Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-21 / 163. szám
(1912. július 21.) 163. szám. SZAMOS 3. oldal. tói; de ha aztán a baj előjön, önmagára vegye az ehő követ; s átélendő aggódással teljes álmatlan éjjelért önmagának tulajdonítsa. Hej! meri nehéz ám arra vigyázni, a mi oly messze van Daróczy Endre. Fiijánc a pertápban. — Saját tudósítónktól — Szatmár, julius 20. A szatmári királyi törvényszék pertárában ma dé előtt erdekes jelenet játs, ó- dott le, amely különösen bennünket érd -kel közelebbről. Nem valami nagy, szenzációs dolog, sőt egészen jelentéktelen, de nem minden humor nélkül való. Talán megírásra sem volna érdemes ez a kis történet, ha annyira mulatságos nem volna es ha nem azzal végződik, hogy egy fináncot ügyvéd jelöltek kiiuszkoltak a pertár ajtaján. Többen ültek bent ma déle őtt a szatmári ügyvédjelöltek közül a törvényszék pertárában. Egyesek irt^k, aktákat tanulmányoztak, mások pedig újságot olvastak. Az egyik ügyvédjelölt épp n a »Szamos“ ból olvasta a legfrissebb hűeket, amikor az ajtón valaki erélyesen kopogutott: — Szabad! — volt a válasz. Nyílott az aj’ó és zöld egyenruhában belépett egy finánc. Homlokát szigorú, redős ráncokba szedte és idegenkedve nézett körül. Hamarjában nem tudta, hogy kihez forduljon, kit szólítson meg. A jelenvolt.sk végre is megkérdezték tő e: — Kit kei es ? — Kérem, az az utasításom van, hogy a Szamos újságot elvigyem. — Hogy mondta ez' ? — Igen 1 Hogy a Szamost elvigyem. — Ki bizta meg ezzel 1 — A fővigyázó ur 1 — Honnan akarja elvinni az újságot ? — Inneni — A pertuból ? — A pertárból 1 — Miért ? — Ne m tudom. Nem is kuta om; ez a parancsom v n — szólt m >st a finánc és ezzel már repült az uiság után. Persze az ügyvédjelöltek most már nem vették trifára a do'got és ráorditottsk a fináncra, ho*y távozzon, mert semmi keresni valója sincs a periárban. A dolog azonban nem ment olyan simán, mű t azt az el ő percben goi dobók. Finánc ur ő zöldsége nem egy könyen akait engedni és addig kardoskodott, amig az ügyvédje löltek megharagudtak és kituszkoiták az aj ón. Kívülről pedig hall- ni lehetett a finánc ke.-ergését, hogy : — Mi' fog szólni a fővigyázó ur! Dr. Fábián lajoj Rákóczi-u. 26. sz*. a. (Fogarassy ház) mef nyitotta. (.) mosnak C()|os tölgy deszka beszerezhető Kosa B. és Fia fák ereskedőknél Szatmáron Fiú, vagy leány? — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 20. Nem az örök problémáról lesz alább szó, amelyről ifjú házasok szoktak csöndes, néma éjszakákon ábrándozni , hogy fiú, vagy leány lesz e az újszülött, hanem egy egeszen más, elszomorító dologról, amelyet a lé ért való küzdelemnek neveznek. Soha talán semmiféle elemi ?csapás, vagy akár háború nem okozott annyi szenvedést, és idézett elő annyi nyomorúságot, mint a siralmasan sokáig küzdő pénzkrizis. Megbó nult a kereskedelem, pang az ipar, senki- sara vásárol, senkisem fizet és a stagnáció teljes az egész vonalon. Mii denki sir, panaszkodik, hogy nem tud megélni, kevés a jövedelem, nagy a drágaság és sok a gyerek Mindenki dolgozik erősen, kitartással, fáradhatatlanul, oda adj * minden fizikai erejét néhány koronáért, csak azért, hogy legyen miből kenyeret vásárolni. Tarthatatlan és fájdamas a helyzet. A sok gyermekes családapi elküldi gyenge, vézna, fejletlen fiait és leányait egyaránt napszámba, dolgozzanak, mert amit ő keres az csak a meghaláshoz eleg. Tegnap este a vasnti állomás épülete körül ődöngött egy tizennégy tizenöt évesnek latszó fiú. Piszkos, rongyos ruha volt rajta és bá’ortalanul nézett széjjel. Senkit sem mert megszólít«ni és bizonytalan lépésekkel igyekezett a Kossuth-kert felé. A fiatal gyermek nagyon gyanúsnak tűnt fel az őrt álló rendőrnek. Szokatlanul állt rajta a ruha is a kinézése, az alakja is sokkal inkább lányos volt. A rendőr igazolásra is szólította. Miután a megijedt gyermek csak annyit tudott mondani, hogy Sárközről való és más Írással nem tudta m gát igazolni előállította. Bent a laktanyában pedig kiderült, hogy a fiú ruhába öltözött gyermek tulajdonképpen leány. Dobótt Annának hívják, munkácsi születésű és egy sárközi özvegy asszonyn k a gyermeke. Elmondotta, hogy megszökött otthonról és azért öltözött fiú ruhaba, mert igy sokkal hamarabb kap munkát és jobban is fizetik. Azért jött ide Sz tmárra, hogy napszámba menjen. Otthon éhezett és terhére volt az édesanyjának és igy inkább megszökött, hogy ő maga keresse meg a kenyerét. A esendői ség a leánykát fogva tartotta és illetékes helyére toloncoltatja. Élet-halál harc a mezőn. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 20. Ma dó után úgy öt óra tájban egy dúlt arcú oláh legény futott végig a Várdomb utcán és egyenesen a Deák-téri csend őri kirendeltség felé tartott. Mindenki meg állt és kíváncsim érdeklődőt*, hogy mi lehet az oka a legény rendkívüli izgatottságának. Bizonyos, hogy nem közönséges do log történhetett, ha egy hatalmas, erős szál legény lélekszakadva rohan és a csendörsó- get akarja igénybe venni. Természetesen óriási népcsődület keletkezett és amint már ilyenkor szokás, megindult a találgatás, a kutatás a rendkívüli esemény után. A csendőrök persze megtagadtak mindenféle felvilágosítást és ez érthető is, hiszen a közönség úgy sem segíthet nekik semmiben, legföljebb csak akadályozza őket nehéz és felelőségteljes munkájukban. A legény pedig vitte a csendőrökett ki a mezőre, ott ahol állítólag egy másik ember feküdt eszméletlenül. Ugyanis Vikodem Mitru, igy hívják azt a legényt, aki a csendőrökért futott, elmondotta, hogy a mezőn járt és találkozott egy legénnyel, aki megszólította és beszédbe elegyedett vele. Egy darabig panaszkodott neki mostoha sorsáról, majd arra kérte, hogy adjon neki néhiny fillért, meri, még ma nem evett semmit. Nikodómnak nem volt pénze és igy nem is tehetett eleget uz ismeretlen kívánságának. A rövid ismerettségnek veszekedés lett a vége. Nikodém pofon vágta az ismeretlen embert, aki revolvert rántott és feléje lőtt. Szerencsére a golyó célt tévesztett. Nikodém, aki hatalmas, erős ember, most puszta kézzel rohant az ismeretlen támadóra és úgy vágta a földhöz, hogy fekve maradt. Persze most már Nikodém megijedt és sietett a csendőráégre a történtekről jelentést tenni. A csendőrök Nikodímmel együtt kimentek a színhelyre, de az ismeretlen embernek már hiret sem látták. Ugylátszik időközben magához tért és jónak látta meg- ugrani. Természetesen a csendőrsóg megindította ellené az eljárást és most mindenfelé keresik. Fundamentum nélküli házak Budapest, julius 20. A Galilei kör kiáltványt intézett az érettségizett diákokhoz, amelyben felhívja őket, hogy mint egyet mi hallgatók iratkozzanak be a körbe s vegyenek részt szorgalmasan azokon az előadásokon és tanfolyamokon, amelyeket a kör időnként rendez, hogy az ifjúság az igazi haladással, az igazi műveltséggel megismerked- hessék. Ilyen felhívásokat kibocsátani szent joga van minden egyes körnek, amelynek elvégre a legfőbb éltető eleme: a tagdíj. Ahhoz azonban alig hisszük, hogy joga volna egy csomó — bátran kiírhatjuk — éretlen ifjúnak, hogy oly merész kritikát mondjanak a középiskolai és egyetemi nevelésről, mint a milyen a felhívásban bent foglaltatik. A Galilei-kör szórul-szóra a következőket mondja: »Elmúlt korok fölösleges, sokszor hazug ábrázolása, holt nyelvek haszontalan grammatizálása, az egyház zavaros terem!őstörténetének értelmetekre való erőszakolása: ez a középiskola munkája.“ Beszól ezenkívül a felhívás elhatalmasodó klerikálizmusról, a vallas oktatás értelemzavaró munkájáról, egyszóval a Galilei-körnek nincs szüksége történelemre, nincs szüksége vallá3- és erkölcstanra, nincs szüksége a klasszikus nyelvekre. Ezek mind csak az agyat butítják, az értelemnek és léleknek igazi nevelői a Galilei-kör szerint a pozitív tudományok.
