Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)

1912-07-19 / 161. szám

(1912. juüus 19.) 161. szám. 3. oldal. ■ , «p>T»yrT»«riw^||)p'i ... vá lasztó-bástyát állít, vagy nem állít férj­urunk és feleség-úrnőnk közé. Nyári, lanyha, de igen érdekes pro­bléma vetődik föl ebben ez ügyben. Ez: Ok-e a válópör megindítására uz a körül­mény, hogy a férj egy ügyesen ringó sik­kes és finom növel lefüggönyözött kocsi ab­lakok mögölt utazik? Erre a nem mindennapi kérdésre kell választ adnia egy járásbirónak a hozzá­kerüli és ítéletre már megérett pörben. Egy előkelő állami tisztviselő leánya indította meg ezt a port a férje ellen, aki egy közeli községben lakik. A hölgy nem volt megelégedve férje életmódjával és ezért válópert indított ellene, sőt otthagyta férjét és hazaköltözött szüleihez. Nemsokára azután, hogy a válópört benyújtotta, bepörölte a férjét a bíróságnál tartásdij iránt is. Előre ugyanis nem tud ható, hogyan Ítélnek a válópörben s az meddig huzódhatik. Amig az tart, addig az asszonynak joga van tartásdijat követelni, ha a férj szolgáltatott okot a válópör meg­indítására. A szóban lévő előkelő hivatalnok leánya havi kétszáz korona tartásdijat kö­vetel. Es ezt a következőkkel indokolja: A férj nagyon sűrűn együtt volt a feöz-ég- beli fiatal szép tanítónővel. Egy alkalommal Budapestig utaztak külön fülkében, lefüg­gönyözött ablakok mellett. A járásbiró két kalauz., ki is hallga­tott, akik azt igizoiták, hogy ezen a hosszú utón a fiatalok csakugyan zavartalanul utaztak. A férj hevesen tiltakozott a vád ellen. — Az a hölgy, akivel együtt mentem, tisztességes, becsületes nő és nem tartom megengedhetőnek, hogy ilyen kalandos ügybe a nevét belevonj k. — Hát hogy n kerültek önök egy fülkébe? — kérdezte a biró. — Véletlenséaből — felelte a férj. Véletlenül ugyanabba a fülkébe mentem be, melyben az a tanítónő egyedül u azott. Hát, tehetek én erről, vagy az a nő oka lehet eunek ? — És a lefüggönyözött ablakok? — kíváncsiskodott a biró — kötelese gszerüen. — Istenem hát erősen besü öt a nap ős kénytelen voltam elhúzni a függönyöket, — Azután a térj indignílódva mondta : — Kérem, én szeretem a felesegemet és nem tudom, miért akur tőlem elválni. Én szeretném, ha visszajönne hozzám. — A hölgy megfelelt erre: — Én nem élhetek egy födél al tt olyan férfivel, aki az dajo nagy részét az iskolában tölti. A tanítónő . . . — Ugyan kérem — vágóit közbe a félj — én hivatalos teendőimet végzem az iskolában. Én a községemben iskol u ondno's vogyok, kötelességem a tanítást ellenőrizni. ítéletet még nem hoztak ebben •. ne­héz pörben. A férj állítása szeri.’, -l pta- lan falusi pletyka miatt akarj .k a feleseget tőié ebdegeniteni. •üjm Türclő l^öpenvege^. sapl^ál^, úti böröiv 3ölh kosarai*, :: ^ Thermos palac^oh b (2 o) Ragályinál. ;; -i-./l ":3 3. GAIx JENŐ mérnöki irodája B ro>**u.vi-u. 33. vaSáo köt coios tölgy deszka beszerezhető Kása B. és Fiafek ereskedoknél Szatmáron _______________SZAMOS_________ Ha lálos fürdés Szatmáron. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, juüus 18. Ma délután valamivel fél öt óra előtt rémesen csengetett a mentők telefonja. Egy ijedt hang artikulálatlan szavakban, hebegve jelentette, hogy az Avasi Gőzfürész Gyár telepe mellett lévő kubikus gödrökben, amelyek tele vannak vízzel belefulladt két tiz, tizenkét évesnek látszó fiúgyermek. Az ismereti n kérte a mentőket, hogy vonul­janak ki azonnal és ha még lehet segítse nek a szerencsétlen gyermekeken. A mentők Mónus Lajos felügyelő ve­zetése mellett momban kivonultak a jelzett helyre. A mentőkkel egyidejűleg a katasz­trófáról értesítették a Szamos szerkesztő­ségét is, amelynek egyik munkatársa rög­tön a színhelyre sietett. A vasúti állomás átjáróján keresztül kellett menni és letérni a batizi országút felé. Jó fé órát tartott az ut, amig odaér­tünk. Kocsin nem lehetett közlekedni és gyaiog kellett keresztül vergődni a vetése­ken és a hepehupás gödrös, kemény földön. Helyenkint nagy pocsoják, amelyeket csak többszöiö-en kitüntetett távugrók tudlak volna átugrani. A vasul i töltéstől mintegy ötven mé­ternyire hatalmas viz áll. Már messziről látni lehetett amint egy egész sereg ember, főleg asszonyok és kis gyermekek egy cso- porsba verődve némán, szótlanul állnak körül valamit. A legtöbben a földre szegez­ték tekintetüket, sokan pedig sírva fakad­tak és piszkos, gyűrött zsebkendőjükkel tö­rülték a szemüket. A sok pirasztasszony, amikor odaér­keztem lisz elettejesen engedett utat. És hallottam, amint többen azt mondották —- Biztosan az orvos ur! A mentők ekkor m g nem voltak kint. Szomorú, borzalmas látvány tárult a szemeim elé. A füvön két apró emberke feküdi, mozdul alánul. Szépen egymás mellé voltak fektetve, párhuzamosan, mint a vasúti sin. Az ajkuk kék, mint a szilva és a sz juk nyitva. Mereven feküdtek és a sok asszonyn p bután, tétlenül állta körül. Egy idősebb ma .kasasszony egy üveget u'ongHtoti a kezében. Egyebet nem csinált. Elvettem tőle az üveget, amelyben rezet volt és az egyik gyereket dörzsölni kezdtem. Hiába v lónak látszott minden kísérlet, m ikor n: egérkezek a mentők. M nus Lajos vaué most át az én sze­repemet és rövid éleszt,etés után sikerült az egyik fiúi eszméletre tériteni. A másik­nál meddő maradt minden kísérlet. Többé nem tért magához. Gyönge, vézna kÍ3 teste mindjobban hidogüni és mereveani kezdett. A mentők elvégezték kötelességüket, a h.-Jöttat ott h gyták és távoztak. Az é! ire 'ért kis fiú pedig sírni, görcsösen zokog: i kezdett. Szóm .»ru látvány olt, amint rápillan­tott a ki halottra é; ijedten, iszonyodva fordította el fejét. Nem tudta nézni, való­színűleg rra gondolt, hogy őt is csak a véletlen mentette meg attól, hogy úgy jár­jon,' mint az a másik, a bá yja. Mert, ami kor tejesen m gáhez tért, sírva kezdte mesélni, hogy Blatniczky Istvánnak hívják é.- uz, ki élettelenül, szederjes p.jkkai fek­szik kiterítve a földön, a testvére Blat- niezky Gyűl , a bityja. A síró gyermeket két asszony vezette haza szülőinek Bore ényi u cai lakására. Itt azután tragikus jelenetek játszódtak le. B alnyiczAy János kályhás mester, a fiuk édes pja nem volt otthon, valahol munka után járt. Blatniczkynó, egy beteges asszony eppen ekkor j át haza az orvostól, amikor siró fiát kot asszonytól követve* meglátta. Amikor .a dolgokról értesült, a beteg asszony a nagy fájdalomtól eszméletlenül rogyott össze. A két Blatniczky fiú délután azzal kéredzkedtek el édesanyjuktól, hogy ki­mennek a Kossuth-kertbe. Az anyjuk még ozsonnát is csomagolt nekik és szigorúan megparancsolta a gyermekeinek, hogy fél hatra otthon legyenek. A két testvér azonban a Kossuth-kert helyett fürödni ment a kubikus gödrökbe és az egyik az életével fizette meg ezt a mu­latságot. A másik pedig betegen fekszik otthon. Utazás „Piócák földjén." — Saját tudósitónktól. — Szatmár, julius 18. Második fejezet. Jóténony takarékpénztár. Tegnapi számunkban megkezdtük az avasi botrányok sorozatát. Ma és még ké­sőbb is folytatni fogjuk, mert Avas olyan messze esik, hogy a szegény kiuzsorázott, kiszipolyozott nép sóhajai, jajkiáltásai nem hallatszanak ide Van Avasfelsőfaíuban egy bank. A neve Avasfelsőfalusi takarékpénztár rész­vénytársaság. Ez a bank a menedéke a hitelre szo­ruló avasi népnek. Hogy milyen ez a me­nedék, azt a következő eset világítja meg szépen. Hangsúlyozzuk, hogy ez az eset egy a sok ezer közül s csak úgy' behunyt szem­mel nyúltunk utána. Nem kellett soká ke­resgélnünk, mert az Avas vidékén ritka, mint a fohér holló, aki ennek a takarék­pénztár részvénytársaságnak (?) magas kamatlábai alatt no nyögne. Pap Flóra avasujvárosi lakosnak szük­sége volt 1000 boronára. Nagy pénz ez Avasujvárosori különösen olyan embernek? mint Pap Flóra. Megkapta az 1000 koronát az avas- felsőfalusí takarékpénztár részvénytársaság­tól s azóta fizeti a kamatokat. Hangsúly : kamatokat. Fizet pedig a jámbor Pap Flóra minden negyedévben 100 koronát és még 2 koronát. A 100 korona a kamat, a 2 korona pedig a códulapénz. Mert a takarékpénztár igen pontos. Mindenkinek ad cédulát arról, hogy mennyi a tartozása Arról azonban, hogy a befizetett összegből mennyi ment tőkére, mennyi ment kamatra, arról nem ad cédulát. Minek tudni annak a bocs- boros parasztnak az urak dolgát. Mi köze hozzá, hogy a részvénytársaság (?) köny­velője mire számolja el a befizetett ösz- szeget. Az már az ő dolga. S hogy dolgait jól végzi, azt bizonyítja most, amikor egy bün- pórből kifolyólag megvizsgálták könyveit s azokat rendben találták. Hat az igaz, hogy a könyv rendes De a szegény parasztok szénája nem ren­des, sőt már alig van szénájok, mert a jó­tékony bank gyorsan de biztosan fogyaszt- gatja szénatermő földjeiket. 0tt! I »»Korona-bazár“­üzletemet a Halmi-ház­ból a Gindl czukrá3zda kapuja alá a Deák-tér ő. számú házba helyeztem át, ahol az eddigi olcsó árak mellett — árusítok mindennemű — 'Meg*, parcellán-, JáláH- is diszmuárul. 1 Tisztelettel Képkei etezés, épület üve- A/f gezés feltűnő olcsó árban. SvíiUN JM.»

Next

/
Thumbnails
Contents