Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-15 / 133. szám
# y Negyvennegyedik évfolyam. özatméf, 1912- junius 15„ szombat. ■ %9«BSB9iia«aa POLITIKUS 133 5?ám. A nag3L sakkjáték. Irta: zs. Zsemley Oszkár. Budapest, junius 14. A Ií zat elnapolták és a „nemzeti“ hősök, ít „mártírok“ belevetett k kifáradt csontjaikat a Pullmann kocsik puhabársonyos fülkéibe, hogy mielőbb kikerüljenek a perifériákra ház t „menteni“, Hazát rombolni. A függetlenségi jelszavakkal felülbélyegzett honatyák,✓akik a csapszékek udvarain rámás csizmásán és vitézköté- st'8 dolmányokban tartanak népbolonditó beszédeket, de a min;szterek előszobáiban feszes „Ferencz Jó/sef“ kabátokban készülnek apróbb, nagyol b protekciók kiha^szására, hit ezek a nagy „honmentők“ most vigyorgó örömtől fölpuf- fadt ábrázattal sürögnek, forognak, ölelik, csókolják egymást, nv rt számitásuk bevált, mert az országot sikerült felforgatniuk. Aki figyelemmel kisérte az ellenzék taktikáját az igazat ad nekünk, amikor azt állítjuk, hogy mindaz, amiért most kígyót, békát kiáltanak a kormányra és a nemzeti mdnkapártra, mindez az ellenzéknek ravaszul és óriási lelkiismeretlenséggel kieszelt politikai sakkjátékának eredménye. vteinefi a oötátáán. Szememre ráborult az éjszaka Nekem nem égnek már a lángok. Számomra nincs a mennynek csillaga, Bimbót fakadni többet sohse látok. Üresen állnak az életbarázdák Kalászaim virágporát lerázták Sivatagon szült fekete szelek. Azt látom én csak, amit képzelek. Uj kikelet hiába csilladoz rám, Szellő a fényt hiába hajtja hozzám, Csak illatában érzem a gyönyört, A rózsakelyhek tükre összetört. Világom útját kriptapók beszőtte. Koldus szemem sötétben álldogál. Egyforma méretű immár előtte A medve és a katicabogár. II í tehát egyáltalán volna oka az ország lakóinak valami ellen fölszólalnia, úgy joggal csakis az ellenzék ellen fordulhatnak, mert az ellenzék idézte elő tervszerű, ravasz számítással a reniki- viili helyzeteket. A paramenti küzdelem teljesen analog a sakkjátékkal A parlamenti küzdelmet is szabályok irányítják. Mind a két játékos tudja, hogy e'lenfele milyen lépéseket tehet. Az ellenzék, a parlamenti nagy sakkjátszma egyik játékosa jól tudta, hogy minden egyes húzására milyen lépést tehet a többség. Jól tudta, hogy lépéseinek mi lesz a végső következése. Tudta és mégis megtette. Ki hát itt a hibás? Az e, aki védekezett. vagy aki tárna lőtt. Mert azt talán minden h-lkiismeretlensége mellett sem dagadja le az ellenzék, hogy a támadó ő volt. Vájjon most, amikor már a haza- fiságnak hátatforditva felidézték a rendkívüli állapotokat, lesz-e bennök annyi magyaros tisztesség, hogy bevallják künn a falvakban a csapszékek udvarain rögArnyékaim, ha fellegekbe nőnek Ha napsugár tüzébe foszlana Át nem fut szövetén a szemfedőnek Vakvezetőül egy piros szallag. Sírván halott világomnak felette, Élőagyam vergődik eltemetve, Mig a kilobbant izzó színeken, A legutolsó fény hurt pengetem. Nem látom hol a rim, a ceruza, Kezem sirályként csapkod rá a hurrá, Mig a viharzó hanghullámokon A végtelent keresztül zokogom. Föl nem dereng a világtalan éje, De bár a hajnalig nem érek el, Lelkemben az összes színek zenéje. Örök világosságról énekel. Eszményi szép, hibátlan, férfi és nő, A színek összeolvadt dallamán tönzött népgyüléseken, hogy igenis, mi tudtuk mi lesz a vége a tűzzel való játszásnak, tudtuk, hogy talán az egész országot lángbaboritjuk Tegyük föl, hogy beismerik. S ha beismerik — ezt már nem tesszük föl, hanem biztosan tudjuk — gazsággal határos tettükből hazafiul mártirkoszorut fonnak magok számára, hogyan indokol- jáí meg pusztán hatalmi vágyból és egyéni önérdekből elkövetett tetteiket a külföld előtt. Eddig sem volt nagy súlyúnk a külföld s főképpen Ausztria elő t Az ellenzék azonban még az eddigi nagyon könnyű faji-uhu tekintélyünket, hitelünket is eljátszotta. És a külföld egészen jogosan néz el fölöttünk és vesz semmibe minket. Mert olyan országot, amelyben máról holnapra váltják fel egymást a szélsőségek, nem lehet komolyan venni. Az eredmény már látható és sajnos, érezhető. A nagy „honmentők1 belézavarták az országot a gazdasági bukás örvényébe. Nincs hitelünk, nincs becsületünk, Szebbet nem alkot sem ecset, se véső Megoldva fénylik minden szivtalány. A tiszta ember Isten képe mása, Léleksugárzó legkisebb vonása. Bánatredő nincs a sugárkörön, Nem torzít arcot elfajult öröm. Nem csattog a farkasfogu kajánság, Irigyek a csel vermeit nem ássák, Az élet útja tüskétlen sima. Mosolyog az ajkon béke, csók, ima. Fehér erények liliomkoszoruja Testvérövet fon a lelkek körül Kürtjét a tett, ha győzelemre fújja: Szeplőtlen ime mind együtt örül. A földnek nincs salakja nincs kopára Arany palástot hímez a tavasz; Veröfénytenger az izzónap árja, A tél a rögre gyémántot havaz. Különleges esipkefes- T | í 1 o i * 13a 1 faatmáp. = Gyári íoűzlet lés, liüen minta után XX CiJ i clj “ i X cl 1 Kossuth Lajos - utca 10 szám, Felvételi űztetek: Kazínczy-tica 17. sz. £:o-c-ulc<í sz. Nagykároly: Széchenyi-utca 34. sz. Aiapittatott 1886. Jelen siámank 8 oldal té^jedelmü.
