Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)

1912-06-14 / 132. szám

I 1 132- 5?srn Negyvennegyedik évfolyam. >zatmár, 1912. junius 14, péntek. POLITIKAI NAPILAP. IMA Tegnaptól kezdve néhány napos pihenőt élvez a Ház, mindenki, akinek idegeit nap-nap után újabb izgalommii gyötrik a parlament eseményeiről szóló, harsogó külön kiadások és „részletes tudósítások“ a megkönnyebbülés remé­nyével hall hirt a képviselőhéz elnapo­lásáról. Elpihen tehát egy időre a harc, amelyben mindakét fél a szélsőségekre ragadtatta magát. A. célszerűség, a tak­tika helyett sokszor az indulat lett úrrá, amelynek kitörései innét is, onnét is sok fölösleges lépést provokáltak. A többségnek végsőkig feszitett béketürése, amely most letörte fékeit s az ellenzék kétségbeesett ragaszkodása az obstrnkció jogához : ez a két ell ntétes érdek egy­szerre oly hatalmas erővel csapott egy­másnak, hogy annak h vében a túlzá­sok mindenesetre érthetők. Igazán itt az ideje, hogy a nem­zet a napról-napra ismétlődő, dicstelen jelenetüktől' megszabaduljon A nyári szünet bizonyára lehig­gasztja a szenvedélyeket és talán ki­tölt valamit abból a ma halálos nagy­nak tetsző szakadékból, amely a harcos feleket, a többséget; az ellenzéktől el­választja. Erre a közeledésre ívm a több­ségnek és nem az ellenzéknek van szüksége. Szüksége van rá az ország­nak, amelynek társadalmi és gazdasági élete nem állhat fenn és nem fejlődhe­tik az örökös izgalom, az állandó botrá­nyok, a szakadatlan dulakodások között. Nem szólva arról, hogy az ily mace­dóniai állapot még jobban megrendíti a külföld bizalmát, melyre tőkeszegény voltunk mellett annyira rá vagyunk utalva. A belső életnek minden kulturá­lis működését, szervező erejét, és vállal­kozó kedvét megzsibbasztja az, ha a po­litikai nézeteltérések állandóan késhegyre mennek egymásai’ és nemcsak a par­lamentben, hanem a perifériákon a sze­mélyi részre terelődnek. Mindenkinek egyforma érdeke, kö- tdessége tehát, hogy a torony magasra folhuliámzott indulatok lehűtésé', ez el­érnétek lokalizálásán dolgozzon. Azok a törvényjavaslatok, amelyeket a képvi­selőház kivételes körülmények közepette megszavazott, minden bizonnyal elnyerik a főrendiház többségének jóváhagyását és arra n’zve sincs kétség, hogy a ki­rály ezeket a törvényeket szentesíteni fogja. Ha pedig az a meggyőződés, hogy e törvényjavaslatok meghozatalának mód­jában, vagy a már elfogadott házsza- bályrevizióban a m-mz't magasabb ér­dekeit veszélyeztető valami van, az el­len komoly küzdelemmel kell harcolni, nem az indulatok örökös felkorbáceo- lás íval, A nyár, a pihenő, módot adnak az elcsöndesedésre, a higgadt gondolkodásra, A harcra való vissz-emlékezésben min- denik fél felismerheti a maga túlzásait. És mielőH o polihkai ellentétek a tár­sadalmi élet t, a magánemberek érint­kezését megmérgezhetnék, sietni kell ezzel a lehiggadást, nyugalmat, csöndet teremtő, kiegyenlítő munkával. A tapintatlan ember. A „Szamos" tárczája. (Hősünk, a tapintatlan ember a világ legjobb nevelésű és legtapintatosabb térfia. Qsak a sors üldöző keze teszi, hogy olyan helyze­tekbe sodródik, mint a milyen az itt következő.) A t^ÉMtitlan emb r (a szobaleányhoz) Mondjn^^Hfeám, itt lakik dr. Konepisthy ? Bocsánat, uram, én nem vagyok aA^fbaleány. Én a családhoz tar­tozom. Dr. KonopPthy azonban ill. lakik. Ö (mert ezentúl igy fogom nevezni). Jesszu-’, ezer bocsánat, nagyságos asszo nyom ! Engedőimet, nagyságos asszonyom, de nem ismertem . . . Cicuskám 1 Ilyet mondtam egy anyának! A hölgy. Én ... én nem vagyok asszony. Én ... én a ház úrnőjénél: a húga vagyok . . . még leány. Ö. Ez aztán a pech. Tízezer bocsána tot kérek. Végre rendben vagyunk. \Fino- man) Legyen tehát oly kegyes, nagysád, szíveskedjék megmondani, hogy a nagysá gos asszony idehaza van e ? Meghívott a zsurjaira nyáron Toblachhan és én most anlricviziire jöttem. A hölgy. Bocsánat, az ernyőjéről folyik a viz. Ő. P rdon, majd ide teszem. (Felakasztja a vizes ernyőt az úrnő l;ár- sonykabátja mellé.) A hölgy. Parancsoljon a szalonba só tálni. Azonnal értesítem a nénómet. (A tapintatlan ember bemegy a szalonba és vár. Néhány perc múlva igéző pongyo­lában megjelenik a ház úrnője.) Ő. G-ókoloma kezét cságo asszonyom, hogy mésztat lenni? Az úrnő. Köszönöm, megvagyunk. A kis fiam, gyengélkedik. D fieritisze van. Ö. (jóakara'ulag). Na, hi<z ez nem komoly dolog. Az úrnő. Nem? (Furcsán néz rá ) Ő. Mit csinál kedves férj a ? Sajnálom, hogy nern találtam itthon. Az u nő. Bocsánat ... a kis fiam sir . . . rögtön jövök. (Kimegy.) A kisi s-zony. Nézze, kedves uram, ne kérdezze a nónémtől, hogy mit csinál a férje. Tegnapelőtt mondta ki rájuk a válást a törvényszék. Ö. Tyü, ha ! A kis sszony. No de hiszen baj nincs, ezt ön nem tudhitta, (Az asszony bejön ) Ö Nos? Baj van? Az úrnő. Hala istennek, nincs. A kis fiú jobban van. Ö. Na lássa. Hát most, hogy jobban v n, b itran mondhatom:, kár let volna érte, ha elpatkol 0 van kedves fiú ez a kis Gyuri. Sokat gondoltam rá Minden isrnei.ő-öm gyermekei közt Gyurit szeretem legjobban A nőném kis leányának is min­dig ezt mondom: „\ Konopis hy Gyuri, az aztán a fiú !“ Az úrnő (hidegen). Lajosn-k hívják. Ö. Ne mondja. Az lehetetlen. Az urnö. Na hallja, én csak tudom. Ő Nincs több tia ? Az urnő. Nincs. Ö. Mindegy. Lajos," vagy G,uii, ón azért éppúgy szeretem. Bánom is én, ha Izidornak hivják is. (Felre.) A fene egye meg, ma óriás: pechem vaa. (Gondolkodik, Gallérok gözmosása = Ij J\[TÁ [F D DÁ I. Kézimunkák, glacé kezígük tükörfény nyel hófehérre 11 v * 1 v * 1J ‘v a bútorok, szőnyegek tisztítása. Syár főüzlet: Szaímár, Kossuth C.-u. 10. felvételi üzlet: Kazinczy. 17-, ßtiila-u. 2. Nag^árol?: Széc^enyi-u. 34. ftlapittatott -(886. Jelen számunk 8 oldal törjed el mü.

Next

/
Thumbnails
Contents