Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-21 / 163. szám
v 1 \\ A f 2. oldal. SZAMOS \ (1912. julius 21.) 163. szám. az alkalmazottaknak a törvény 3. szakaszában meghatározott életkort már elért gyermeke ; az alkalmazottaknak házastársa, testvére, szülője vagy nagyszülője; az alkalmazott házastársának testvére, vagy az alkalmazott testvérének házastársa; az alkalmazott házastársának szülője ; az alkalmazottnak teljes árvaságra jutott, vagyis szülötlen unokája; az alkalmazott testvérének vagy az alkalmazott házastársa testvérének teljes árvaságra jutott, vagyis szülötlen gyermeke; az alkalmazott által örökbefogadott vagy nevelt gyermeke; az alkalmazottaknak vagy házastársának törvénytelen gyermeke. A családi pótlók engedélyezésének lényeges feltétele, hogy a családtagok az al kalmazottal közös háztartásban éljenek s hogy ne legyen saját jövedelmük. A családi Ipótlókot az alkalmazottak visszamenőleg 1912 január hó elsejétől kapják s igy, akik a törvény rendelkezése szerint előleges negyedévi részletekben kapják, azok egyszerre három részletet, akik utólagos negyedévi részletekben, azok egyszerre két részlet kapnak kézhez. Az állami, megyei és államvasuti tisztviselők között a törvény mindenre ki terjedő figyelmű rendelkezése és a gyors végrehajtás érthető örömet keltett. Hamarosan hozzájuthatnak ahoz a fizetési kiegészítéshez, amelyet évek óta nélkülöztek és oly nehezen vártak. A parlamenti béke kérdéséhez — Politikai munkatársunktól. — Szatmár, julius 20. Amennyi alaptalanságot, amennyi ferdítést az ellenzék világgá bocsát, az, minden józan gondolkodónak meghaladja a képzeletét. Közelebbről ugyanis az ellenzék a parlamenti békéről elmélkedik, de ismeretes szócsövében kijelenti azt is, hogy ő békét kötni nem fog mindaddig, „mig az ország törvényes rendjén, a Tisza István bűnös keze által ütött seb, nyilt seb marab és orvoslást nem nyer.“ Ezzel nyilván azt kívánja a tisztelt ellenzék elérni, hogy az országgyűlésnek, a házszabályok szigorúbb értelmezésével történt munkaképessé tétele, visszafelé alakíttassák, vagyis hatályon kívül tétessenek, esetleg rosszaltassanak, mind azok az intézkedések, amelyek az ellenzéknek úgynevezett nyilt sebét előidézték és álljon elő ismét az a fejetlenség és erőszakoskodás, amely tizenegy hónapon át. a Justhék jóvoltából a magyar országgyűlésen dúlt. Ez valóban érdekes kívánság. Ők beszélnek a Tisza bűnös kezéről és nyilt sebről, holott ők ütöttek bűnös kezekkel nyilt sebet á parlamentarizmusunkon azzal, hogy az országgyűlés tárgyalásait, csörgő sapkás bohócokhoz sem illő módon, Justh Gyula vezetése mellett, síppal, dobbal, trombita harsogtatással, padveréssel, fülsiketítő vad tombolás és ordi- tozással, tizenegy hónapon át meggátolták úgy, hogy ahhoz hasonló alacsony példa, müveit államban még nem fordult elő. Lealacsonyították ezzel a saját kép viselői hivatásukat is olyan triviálitássá, amelyhez hasonló csak a korcsmákban dőzsölő ittas fickók között szokott előfordulni; de lealacsonyítani igyekeztek azzal magát az országgyűlést, holott az országháza a nemzetnek olyan szentélye, amelyet tisztátalan kezekkel még érinteni sem szabad. Ilyen körülmények között, ha a ház elnöke, gróf Tisza István a féktelenségnek, a házszabályok szigorúbb alkalmazásával, gátat vetett és ezzel a rakoncátlankod óknak a körmére koppintott: a parlamentarizmusnak tett szolgálatot, amit pedig re- perálni nem szükséges, hanem azt csak helyeselni kell és azt keli kívánni, hogy a ház elnöke jövőben is, ha arra szükség lesz, azzal a fékevesztett éretlen csop írttal hasonló módon járjon el; mert az az ellenzék, amely úgy togja fel hivatását, mint a Justh-féle ellenzék: más elbánást nem érdemel. A parlamenti béke tehát nem lehető akkor, amikor az ellenzék a helyes intéz kedéseket lekicsinyelve, a vi-szaóléseknek és káros túlkapásoknak tért engedni óhajt, hiszen ez lépcső lenne az ököl jog és az anárkhia megvalósításához, amelyből Ma- gyaror-zág egy porszemnyit sem kíván. Parlamenti béke csak akkor lesz, ha a fókvesztett ellenzék meghiggad, tévedéseit helyre hozza azzal, hogy komoly tanácskozásokban illendően, nyugodt tárgyilagossággal, lelkiismeretesen vesz részt. Ilyen eljárással jut az ellenzék hiva tásának arra a magaslatára, amely, tiszteletet érdemel, de ennek a tiszteletnek ki- érdemelésére, ama rakoncátlan viselkedés nem alkalmas. (V.) Pénztári betétek. Szatmár, julius 20. Jelen korunkig a pénztári betét volt az a nyugodt tőke, melynek birtokában annak birtokosa nyugodtan hajthatta álomra fejét. Ma már ezen nyugalom meg van zavarva, mint a hogy Írja és állítja a „Pénzintézeti Szemle“ 11—13. száma vezető cikkében ; s ha ezen zavar csak némi haszonnal is fog járni, akkor az a nyugalom tönkre is lesz téve. Ugyanis nincs egyébről szó, mint arról, hogy a fővárosi intézetek meg nem nevezett egyike, a vidéki takarékpénztárakban elhelyezve levő kamatozó betéteknek a magához leendő összegyűjtését kezdte volna meg. Ez akár igy van, akár nincs igy, már a gondolat első híradása kell hogy felszólalásra bírjon, mert ez világom támadás vi déki közgazdasági berendezkedésünk s egy ben s vidéki takarékpénztárak ellen i-s. Vidéki közgazdasigi helyzetünk, a maga természetadta központja s ip .ri, ke reskedelmi elhelyezése és fejlődése szerint, a saját vidékének erkölcsi és anyagi erején nyugszik. Ezen erők egyik leglényegesebb részét képezik azon megt karitott tőkék, melyek a vidék pénzintézeteinél, mint kamatozó betétek kezeltetnek; s amely tőkéknek a vidéki pénzintézetnél való e helyezése nem csak a betevő érdekét szolgálja, hanem szolgálja a közvagyonosodás, ipar, keres- kede em fejlődését, beolvadván az intézet hitelműveletei által a hitel élet fejlesztése és biztosításába. Ha már most sikerülne ezen manőver, hogy a vidéki betétek összeszedetvón, a fővárosba gvüjtetnének össze, mi volna ennek első kihatása? Nem egyéb, mint óriási összegben megk evesbed vén a vidéki intézetek által forgatható tőke mennyisége, első sorban azon módon drágulna a pénz, amint elvonatnának tőlle a betéti tőkék. Nagyon jól tudjuk, hogy a mai drága pén/viszonyok között csak azon vidék van kedvező, avagy tűrhető helyzetben, melynek takarékos polgárai már oly betéti tőkét gyűjtöttek és helyeztek el a vidékük pénztáraiban, mely azokat megerősítve, ez által képessé teszi a helyi igények kielégítésére a jelen viszonyok közt is. De a betéti tőkék elvonása által nemcsak a pénz drágulna meg, hanem megdrágulna a mindennapi élet ma is drága szükséglete; s igy ha netán a betétjét a főváiosba szállító betevő ott pár fillérrel több jövedelemhez jutna is, mert koronákról való haszonról akkor, mikor a vidéki intézet is a lehető legmagasabb betéti kamatot adja betevőjének, szó sem lehet; többszörös kárt okozna önmagának a tőke elvonása által keletkező drágu ás által, melynek súlya alól nincs menekvés. Drága pónzviszonyok között reng az ipar, kereskedelem; leszállnak ingó és ingatlanok értékei, csökken a fizetőképesség. Ezek kihatása oly széles méretű, hogy nem volna a vidék egy oly betevője sem, ki valamely oldalról meg nem érezné s talán még meg is nem szenvedné indokolatlan ténykedésének el nem kerülhető kö - vetkezményeit. Nem egy betevő, még bár háztulajdonos is, tehát előidézné önmaga a bérjövedelmének nagymó vü leszállását, sőt még talán azt is, hogy lakhelyei üresen maradjdnak; mert hiszen az világos, hogy a mikor a pénz és élelmiviszonyok drágák, akkor mindenki az olcsóbb kis lakásra van utalva ; tehát ép első sorban azon nagyobb ó tóktulajdonosok lennének sújtva, kiknek elsőrendű kötelességük a saját körzetük, a saját otthonuk közgazdasági berendezkedésének a javítására törekedni, nem pedig — meg nem látott, föl nem ismert veszedelem tápjának magát oda dobva — annak megrontására. Az a régon h mgzatos név, hogy „fővárosi intézet“, ma nem oly varázs »zó, mint volt régen. Ma a tőke biztonság terén a vidéki intézet képes a fővárosit túl is szárnyalni, dacára hogy ennek működési (őrülete kisebb. E mellett még a mai napok is bizonyítanak, mert több fővárosi intézst szenved milliói mellett, a felszámolás keserű betegségében, mig — hogy mo3t már special magunkról beszéljek — a mi pia- ezunkon ezen betegség nem csak a pénzintézeteknél kizárt; de megkímélte ipar és kereskedelmünket is. S ebben nagy szolgálatot teljesítenek a betevők betétjei. Az újság olvasó nap nap után olvassa, hogy az ország némely vidékein mily gyakoriak a bukások, felszámolások; melynek egyik alapoka a pénzhiány és drágasága. A ki tehát azt akarja, hogy a vármegyénk köz viszonyai is kikezdessenek, fejlődése meggátoltassák, megélhetésünk még drágább legyen, ám üljön fel a betét hajszolénak, vonja el pénzét a helyi piaczBLATMIGZKY ISTVÁN ■ legolcsóbb bevásárlási forrás játék, diszmii, porcellán árukban, edényekben s minden elképzelhető ajándéktárgyakban. Modern ruhafestésc ¥jr a THM A a T Modern és tartós bármily divatszinre. -HL -A. ti X -A.Ü IJjJK Jl AJLí plfesézés és geuvtórezás. Főüzlet: Szatmár, Kossuth ß*u.10. felvételi üzlet: Kazinczp-u. 17. (Jttila*u. 2. Nagpljárolp: Széchenpi-u. 34« Alapittatott 1888.
