Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-18 / 160. szám
(1912. julius 18.) 160. szám. SZAMOS 3. oldal. Előveszi az erszényt, de hiába próbálta nyitogatni, nem ért célt, mert az erszény az úgynevezett bűvös zár volt, amelynek külön fogása volt. Farkas megunta a várást, kikapta a legény kezéből az erszényt, de ö sem ment vele semmire. Végre leszakította a bőrt a vasalásról. Igen ám, de az erszényben egy darab százkoronás bankjegy is volt s Farkas eit is széttépte az erszénnyel együtt. A le gény nem akarta elfogadni a tépett pénzt, mire Farkas egy másik bankjegyet adott s kituszkolta vendégeit üzletéből. A falu határán eszükbe jutott megnézni pénzüket s ekkor rémülve látták, hogy Farkas a százkoronás helyett ötven koronást adott nekik. Rögtön visszamentek Farkash >z, s követelték pénzüket, Csak tér mészetes, hogy Farkas nem azért „tévedett“ hogy azt elismerje, különösen, mikor ez az elismerés 50 koronát jelent. Kereken meg tagadta a pénz visszaadását. A n^gy ijjedt Bégtől kijózanodtak s a csendőrségre men tek panaszra. Mikor Farkas látta, hogy a dolognak fele sem tréfa, azt az ajánlatot tette a károsult legénynek, hogy ad melléje egy embert, azzal menjel el a pópához és és két égő gyertya mellett tegyen esküt rá, hogy az eltépett bankó valóban százas volt. Ha esküszik, visszaadja a pénzt. A szegény oláh mit volt tenni, elment a pópához és Farkas tanúja élőit esküt tett igazára. Ezután Farkas adott neki még 50 koronát, amiből azonban a pópa javára nyomban le is vont 10 koronát, mert ennyi jár minden esküért. Ezekre az eskükre egyébként még vissza'érek. Érdekes, hogy a csendőrsóg nem indította ineg ebben az ügyben az eljárást. zsemlyéi Agyó Gíza :: HönyVHSto :: DelH-ft? 3. /"v A | ÍU\TA mérnöki irodája VJlAll (JfeiiXU Bercsényi-u. 33. Hidasnak co[og tölgy deszka beszerezhető KósaB. és Fia fák ereskedőknél Szatmáron A turterebesi libák és a cigányok. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, julius 17. A turterebesi cigánysoron n*gy a sirás rivás. Nem azért, mintha meghalt volna a prímás, mert Turterebesan ninesennek is muzsikus cigányok, hanem csak aféle egyszerű vályogvetők. Végre is itt, ebben az esetben ez teljesen mellékes, mert itt nem zenéről, csupán cigányokról lesz szó. No meg libákról. Hízott, fehér, szép libákról. Azt talán fölösleges is mondani, hogy a cselekvő szerepet a cigányok, a szenvedőt pedig a libák játszották. A libák nem is jáf- szották, hanem tényleg kiszenvedtek. Végérvényesen és visszavonha'atlunul. Szegénykék nem tehetnek róla, mert nem a saját hibájukból történt. Ártatlanok ők ebben és ‘ csupán annyiban van részük a dologban, hogy ők szolgáltatták az e-zközt ahoz, hogy a cigányok kitölték a bosszújukat egy szegény asszonyon, akinek minden vagyona az a nyolcvanhat darab liba volt, melyeket a cigányok a tőlük megszokott e őzókenység- gel a másvilágra küldöttek. Történt pedig miuden a maga egyszerű és megható formájában a következő módon. Mezei Józsefnó turterebesi asszony ott Lkott a cigánysoron a a többi vályogvetők közvetlen közelében. Történt egyszer hogy a cigányok közül valamelyik lopást kö vetett el. Mezeinó, aki szemtanúja volt az esetnek, segítségére sietett a rendőségnek a nyomozásban és elárulta nekik a bűnösök neveit. Így történt, hogy a csendőrök csakhamar kézrekeritette és letartóztatta a tolvajokat. Ami ezután történik, az már teljesen más lapra tartozik. Ugyanis, amikor a többi cigányok megtudták, hogy a besúgó Mezeiné volt. bősz- szura határozták magukat. Éjszaka, amikor minden csendes és mindenki nyugalomra tért, a cigányok behatoltak Mezeinó udva rába és az ott levő nyo cvaohat liba nyakát kitekerték. Nagy meglepetés volt másnap reggel Mezeinének, amint a döglött libákat szépen sorjába egymás mellett meglátta. Sírva sza ladt a csendőrségre és feljelentette a cigá nyokat, akik minden vagyonából kifosztották. Letartóztatott gyújtogató. — Saját tudósítónktól. — • Szatmár, julius 17. Egy minden részleteiben érdekes bűnesetet derített ki a szatmári csendőrség. Rábizonyította egy gazdálkodóra, hogy .há zát és istállóját két Ízben is fölgyujtotla azért, hogy a biztositó társaságot, melynél előzőén nagy összegre biztosítást kötött, megkárosítsa. Még a tavasszal történt, hogy Szabó István kakszentmártoni gazdálkodó háza leégett. Szabónak a tüzeset után az volt az első do ga, hogy a hatóságtól ártatlansági bizonyítványt kérjen, mert a biztosító társaságok csakis ennek ellenében fizetik ki a kártérítési összeget. A hivatalos tüzvizsgálat során azon ban több oly gyanús köiülmény merült lel, melyek arra ensredtek következtetni, hogy a tűz gyújtogatástól eredt. Föl is hivták a csendőrséget, hogy ebben az irányban indítsa meg a nyomozást. Szabó természetesen konokul tagadott s színész ügyességgel adta a szerencsétlen kárvallottat. Mindez azonban nem vezette félre Papolczy csendőrörmestert, a nyomozás vezetőjét. A faluban ugyanis nyíltan beszélték, hogy Szabó maga gyújtotta fel a házát. E híresztelés valódisága tegnap meglepő módon nyert beigazolást. Szabó gyermekei és felesége az őrmester kitartó vallatása során megtörtek és beismerték, hogy a házat Szabó gyújtotta föl. De nemcsak ez az egy gyújtogatás terheli Szabó lelkét. Gyermekei még azt Í3 elárulták, hogy a tavaly leégett istállóját szintén ő gyújtotta föl s az érte járó kártérítést meg is kapta a biztositó társaságtól. E meglepő fordulat után S/abót letartóztatták s ma már be is vallotta töredel mesen, hogy ő maga gyújtotta föl a házát. Holnap átszállítják az ügyészség fogházába. tfftl V ..Korona-bazár"| üzletemet a Halmi-ház- j ból a Gindl ezukrászda kapuja alá j a Deák-tér 5. számú házba helyeztem j át, ahol az eddigi olcsó árak mellett n — árusítok mindennemű —— iWeg-, porcellán-, játlH- is díszműárut. ' Tisztelettel Képkei etezés, épület üve- •• __ gezés feltűnő olcsó árban. SCíiOJN ÍVl. Avasi csendélet. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 17. Nem a gyönyörűséges hegyekről és a mezőkön jámboran legelésző tehenekről lesz alább szó, henem arról a nagyszerű életről és még inkább halálról, amelyben az Avasban lakóknak olyan igen gyakran van részük. Csodálatos vidék az Avas és még csodálatosabbak azok az emberek, akik benne laknak. Körmönfontak, ravaszok, ga- ládak és vadak. Foliánsokat lehetne összeírni az avasi nép természetrajzáról és azokról a tarthatatlan állapotokról, amelyek ott, Ázsia kapujában uralkodnak. Aki figyelmesen olvassa a napilapok száraz tudósításait, az Avasban történt és nap nap után ismétlődő borzalmas eseményekről,, az korántsem tud még mindent, az távolról sem ismeri a maga rémes valójában az Avas gyönyörűséges históriáját és nagyszerű tragédiáit. A tudósítások csak halvány képét nyújtják annak a sok kegyetlenségnek, ami állandó rettegésben tartja az avasiakat. Lopások, rablások, veszekedések é3 gyilkosságok napirenden vannak és talán azon lehet még csodálkozni, hogy akadnak emberek és hozzá nagyon sokan, akik kényelmesen és jól érzik magukat az Avasban és szívesen laknak ott. Csak tegnapi számunkban adtunk hirt egy rémes, kegyetlenül végrehajtott gyilkosságról, amely a laczfa usi búcsún történt és amelynek egy falusi biró lett az áldozata és ma ismét egy halállal végződött verekedésről kell beszámolnunk. Már szinte unalmas a napi krónikásnak papírra vetni ezeket a brutális, véres tetteket. Terep községben tör!ónt a legfrissebb gyilkosság. Kájne Juon ottani legénnyel a mezőről igyekeztek hazafelé Bota Jakab gazdálkodó. A két ember útközben valami fölött összeszólalkozott. A vitatkozás hevében Kájne kést rántott és markolatig döfte bele Bota szivébe, aki nyomban összeseit és meghalt. A gyilkos legényt a csendőrség letartóztatta és a szatmári ügyészség fogházába szállította. Nem halt meg a kasszírnő. íme a bizonyság. — Saját tudósítónktól. —* Szatmár, julius 17. Direkt ilyen riportokhoz szerződtetett munkatársunk, akinek minden erénye a megbízhatatlanság, megírta, hogy egy nagybányai kasszírnő szerelmi bubánatból meg- mórgezte magát és a gyors orvosi segély dacára meghalt. Saját külön munkatársunk, aki szerelmes, érzékeny szivéről ismeretes, fájdalmas könyekst hullatott irás közben és amig cikkét meg nem irta folyton kesergett. Ha éppen nem is az öngyilkossá lett kasszírnő fölött, de alkalmasint azért, mert írnia kellett, már pedig ez az ő gyenge oldala. Mindent csak írni nőm — szokta mondani. Az ember mindig dolgozzon, mintha csak azért fizetnék. Ez az ő szavajárása, amelyhez legalább konzekvens marad. Es megírta cikkét szépen, érzéssel, színesen. És most kiderült, hogy a munkája kárb* veszett. Mert egész egyszerűen lecáfolták. Még pedig maga az elparentált kasszírnő, akinek alább közölt leveléből kitűnik, hogy ő még a régi gárdához tartozik, amely nem halt meg, de megadja magát. %
