Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)

1912-06-15 / 133. szám

# y Negyvennegyedik évfolyam. özatméf, 1912- junius 15„ szombat. ■ %9«BSB9iia«aa POLITIKUS 133 5?ám. A nag3L sakkjáték. Irta: zs. Zsemley Oszkár. Budapest, junius 14. A Ií zat elnapolták és a „nem­zeti“ hősök, ít „mártírok“ belevetett k kifáradt csontjaikat a Pullmann kocsik puhabársonyos fülkéibe, hogy mielőbb kikerüljenek a perifériákra ház t „men­teni“, Hazát rombolni. A függetlenségi jelszavakkal felül­bélyegzett honatyák,✓akik a csapszékek udvarain rámás csizmásán és vitézköté- st'8 dolmányokban tartanak népbolonditó beszédeket, de a min;szterek előszobáiban feszes „Ferencz Jó/sef“ kabátokban készülnek apróbb, nagyol b protekciók kiha^szására, hit ezek a nagy „hon­mentők“ most vigyorgó örömtől fölpuf- fadt ábrázattal sürögnek, forognak, öle­lik, csókolják egymást, nv rt számitásuk bevált, mert az országot sikerült felfor­gatniuk. Aki figyelemmel kisérte az ellen­zék taktikáját az igazat ad nekünk, amikor azt állítjuk, hogy mindaz, amiért most kígyót, békát kiáltanak a kor­mányra és a nemzeti mdnkapártra, min­dez az ellenzéknek ravaszul és óriási lelkiismeretlenséggel kieszelt politikai sakkjátékának eredménye. vteinefi a oötátáán. Szememre ráborult az éjszaka Nekem nem égnek már a lángok. Számomra nincs a mennynek csillaga, Bimbót fakadni többet sohse látok. Üresen állnak az életbarázdák Kalászaim virágporát lerázták Sivatagon szült fekete szelek. Azt látom én csak, amit képzelek. Uj kikelet hiába csilladoz rám, Szellő a fényt hiába hajtja hozzám, Csak illatában érzem a gyönyört, A rózsakelyhek tükre összetört. Világom útját kriptapók beszőtte. Koldus szemem sötétben álldogál. Egyforma méretű immár előtte A medve és a katicabogár. II í tehát egyáltalán volna oka az ország lakóinak valami ellen fölszólalnia, úgy joggal csakis az ellenzék ellen for­dulhatnak, mert az ellenzék idézte elő tervszerű, ravasz számítással a reniki- viili helyzeteket. A paramenti küzdelem teljesen analog a sakkjátékkal A parlamenti küzdelmet is szabályok irányítják. Mind a két játékos tudja, hogy e'lenfele mi­lyen lépéseket tehet. Az ellenzék, a parlamenti nagy sakkjátszma egyik játékosa jól tudta, hogy minden egyes húzására milyen lé­pést tehet a többség. Jól tudta, hogy lépéseinek mi lesz a végső következése. Tudta és mégis megtette. Ki hát itt a hibás? Az e, aki véde­kezett. vagy aki tárna lőtt. Mert azt ta­lán minden h-lkiismeretlensége mellett sem dagadja le az ellenzék, hogy a tá­madó ő volt. Vájjon most, amikor már a haza- fiságnak hátatforditva felidézték a rend­kívüli állapotokat, lesz-e bennök annyi magyaros tisztesség, hogy bevallják künn a falvakban a csapszékek udvarain rög­Arnyékaim, ha fellegekbe nőnek Ha napsugár tüzébe foszlana Át nem fut szövetén a szemfedőnek Vakvezetőül egy piros szallag. Sírván halott világomnak felette, Élőagyam vergődik eltemetve, Mig a kilobbant izzó színeken, A legutolsó fény hurt pengetem. Nem látom hol a rim, a ceruza, Kezem sirályként csapkod rá a hurrá, Mig a viharzó hanghullámokon A végtelent keresztül zokogom. Föl nem dereng a világtalan éje, De bár a hajnalig nem érek el, Lelkemben az összes színek zenéje. Örök világosságról énekel. Eszményi szép, hibátlan, férfi és nő, A színek összeolvadt dallamán tönzött népgyüléseken, hogy igenis, mi tudtuk mi lesz a vége a tűzzel való játszásnak, tudtuk, hogy talán az egész országot lángbaboritjuk Tegyük föl, hogy beismerik. S ha beismerik — ezt már nem tesszük föl, hanem biztosan tudjuk — gazsággal határos tettükből hazafiul mártirkoszorut fonnak magok számára, hogyan indokol- jáí meg pusztán hatalmi vágyból és egyéni önérdekből elkövetett tetteiket a külföld előtt. Eddig sem volt nagy súlyúnk a külföld s főképpen Ausztria elő t Az ellenzék azonban még az eddigi nagyon könnyű faji-uhu tekintélyünket, hitelün­ket is eljátszotta. És a külföld egészen jogosan néz el fölöttünk és vesz semmibe minket. Mert olyan országot, amelyben máról holnapra váltják fel egymást a szélső­ségek, nem lehet komolyan venni. Az eredmény már látható és saj­nos, érezhető. A nagy „honmentők1 belézavarták az országot a gazdasági bukás örvé­nyébe. Nincs hitelünk, nincs becsületünk, Szebbet nem alkot sem ecset, se véső Megoldva fénylik minden szivtalány. A tiszta ember Isten képe mása, Léleksugárzó legkisebb vonása. Bánatredő nincs a sugárkörön, Nem torzít arcot elfajult öröm. Nem csattog a farkasfogu kajánság, Irigyek a csel vermeit nem ássák, Az élet útja tüskétlen sima. Mosolyog az ajkon béke, csók, ima. Fehér erények liliomkoszoruja Testvérövet fon a lelkek körül Kürtjét a tett, ha győzelemre fújja: Szeplőtlen ime mind együtt örül. A földnek nincs salakja nincs kopára Arany palástot hímez a tavasz; Veröfénytenger az izzónap árja, A tél a rögre gyémántot havaz. Különleges esipkefes- T | í 1 o i * 13a 1 faatmáp. = Gyári íoűzlet lés, liüen minta után XX CiJ i clj “ i X cl 1 Kossuth Lajos - utca 10 szám, Felvételi űztetek: Kazínczy-tica 17. sz. £:o-c-ulc<í sz. Nagykároly: Széchenyi-utca 34. sz. Aiapittatott 1886. Jelen siámank 8 oldal té^jedelmü.

Next

/
Thumbnails
Contents