andrássy Gyula gróf sem azért vitázik Tisza István gróffal az angol példa fölött, hogy ebből a vitából megoldás keletkezzék, hanem csak azért, hogy bebizonyítsa, hogy az angol példa nem analog a magyar példával. így az egész vita csak akadémikus, — a parlamenti események lényegére abszolúte semmi befolyása nem lehet. Ellenben a Magyar Hírlap, mely közel áll Andrássy Gyula grófhoz, bejelentette ma, hogy Andrássy Gyula grófnak nemcsak vitázó szándéka van, hanem megoldási terve is, — úgy, hogy most már az egész ország pártokra való tekintet nélkül, várakozással fordul Andrássy Gyula gróf felé, akiről feltehetjük, hogy bízik abban, hogy Magyarország páriámé ntárizmusát és alkotmányosságát megmenteni tudja. Ha Andrássy Gyula gróf ilyen tendenciával foglalkozik az elmúlt parlamenti eseményekkel, bizonyosak lehetünk abban, hogy ő nem a technikai obstruk- ciót akarja restituálni és ezért feszült érdeklődéssel várjuk a gyakorlati eredményekre vezető lépések megindítását. Ezzel a szándékkel szemben Tisza István gróf egy erős elhatározása áll, mely azt mondja, hogy: amit a nemzet részére már eddig megszereztünk, abból semmit elengedni nem fogunk. Első pillanatra ez az elhatározás olyannak látszik, mintha ridegen visszautasítana mindé békés megoldási szándékot, — holott ha ezt az elhatározást közelebbről megvizsgáljuk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy voltaképen ez az elhatározás semmiféle békés megoldásnak útjában nem áll. Aki — ugyanis — bármiféle paktumra gondol, az kétségtelenül tisztában van azzal, hogy a szentesitett törvényeket törvónyteleniteni nem lehet. Erről ma már nem is beszél senki. A' szentesitett törvények nem is olyanok, hogy ezek tartalma ellen komoly szóra érdemes kifogást lehetne tenni. A véderőjavaslatot csak azért obstruálta a Justh-párt, hogy a választójog priuszát kierőszakolja. A javaslat tartalma ellen kifogása nem volt. A Kossuth-párt viszont a véderőjavaslat módosítását követelte ugyan; de ezen módosítások miatt obstruálni esze ágában sem volt. Ha tehát a Justh-párt taktikai álláspontját elhárítani lehetett volna, a véderőjavaslatot normális parlamenti tanácskozások között fogadhatta volna el az országgyűlés. Az történt tehát, hogy a Justh-párt taktikai álláspontja nem érvényesülhetett. Ez lehet a Justh-párt sérelme; de nem lehet nemzeti sérelem. De akármilyen sérelem volna is ez, jóvátenni képtelenség. Ha egy taktikai álláspont megbukott, miért kellene azt feltámasztani ? A békés megoldás tehát csak egyetlen pontra szoritkozhatik: a házszabály- revízióra. A képvisélőház tanácskozási szabályait maga a képviselőház megváltoztathatja, módosíthatja, vagy ha neki tetszik, teljesen uj szabályokat is alkothat. Most van egy házszabály, melynek a kisebbség engedelmeskedni nem akar. Nos tehát Andrássy Gyula kereshet egy olyan kompromisszumot, mely bizonyos módosításokat óhajt a házszabályokon és ez a kompromisszum létrejöhet, ha azt a parlamenti többség elfogadni hajlandó lesz. Egyelőre nagyon nehéz elgondolni, hogy a parlamenti többség az általa elfogadott házszabályokat módosítani akarná. Nehéz ezt elképzelni azért, mert az uj házszabályok pontosan megfelelnek mindazon követelményeknek, melyek a mi speciális viszonyaink között felmerültek. Ennek pedig világos bizonyítéka az, hogy: a házszabályok szövegét éppen a Justh-párt állapította meg és azon a jelenlegi parlament semmit sem változtatott. Változás annyiban történt csupán, hogy a jelenlegi parlament elfogadta a Justh-féíe szövegezésnek ama részeit is, melyeket a koalíciós többség visszautasított. Ezért csak természetes, hogy a parlamenti többség idegenkedik minden olyan kompromisszumtól, mely ezt a házszabályszöveget módosítani akarná. Mégis úgy érezzük, hogy a parlamenti eseményeknek ez az egyetlen pontja az, mely körül diskusszió keletkezhetik, úgy, hogy ha Andrássy Gyula grófnak komoly kompromissziós tervei vannak, azok csak ennél a pontnál kereshetik a megoldást. Riadalom a kofák között. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, julius 26. Ugyebár, kedves olvasó, voltál már abban a szerencsés helyzetben, hogy a piacon, defelirozhattál. Bizonnyal láttál te ott eldobált almacsutkákat, félig rothadt zöldségeket, báposztaleveleket stb. különféle jóságokat és nem jóságokat. Hát ezekről az ártatlan, a többi közül kiközösített zöldségekről lészen most szó, azonkívül egy öreges asszonykáról, majd néhány jogosan méltatlankodó kofáról. De hogy históriai sorrendben adjuk elő, térjünk át az eiső részre. Egy öreges asszonyka, lehetett ötven éves, kiment a piacra, hogy egy kis zöldbabot vásároljon ebédre . . . meg tudom is én mit vacsorára, szóval kiballagott a piacra bevásárolni. Megy az egyik kofától a másikig, alkuszik itt is, ott is. Végre összevásárolva mindent, csendesen ballag hazafelé, de egyszer csak egy rothadt zöldség akad a lába alá és szegény amilyen hosszú, elterül a földön és mivel nem tizennyolc év nyomta már a vállát, fekve is maradt. Nosza, lett erre nagy riadalom. A közelben levő kofák összefutottak, s kezdték élesztgetni az öreg., nénikét, aki rövidesen magához is tért. Összeszedték neki a ki- szóródott burgonyát, nagy részvétek közt bocsátották el. Eddig a kis történet az öregasszonyról. Nézzük most a kofákat. Nagy méltatlankodással tárgyalják az esetet, s rögtön eltisztitanak mindent, nehogy újabb baleset történjék. „Jelenteni fogjuk a tanácsnak 1* 1— hangzik néhány merészebb hang is. Később azután azonban napirendre térnek fölötte. Mi azonban ne térjünk napirendre a dolog fölött, hanem gondoljunk arra, hogy nemsokára itt lesz a dinnyeszezon, s hányán fognak igy járni az eldobált dinnyehéjakon. Jó lenne, ha a rendőrség egy kissé utána nézne majd ezeknek a dolgoknak és vigyázna arra, hogy legalább ott, ahol az emberek járnak-kelnek, ne dobálják el, ami nekik nem kell. Véres arccal az utcán. Tegnap délután könnyen végzetessé válható családi összeü.közés izgatta fel Szabadhegy lakosságát. Keresztes József 55 éves földműves napszámos összeveszett a fiával, a 26 éves Istvánnal. Az utcát, ahol Keresztesék laknak, vad kiabálás, káromkodás, átkozódás verte fel. Az emberek kíváncsian szaladtak össze. Csakhamar részük is volt szenzációban. A házból egy sikoltó. hang vágódott ki az utcára: — Jaj, megszűrt a fiam ! A következő pillanatban az öreg Keresztes kitámolygott és fel-alá kezdett járni az utcán. Szeme fölött egy jókora sebből hatalmasan bugyogott a vér, mely eltorzította egész arcát és rácsurgott a ruhájára. Ilyen véres állapotban az egész városrészt bejárta, mintegy hirdetni akarva: — Lássátok, ezt tette a fiam. HŰHA PEST, HÁJTAJER PÁR szatmár. a — in— Alapitíatoti 1886—ban Syár főüzlet: Szatmár, Kossuth £ajos*u. 10. felvételi üzlet: Kazinczp*utca 17., ßttila-utca 2. iNagvhárolv : Széchen?i*u. 4 VEGYILEG TISZTIT I
