Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-08 / 127. szám
Szatmár, 1912. junius 8., szombat. Negyvennegyedik évfolyam. .ífibio .S L 'i ** 127. szsm^T 8 .böffl 8 S9 eínüssgem \odosa UHU 8 * KlSüí Budapest, junius 7. Panaszkodik az ellenzék és hallit- lan erőszakot emleget. És azt mondja, hogy diktatúra, pártzsarnoksíg, alkot- mánytiprás, világbotrány ami nálunk végbemegy. Mindez — sajnos — ninc3 minden igazság hijján. Csak az a kérdés, hogy ki követ el hallatlan erőszakot, ki követ el diktatúrát, melyik párt zsarnokoskodik, kik tiporják az alkotmányt és kik az előidézői és szereplői a világraszóló botrányoknak. És m-g főbb kérdés, hogy ki felelős a képviselőházi állapotokért. Vegyük sorra a vádakat. A békealkudozások meghiúsulása után az ellenzék kijelentette, hogy minden eszközzel megfogja akadályozni a normális tanácskozást. Tényleg hozzá is kezdett a szerencsétlen technikázáshoz, amelylyel immár egy esztendő óta teszi lehetet lenné a törvényhozás működését. A ház- elnök ezt meg nem engedte. Hát már most ki volt az erőszakos? Nyilván a támadó fél : az elnök kötelességszerüen járt el, midőn a gáncsvetés elhárításával a munka megkezdése iránt intézkedett. Az ellenzék pokoli lármával akarta le- heietlenné tenni az u élezést, az elnök rendreutasitotta, s végül a zajongó engedetleneket karhatalo urna! távol tolta el. Hát a képviselőház üléstermiben ülés idején veszettül tombolni, káion- kodni, átkozódni, az elnökkel szembeszegülni, az elnököt züllött kocsmahősök szójából vett kifejezések el gyalázni — az nem erőszak? Csupán a magyar parlament méltóságát sárba tipró duhajokat kteezettetthi a törvényhozás terméből — csupán az az erőszak ? Hát a kivezettetés után felbőszültén, botráuy- okozás céljával visszatérni akarni — az nem erőszak? Ellenben a zeniü őknek útját állani az már erőszak ? Az ellenzéki képviselőkkel csupán az történt meg, arai az ő magatartásuknak előrelátható elmaradhatatlan következménye volt. Minden gyűlés, minden tanácskozás vezetőjének joga és köteles söge a rendet fenntartani. Próbáljon csak valaki egy törvényszéki, vagy bár egy járásbirósági tárgyalást is megakadályozni! Azonnal az egész államhatalmat találja magával szemben: az egész államhatalom rendelkezésére áll akkor a hivatalos működésben eljáró bírónak, vagy albínónak. Az ellenzéki képviselők csupán annyi erőhatalmat ÉáTá'tak magukkal szemben, amennyi mellőzhetetlenül azük- scges volt a rend fenntartása érdekében. Aki a fennálló rendet erővel fel akarja forgatni, nem panaszkodhatik jogosan erőszak mi itt, ha ebben a szükséghez mért hatalommal gátolják meg. Baj, vagy legalább is nem örvendetes dolog, hogy Justhékat rendőrökkel kellett a képviselőházból kivezettetni, de százszor, ezerszer nagyobb baj lett volna, ha velők szemben az elnök éb a többség és az állami erő meg hátrál. Ez már attán az alkotmányos élet teljes csődje lett volna és igazi diktatúrára vezetett volna, még pedig a kisebbségére. Mert más diktatúrából szó sem lehet, mint arról, amit maroknyi pártja élén Justh Gyula vindikált magának. Nagyzási hóbortjában a maga beteges akaratát iparkodott ráoktrojálni a többi ellenzéki p Írtra, a többségre az egész Jegyzetek a történelem számára. A „Szamot" tározója. Készséggel állapítjuk meg, hogy a szövetkezett ellenzéki pártok a kedd délutáni ülésen valóban méltóknak mutatkoz tak ahhoz a presztízshez, amely országszerte övezi őket. Mit a negyvennyolcas események ? Mit a ti/.enháro n vértanú ? Mit Damjanich, aki gyáván remegvo lépett a bitófa alá? És pir öntheti el a velszi bárdok izgalom'ól remegő a cát: junius 4 ón délután öt és hat óra között Beck Lajos és Ivánka Imre megmutatták, hogyan kell meghalni a hazáért, hogyan kell berohanni a rendőrkardba, hogy kell elvérezni, oh szeretett hazám, óh népszabadság, óh alkotmány ! Mind hősök voltak ők, mind férfiak I Junius 4-én délután 5 óra 45 perckor. Ju nius negyedikén délután 5 óra 23 percsor És 5 ó. 38 p. I 5 ó. 16.9 p.! 5 ó. 28.20 p. Örömmel jegyezzük fel Clio számára ezeket a feledhetetlen jeleneteket. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy dehogy is fajult el a drága székely vér. Deh"gy is szállt az inába a székelyek hitéhez hü vezérének, Sümegi Vilmosnak a bátorsága! És hogy ment Poiónyi Géza a vérp idra ? ! Hogy rugdosta szót a pribékeket Justh a rózsaszínű oroszlán ? ! Feledhetetlen nagyszerű jelenetek voltak. A m>gyar Clio (Búza Bírni dr. Justh-párti vezóicikkiró) már vési is a történelem táblái . (Előfizetési ára egy évre 24 kor. Főszerkesztő : dr. Holló Lijos.) Pedig kedden délelőtt tíz óra 28 perckor a nagy bátorság még az inukb i Jakózott. Kedden délelőtt tiz óra 28.4 p rckor egyik se akart meghalni a háziéit. Akkor úgy voltak még informálva nemze'ünk n gy- szerü hősei, hogy gyáva, tehetetlen s uro- nyos katonák vonulnak be az ülésterembe. Hogy jönni fog egy uj F .bricius C a't nem ü ik nagyon a c a zári és királyi legény séget?! Mert hát miért üö't ki ez a forradalom? Miért lázong inak a nemzeti vérta nuk. Hogy mennél több katonát szállíthassanak Bócsnek. (Bzért mentek a vérpadra, ezért rohantak a szuronyokmk!) Nem, a bátortalan gyávt katonaság ellen dehogy is emelte vulna fel a kezét Csuha István. A szuronyoknak, dehogy is engedelmeskedett volna Polcnyi Géza. Szerencséim azonban délutánra úgy fordult a helyzet, hogy brutális, vérszomjas rendörök, vad és elszánt pribékek fogják vérpadra vinni a nemzet hőseit. — Ez már tesziI —mondta a bariton Apponyi. — így már igen ! — szólott a tenorista Holló. — így meghalok érted szeretett hazám! — zokogott a tisztakezü Poiónyi Géza. És mint a velszi barátok, úgy mentek az ülésterembe: — Hangozzék síp, dob, trombita 1 — adta ki a jelszót a zentai bárd, Fernbach Károly. És felhangzott : sip, dob, trombita. De a rendőrök csak nem akartik jelentkezni, Tiszi I-tván gróf pedig felfüggesztette az ülést. — Repe álni, hogy mennél előbb vértanúi lehessünk a nemzetnek! — harsogta átszellemült arccal Poiónyi Dezső. — Ho! a fenébe maradnak ezek a pribékek: kesergett a sikertelen repotáció u án Palugyai Móric. — Repetá'ni, repetálni 1 — adták ki a jelszót. A rendőrség már utón van ! Pont öt óra húsz perckor vértanuk leszünk I — Biztos ez? — kérdezte a kövér, beretvált Karolyi József gróf. Mert nekem öt óra negyven perckor randevúm van I A demokrata Benedek János sietett megvigasztalni. — Ha öt óra húsz pe cig nem jönnek Különleges csipkéiés- T>A 1 *»*atmár. = Gyári főűzlet lés, hűen minta után -Elit J * dj v51 Act! Kossuth Lajos - utca 10. szám. Felvételi űztetek; Kazinczy-utca 17. sz. Attila-utca 2, sz. Nagykároly: Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886Jelen számunk 8 óidat teipjsdBlmü.
