Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-19 / 161. szám
i 'S 2. cldal. SZÁM r, a (1912. julius 19.) 161. szám. % lisijsf pasztillája. — Saját tudósítónktól — Szatmár, julius 18. Nem a zölaasztalok mellett kiizzadt jegyzőkönyvekből, nem a statisztikai évkönyveknek gyászkeretbe illő elszomorító számaiból, de legesleginkább nem a kor- tesuton röpkedő képviselőjelöltek szórakétáiból, hanem a? életből merítettem ezt a riportot. Egy kiskorcsmábán ültem elvonulva egy asztal mellett, hogy tanuljam az életet, hogy bel lássak a sza.mári iparosság életének rejtettebb zugaiba. Azért választottam tanulmányom helyéül azt a kis korcsmát, mert oda járogatnak a kisiparosok és, mert borban az igazság. A szomszéd asztalnál egy kovács - mester ült. Megállapodott, komoly ember. El volt keseredve. De nem a drágaságot szidta, amint ez ilyenkor szokás, sem a segédeket, akik a szakszervezetek segítségével elég jól gondoskodtak sorsukról, hanem szidta önmagát és mestertársait, akik egymásra agyarkodnak, ahelyett, hogy összetartva lépést tartanának a munkabérek és az anyag drágulásával. A degédek összeiognak és fölemelik a munkabéreket azzal a való indokolással, hogy a megélhetés drágább lett. A mesterek azonban ahelyett, hogy ennek megfelelően, a Begédek példáján okulva összefognának és egységesen, a munkabérek és anyagár szerint állapítanák meg készítményeik árár, egymás ellen fordulnak 8 ha egy munka akad, akkor mindegyik olcsóbban kínálja munkáját a másiknál, nem törődve azzal, hogy ráfizet. Pedig, ha a mesterek épp úgy összefognának, mint a munkások, bizony kevesebb dolguk akadna a végrehajtóknak. Bátran merem állítani, hogy a kisiparosok szomorú helyzetüknek magok a legfőbb okozói, mert még ma is a megalázkodás és a meghunyászkodás, nem pedig az önérzet és a jog hangján beszélnek. Lássák be végre a kisiparosok, hogy amikor munkát vállalnak, amikor munkájuk árát meg kell szabnioc, akkor egyenrangúak azzal, akinek munkájokra, készítményükre szükségük van. Egyenlő- jogú szerződő felek s nem alázatos szolgák, akiket lehet piszkolni, mellőzni, semmibe venni s végül keresményeik kifizetését megtagadni. Mert milliókra rúg az az összeg, amit a mestere’mberektől a megrendelők részben különféle címen levonnak, részben pedig egészen egyszerűen letagadnak. Éppen a tizenkettedik órája, hogy a kisiparostársadalom öntudatra ébredjen, hogv szervezkedjék, hogy megértse a kor intő szavát és kezébe vegye a huszadik század kenyérharcának egyes-egye- dül célravezető fegyverét — a szervezkedést. Ha továbbra is összetett kézzel nézik a társadalom többi rétegének erős fegyverkezését, akkor maholnap eltűnnek az életküzdelem küzdőteréről, mert a szervezett társadalmak egyszerűen keresztülgázolnak rajtuk, megsemmisítik őket. zs. Zsemléi/ Oszkár EISNER a bíróság előtt — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 18. Eisner! — Yan-e ki e nevet nem ismeri. Es hányán vannak, akik holtuk napjáig megsiratják ezt a nevet, akik holtuk napjíig koldusbottal ballaghatnak el birtokaik mellett, melyekből Eisner ravaszul, kegyetlen hidegséggel, egy kiszáradt piócát is megszégyenítő szivóság- gal kiforgatott. S ez az ember, kiről már a hátulgombolós gyermek is tudja, hogy mások keserves filléreiből, mások tudatlanságából harácsolt össze titkos, csönd* s társai segítségével vagyont, melyhez vérei verejték és keserű könnyek tapadnak, hát — ez az Eisner felölti a tisztességes ember álarcát és becsületét keresi a bíróságnál. Nagyon ved,- aki azt hiszi, hogy Eisner komolyan számit arra, hogy elvesztett — oh milyen régen elvesztett becsületét megtalálja. Nem! Eisnernek' a pörlekedés arra kell, hogy a közvélemény figyelmét elterelje tulajdonképpeni tervéről. Eisner készülődik el Szatmárról. összeharácsolt vagyonát suttyomban pénzzé teszi. Inga'lanait szép csöndben eladogatja s egy szép, — Szatmár városra valóban szép — napon elszelel, mert itt már mindent letarolt, mert itt már letépték róla az álarcot s alaposan rákoppintottak karmaira. Az elmúlt kedden tárgyalta Eisner ügyét a járásbíróság. Ő volt a felperes és Szilágyi a vádlott, mert nyíltan merte megmondani, hogy Eisner uzsorás. Csodálatos, hogy éppen Szilágyit perelte, holott Szatmár közel 40 000 lakója tudja, sőt nyilvánosan mondják is, hogy Eisner veszedelmes uzsorás. Én is mondom. Tessék csak perelni az egész várost. A keddi tárgyalás azonban balul ütött ki Eisnerre. Tanúi, már mint azok, akiket ártatlanságának (kis hamis) bizonyítására idé- ződtek be, gyönyörűen ellene vallottak. Kovács Sándor bizony szemébe mondta Eisnernek, hogy egy 300 koronás váltóért 1200 koronát fizetett anélkül, hogy egyetlen fillért látott volna a 300 koronából, A másik tanú, Sepsi Lajos hasonlóképpen vallott. Rácz Endre dr. megható odaadással védte Eisnert, de ítéletre — bármenyi- nyire is szerette volna — nem került a sor. A biró elhalasztotta a tárgyalást, mert Eimer jobb (?) tanukat jelentett be. Nem a kiuzsorázottak gyászos seregéből. Egészen másokat. Nekünk ez a tárgyalás azért fontos, mert ugyanazok, akik Eisnernek ellenünk intézett nyiiterében cikkünket megcáfolni igyekeztek (nem tudták, mit — írtak alá) ugyanazok a bíróságnál, ahol eskü alatt kellett vallani elismerték, hogy amit a „Szamos“ irt, igaz. Ki hazudott hát ? Tennis ra^eíte^, b I labááh, I halászati cihh^h Á (3o) ✓ I ü Ragályinál. ■ ba czipőszükséglotét a (2o) ^ Mockovits anatomiai-cipőgy ír j cipőü/.letében (Deák-tér 7.) szerzi be. j Talpba vésett szabott ár. Különös válópör. A lefüggönyözött vasutikoesi titka. Szatmár, julius 18 Itten, kérem arról lesz sző, ho^y egy urnák az ö kis felesége — el akar válni az urától, mert ez az ur nagyon különös szituációktól árnyaltan utazóit a napokban Pestre. Egy igen sikkes hölgygye! utazott, le üggönyözöit kocsiablakok mögött. A kis feleség testi szemeivel látta a lefüggönyözött ablakot és lelki szemeinek asszony élességével megsejtette, bogy mik történhetnek belül. Mi nem tudjuk, mi történhetett belül, pedig szeretnénk tudni, valamint az a járásbiró ,is szeretné tudni, akinek hatalmában vagyon az igazság, melylyel szigorú Gallérok gőzmosása = I] /J TI?]*? TDJ\ í r Házimunkák, glacé kezígük tükörfénynyel hófehérre 1 ^ ^hninr-nK szőnyegek tisztítása. Syár főüzlet: Szatmár, Kossuth ß.*u. 10- felvételi üzlet: Kazinczyu. 17., 6ltiila*u. 2. Nag^árolj?'- Széc^enyi-u. 34- Íilapiííafott 188(1.
