Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)

1912-06-01 / 122. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. junius 1.) 122. szám. tünk valami számbavehetőt. A mezőgaz­dasági térmelós csak a legritkább eset­ben jut közel a fogyasztóhoz. S ha va­lahogyan mégis sikerül egyik-másik ter­melő. ek legyőzni azokat az óriási aka­dályokat, amelyek ma a termelők és fo­gyasztók köré tornyosulnak, ezek a szór­ványos esetek elenyésző kevesek az or­szág mezőgazdasági termeléséhez viszo­nyítva. El kell azonban ismernünk azt is, hogy az értékesitési viszonyok mai zül- löttségének az okát sok tekintetben a fóldmivelő népben kell keresni. Aki gyö­keresen akar javítani a mai értékesitési viszonyokon, annak rengeteg sok kon­zervativizmust kell legyőznie és igen sok tanulásra való hajlamot kell felébresz­tenie, de ezen kívül követelnie kell ren geteg állami és törvényhozási intézkedést is, mert hiszen egyik-másik dologban állami beavatkozás nélkül, pusztán a gazdaközönség és fogyasztó közönség kö­zös vállvetett munkájába bizva, mozdulni sem lehet. Országgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 19i2. május 31. Tisza István gróf elnök negyed 11 után megnyitja az ülést. Az elnöki jelentések után következik a véderőreform folytatólagos tárgyalása. Sümegi Vilmos örömmel tudja, hogy az ellenzéki pártok megegyeztek s alapos remény van arra, hogy rövid időn belül a békés fejlődés alapjait rakhatják le a par­lamentben. Szóvá teszi a trialisztikus törek­véseket, majd részletesen foglalkozik a véd erőjavaslattal s végül határozati javaslatot nyújt be, hogy a kormány terjesszen be törvényjavaslatokat azon pénzügyi források­ról, amelyekből a reform kiadási többletét fedezni akarja. A javaslatot nem fogadja el. Horváth Mihály előbb általánosság­ban foglalkozik a javaslattal, főként közjogi vonatkozásaival. Kárhoztatja, hogy a munka­párt a választások előtt nem ismertette meg az országot a véderőreform nagy terheivel, amelyek megbillentik majd az államháztar­tás egyensúlyát. Sürgeti a kilences bizott­ság prograrcmjának megvalósítását. Az elnöklést Jankovich Béla alelnök veszi át. Horváth Mihály a kétéves katonai szolgálat előnyeit elismeri, de nem bízik benne annyira, hogy ettől a haderő meg­erősödését lehetne remélni. Hosszasan fog­lalkozik az altiszti kiképzéssel s gazdasá­gosnak látná, ha az altiszteket mindjárt gazdasági kiképzésben is részesítenék. Szünetet kér, amit az elnö* megad. Szünet után Horváth Mihály folytatja beszédét. Méhészeti kiállítás és mézVásár. A tevékeny Erdélyrószi Méhész-Egye­sület, amely harmincegy éves múltra és a méhészet terjesztése és Fejlesztése terén kiváló munkálkodáson alapuló tekintélyre hivatkozhatik, az öt évvel ezelőtt Pécsett tartott méhészeti kongresszus határozata értelmében, a folyó évben, az összes társ­egyesületekkel karöltve, nagyszabású mé­hészeti kongresszust és kiállítást rend g Kolozsvárott. A kongresszus e nemben az V-ik or­szágos méhészeti kongresszus, tárgyalni fogja mindazokat a kérdéseket, amelyek a méhészet szakszerű fejlesztésére nagy be­folyással bírnak s célszerű megoldásukkal hivatva vannak arra, hogy ezt az egyesekre nézve is nagy jelentőséggel biró, szép jö­vedelmet hajtó gazdasági ágat, ami összes sógben óriási nagy nemzeti jövedelmet biz tosithat, hatalmasan fellendítsék. Az augusztus 18—10 én tartandó kon- greszszussal kapcsolatban augusztus 18— 24-ig mézvásárral egybekötendő országos méhészeti kiállítást is rendez az egyesület. E kiállítással a méhészet terjesztésén, a méhek szakszerű kezelése fejlődésének, a kezelés mai állapotának, segédeszközeinek bemutatásán kívül különösen arra óhajtják a rendezők a főgondot fordítani, hogy a méznek és méhtermékeknek kezelését, azok felhasználását bemutassák s a méz értéke­lését és értékesítését elősegítsék azáltal, hogy a méznek a háztartásban való sok­oldalú használhatóságáról példát, tanúbi­zonyságot adjanak. A főldmivelésügyi kormány, tekintettel arra, hogy a méhészet utján a nemzeti va- gyonosodás számára még nagy értékek sze rezhetök meg és tekintettel a rendező egyesület és az egyesület kiváló elnökének gazdasági eredményeire, a leghathatósabb támogatásban részesíti a kongresszust és a kiállítást. Fővédnöke maga a földmivelés- ügyi miniszter, gróf Serényi Béla lesz. Az Erdélyrészi Méhész Egyesület lel­kesedéssel és igyekezettel lát vállalt fel­adatának teljesítéséhez. Az előkészítésről szóló lelkes felhívás hazánk összes méhészegyesületeit és méhé­szeit csatlakozásra, a kongresszuson és kiállításon való részvételre, a kongresszus és kiállítás sikere és ezzel természetes kapcsolatban a méhészkedés fejlesztése ér­dekében együttes munkálkodásra kéri fel. Mindennemű megkeresések az Erdóly- részi Móhószegyesület cimére, Kolozsvárra küldendők. Kívánatos, hogy már csak hazánk gazdasági erősödése szempontjából is, ered­mény kisérje az egyesület fáradozásait. A köppeniki gavallér — Saját tudósítónktól — Szatmár, május 31. Egyik szatmári kávéházba a napokban betért egy jól öltözött éltesebb ur s mint­hogy a kávéház tele volt közönséggel, oda­ment az egyik asztalhoz, melyet egy ele­gáns fiatal ember tartott elfoglalva. A szokásos „szabad*, „tessék“ után — Drága jó Ágnesem! — Édes Bálint 1 — Mit kívánsz én szépséges liliomom? — Eredj, hívd által Bánki Trézsit! — Trézsit? Minek ? — S csodálatosan nézett a beteg lángoló szemébe. — Búcsúzni akarok tőle 1 Lásd Bálint, Trőzsi jó szomszéd volt. Nem múlt el az a nap, hogy át ne jött volna hozzánk. Hány­szor segített nehéz munkámban 1 Hát a mióta az ágyat nyomom, nem segitett-e neked édes Bálintom, minden munkádban ? Nehéz fojtó köhögés nyomta el hang­ját s ziháló melle hörgött erősen. A viasz­sárga arcot egy pillanatra elöntötte a vér, aztán megint csak eltűnt a pir s még sá- padtabb lett. Darkó Bálint nem mert Ágnes sze mébe nézni; lesütötte fejét, majd eltakarta két kezével, hogy Ágnes meg ne lássa bí­borban lüktető arcát. — No Bálint, eredj! Hivd át a szom­szédasszonyt ; nem sok időm van már hátra. Ki tudja, mi történik az éjjel? Hátha? — Nem merte kimondani, mintha félt volna a halál szótól. Bálint fölálott. — Megyek édesem. Átküldőm Trézsit, magamnak úgyis a városba kell nyargaluom az orvosság után. Mire elhúzzák az esti harangszót, itt leszek. Lehajolt a beteg fölé s megcsókolta a homlokát. Lassú, vontatott lépésekkel indult kifelé. Az ajtóból még egyszer visszanézett a betegre s látta, hogy Ágnes nagy erőlkö­déssel két kezére támaszkodva, meredten néz ki az ablakon. Kilépett. Oda künn a kert szélén meg­látta Bánki Trézsit, a piros kendővel. Szó moruan állt egy almafa mellett, karjával neki támaszkodva a fa törzsének. Bálint egyenesen feléje tartott. — Trézsi 1 Szólít az asszonyom 1 Eredj be hozzá; maradj nála, mig visszajövök a váresból. Orvosságot hozok a szegénynek. A szép asszony felpillantott. Szemé ben egyszerre cieázni kezdett a vágy. Göm bölyü, formás keble hullámzott mint a tó, ha gyönge szél borzolni kezdi tükrét. — Keserű hangon szólalt meg : — Miért is nem tudja az Isten el­venni az olyan szegény özvegyet, milyen én is vagyok, kinek nincs senkije, a kit nincs ki megsirasson. — Eredj már no, ne beszélj bolondo kát Trézsi 1 Te nem vagy beteg, mint az én életpárom. — Nagyobb beteg vagyok én, mert a lelkem sorvad el látatlanul! — Meggyógyít az Isteni Trézsi egyszerre fölvetette fejét. Arca kigyult, szeme villámokat lövelt s oda si­mult Bálint mellé. — Meggyógyulok ha kelmed is úgy akarja ! Darkó Bálint megrendült, mint a tölgy, mikor fejszecsapás éri a tövét. Ránézett a kívánatos asszonyra s onnan házának nyi­tott ablakára, hoonan két sötét szem tüze világolt, mint éjszakán a távoli pásztortüz. Szakadozott hangon mondta Trőzsinek: — Hallgass 1 Hallgass 1 Ne legyen szegény Ágnesnek tövisből a feje aljai Eredj be hozzá. Búcsúzni akar tőled! Megfordult s lassú léptekkel kilépett az országúira s neki vágott a városnak. * * • Vakuló est volt mikor Bálint haza ér­kezett. Hozta az orvosságot. Lihegve nyitott be az ajtón. A szobában korom sötétség volt. — Ágnes I Ágnes I — szólongatta a sötétben az asszonyt. De semmi feleletet nem kapott. Előkaparászta zsebéből a gyúj­tót s nagy nehezen felgyújtotta az asztali lámpát. Szét nézett. Szörnyű volt amit látott. Az ágyon feküdt megfojtva Bánki Trézsi s rajta keresztül holtan Ágnes. Ágnes csont keze még akkor is szorította a Trézsi hófe hér nyakát. . . . HAJTAJER PAL: SZATMAR * —-— ----------------------------------------- Alapittatott 1886-ban 6y ár főüzlet: Szatmár, Kossuth ßajos*u. 10. felvételi üzlet: Kazinczp*utca 17.» @ítila»utca 2. Nagpl^árolp : Szédienpi*u. /J.

Next

/
Thumbnails
Contents