Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-18 / 160. szám
$ 2. oldal. SZAMOS (1912. julius 18.) 160. szám. Végzetes szerencsétlenség. — Fővárosi politikai munkatársunktól. — Budapest, julius 16. Beöthy Pál munkapárti képviselő, a képviselőház alelnöke a múlt vasárnap beszámolóbeszédet tartott s egyebek közt Justh Gyuláról megemlékezve, azt állította, hogy noha ez a politikusunk egyénileg tisztességes és becsületes, mégis ■végzetes szerencsétlensége az országnak, mert hijjával van mindazoknak a szellemi kvalitásoknak, melyek egy nemzet sorsának intézéséhez államférfiuban elengedhetetlenül szükségesek. Egyszerű szavakban kegyetlen lesújtó krittka. De igaz. Justh Gyula államférfiénak nem államférfiu, csak néptribun. Szónoknak nem szónok, csak demagóg. Kegyelme- zetlen temperamentuma, féktelen indulatossága kiszámíthatatlan girbe-gurba egre- ugrálásokra ragadja elhatározásaiban. Messzibb jövőbe tekintő szeme nincs, csak máról-holnapra kapkodja fel újabb és újabb jelszavait. Nem erős, csak erőszakos. Nem magasan szálló lélek csak fenhéjázó. Nem mélyen szállt, csak alant jár. Tetszeleg magának abban, hogy őt nyakas Petur bánnak tartják s ezért makacsul ragaszkodik elhirtelenkedett tévedéseihez. Az országra nehezedő „végzetes szerencsétlenség“ tehát abban rejlik, hogy .egy ilyen minden státusférfiui kvalitások nélkül való férfiú vezérbotot kaphatott a kezébe s ezzel a bottal évek óta hadonászik, iit-vág, jobbra-balra anélkül, hogy — mint Beöthy Pál mondá — ki tudná számítani ütésének következményeit. Kossuth, Apponyi panaszkodtak legjobban és igen keserű hangon ellene, hogy hebehurgyaságával, terrorisztikus felfortyanásaival két évvel ezelőtt kettészakította a nagy negyvennyolcas pártot. Rakovszkyék, Zichy Aladárék, Andrássyék nem szívlelhették dölyfös elb’zakodottsá- gáért és mert ő volt a legfőbb oka a koalíció megbontásának, Bokányiék gyűlölték, mert az ő párttöredékének orgánumaiból rebbent föl először a szociális- tákat megtisztelő „hazátlan bitang“ elnevezés. De az OMGE urai sem bíztak benne és lekicsinyelték, mert hébe-hóba a páratlan napokon túlságosan játszotta a nagy demokratát. Kristóffy József k pedig bizonyára nem tartották őt kebelbarátjuknak, mert hiszen szemétnépnek nevezte őket s választójogi tervezetüket hazaáruló darabont gazságnak nyilvánította. És most mit látunk? Mindezek az ellenzéki párttöredékek Kossuth Ferenc- től és pártjától kezdve Károlyi Mihályig és Kristóffy Józsefig a Justh Gyula demagógiájának „ diadal •* szekere elé vannak befogva. Közös jelszavuk a rea- titució és közös programmjuk majdnem szóról-szóra ugyanaz a választójogi tervezet, amelyet annak idején Kristóffy József dobott oda a közvélemény asztalára. Hát ebben van a végzetes szerencsétlenség, hogy az összes ellenzéki országos pártok szövetkezete egy általában véve nem komoly politikust, egy demagóg néptribunt ültetett a maga nyakára. Mert csak a vak nem látja, hogy itt többé nem Kossuth, nem Apponyi, nem Zichy Aladár a szövetkezett ellenzék vezére, hanem egyesegyedül Justh Gyula, aki vakon megy mindennek. Aki hős akar lenni, de csak az obstrukció hőse. Már pedig az obstrukció végzetes szerencsétlenség volt a múltban az országra, mert sok időt elpocsékolt, temérdek kárt okozott és végzetes szerencsétlenség lenne a jövőben is, ha a res- titució azt jelenti — pedig nem jelenthet mást, mint visszaállítani az előbbeni sajnálatos parlamenti állapotokat — az obstrukció elvadulásait, az obstrukció hősének, Justh Gyulának vezérlete alatt. Ez valóban ismét végzetes szerencsétlenség ' lenne az országra, mely az ősszel nem parlamenti anarkiát, hanem békés, nyugalmas, alkotó munkásságot kíván. Kavarodás a szatmári vadászati jog körül. — Saját tudósilónktól — Szatmár, julius 17. Egy Ítélet kapcsán vetjük a felszínre ezt a régóta zavaros ügyet, a kert-égnek ezt a régi sérelmét. A rendőiség 20 korona pénzbírsággal sújtotta Nagy Zsigmond helybeli ácsmestert azért, mert a kertsegben vadászott. Le,-zö gezzük, hogy Nagy Zsigmondnsk vadászati jegye van, tehát a fegyver árát is kifizette s ami a bírósagot még furcsábbá teszi Írott szerződés alapján bérelte ki a kertség Bor szeg részét s a bért is kifizette. Nem célunk most afelett elmélkedni, hogy jelen esetben, ha valaki hibázott, s ezért bünte tést érdemelt ki, az a kertség bérbeadója volt. Ellenben időszerűnek tartjuk fölvetni a szatmári vadászterület tengerikigyó kér dését. Évekkel ezelőtt már szó volt róla, hogy a kertség, mint belsőség kihasittassék a vadászterületből Akkor ez a többi — nagyon is közismert családi októl eltekintve — azért sem történt meg, mert a kertség még nem volt annyira belsőség,' mint most, amikor a város belső határa annyira kitolódott, hogy a vadászterület a házak udvaráig terjed, hogy a vadászati jog bérlői akár a házak udvarain is lövöldözhetnek. Úgy értesültünk, hogy a vadászati ügy rendezése érdekében nagyobb arányú mozgalom indult meg. Azt is tudjuk, hogy a kertség tulajdonosai megbízást adtak Glaíz dr. németi-i ügyvédnek, hogy régi sérelmeik jogsorsolása érdekében nevükben tegye meg a lépéseket. Pénzt talál! V ha czipőszüksógletét a (2o) Maskovits anatomiai-cipőgyar cipőüzlotében (Deák-tár 7.) szerzi be. Talpba vésett szabott ár. Utazás a „Piócák földjén“. Első fejezet. \ A bűvös erszény. „Piócák földje“ Szatmárvármegye közigazgatási és fddmivelési térképén is megtálá ható, de még most csak a régi nevén szerepel rajta. „Avasi járás“-nak hívják. Ez a hatalmas darab terület, hol a bocskoros oláh meg ma is úgy él, mint évszázadokkal ezelőtt, Magyarország szégyenfoltja. Lelketlen uzsorások vertek tanyát a zsupfedeles faviskókból álló falvakban és kegye lenül, szívtelenül, rideg számítással fojtogatják a tudatlan népet, szívjak vérüket. A pálinka nyitott nékik utat a nép elpusztítására, falvak tönkretételére Vérlá- zitó kegyetlenséggel szívják a parasztok vérét ezek a nagyobbrészt idegenből bevándo rolt piócák. Tudom, hogy bizonyos berkekben gyorsan és igen szivesen sütnék erre a sportra az antiszemitizmus bélyegzőjét. Jó előre megnyugtatom azonban az illetőket, hogy nemcsak galíciai ujmagyarok, de régi magyarok, keresztény emberek is szorgalmasan cserkésznek Avason az uzsora berkeiben. Á bűvös erszény története csak bevezető ahoz a cikksorozatomhoz, melyhez sze- m lyesen, künn az Avasvidóken szereztem anyagot. Avasfelsőtaluban történt, a legutóbbi vásár alkalmával, hogy Farkas Dezső, ottani bankos és kereskedőhöz beállított két terepi atyafi, kik közül az egyik már jóval többet ivott, mint amennyit elbírt. Leültek s a vásár örömére tovább ittak. Ivás közben az egyik, a részegtbbik átadta erszényét pajtásának, aki azt tüszőjébe dugta. Mulatás után fi/.etésre került a sor, de ekkor az erszény tulajdonosa már oly részeg volt, hogy alig tudott magáról. A másik sem volt már józan. Agytoll tisztítás és p.i | Szatmáp. Gyári fő üzlet fertőtlenítés (•) JLlCÄJ leljvyI JTcII Kossuth Lajos-utca 10. szám. Felvételi üzletek; Kazinczy-utca 17. sz. Attila-utca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatoft 1886.
