Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-01 / 122. szám
Szatmár, 1912. Junius 1,. szombat. Negyvennegyedik évfolyam. 122. $zém •■■••s—*1 POLITIKAI NAPILAP. A gazda jövedelme. Ha a hivatalnok, vagy az ipari munkás kevesli a jövedelmét, fizetésemelést, illetve béremelést kér. Az igaz, hogy egyikük sem nyer vele semmit, mert az ilyen fizetés-felemelésre rendkívül éber figyelemmel vigyáznak a háziurak, pékek, mészárosok, koicsmár >sok, úgy, hogy a fixfizetésü, vagy állandó keresetű emberek javadalom többlete csak a legritkábban szokott az illetők javára szolgálni, minden ilyen bér, vagy fizetésemelés-mozgalom nyomában ott settenkedik a fogyasztási cikkek általános megdrágulása. Legkevesebb haszna a fizetés, vagy bérjavitásból a mezőgazdasági termelőknek van, sőt inkább kára, mert hiszen a városok ipar: munkásságának bérmozgalma időnként a beható agitáció révón elharapódzik a falvakra i.s, úgy, hogy pl. a legutóbbi időben Magyarországon jelentékeny mértékben emelkedtek a mezőgazdasági munkabérek is, anélkül azonban, hogy a mezőgazdasági termékek ára megfelelően emelkedni tudott volna. Hogy most rendkívül magas minden gazdasági terméknek az ára, azt köszönhetjük a fogyasztók nagymérvű emelkedésének, amelyet egyaránt szenved Európának, sőt a világnak majd minden müveit országa. Megállapíthatjuk még azt is, hogy a mezőgazdasági termékeknek csakis a városi piacokon van nagy ára, a gazda jóval kevesebbet kap azért, sőt egynémelyik terméket,' dacára a termelési költségek nagymérvű emelkedésének, ma is nevetségesen csekély áron kénytelen a gazda elfecsérelni amaz egyszerű okból, mert a földmivelő ma sem tudja kellőképen megközelíteni a piacokat, ma sem tud közvetlen közelébe jutni a fogyasztó közönségnek. Ez a állapot hova-tovább teljesen tarthatatlan a mezőgazdasági termelő osztályra nézve, amely tudjuk, a közterhek túlnyomó nagy részét viseli, tarthatatlan, mert hiszen a magyar mezőgazdaság csődjéhez a magas terményárak dacára sem kellene egyéb, minthogy a nemzeti termelést véclő vámokat eltöröljék, vagy legalább is leszállítsák. A társadalmi és politikai viszonyok fejlődése pedig szinte ellenállhatatlanul sodorja az országot ez utóbbi felé. Ha tehát rövid időn belül nem találjuk meg a módját annak, hogy a mezőgazdasági termékek becsületes árát biztosíthassuk, a vám- és kereskedőim’ szerződések lejártával valóságos nemzeti veszedelem zúdulhat a nyakunkba, ami éppen a nemzet fenntartó osztályt fogja a legérzékenyebben érinteni. Két alkalmas módja kínálkozik anna1', hogy fokozhassuk a gazda jövedelmét, legalább oly mérvben, ami megfelel a többi társadul ni osztályok jövedelem-gyarapodásának. Az egyik volna, — aminek az eszméje ma igen divatos — a mezőgazdasági termelés fokozása. Ennek a módnak a keresztülvitelére történtek is már elhatározó lépések, ez irányban folyik a munka, de korántsem azzal az erővel, ami a gyors sikert biztosítaná. A mezőgazdasági termelés fokozására irányuló akciót tehát erőteljesebbé kell tenui, de aztán nem szaba i késni a másik jónak látszó eszköz alkalmazásával sem. Ez az eszköz, iihtve mód ** értékesítési viszonyok gyökeres javítása. Ha ugyanis vizsgálat tárgyává tesz- szük azt, hogy az ipari termelésnek a jó értékesítés elérése céljából milyen hatalmas segédeszközei varrnak, szinte el kell szomorodnunk afölött, hogy a mező- gazdasági termékek értékesítése céljából egy olyannyira mezőgazdasági jellegű államban, mint Magyarország, alig tétM- H. Üz az álom, csendes éjszakákon, felidézi a régen múltakat . . . Szeretnélek még egyszer látni, ftmint először láttalak. ftki szép — ki csupa szív volt . . . Kit minden rut, — köznapi bánt’ . . . Kiben egykor föllelni véltem # rég keresett ideált. * Te voltál a lelkem egyetlen álma, Érted szállt az égbe, sóhaja és átka, Te voltál az isten, kit imádva kérnek Hiúság leánya, — sohasem is érted. Hazugság az élted, önámító álom 1 Miattad csavargók, ország útját járomi Tudom vissza sírsz majd, csendes néma éjjel, fereg majd a könnyed, hulló falevéllel. Ágnes elbúcsúzott. A „Szamos" Irta: *árczáía- "Révai Károly. Mint egy elaszott csontváz feküdt a betegágy hófehér párnáin Ágnes, a Darkó Bálint felesége, viaszsárga arcából csak a nagy fekete szeme vált ki, mely úgy vilá gitott, mint a Vénis-csillag. Két sovány karja végig nyúlt a piios takarón mozdulatlanul, ziháló sovány melléről lecsúszott a patyolat ing s látni lehetett a hehorp idt mellcsontot, a pergamentszerü bőrt, a dió- nyi nagyságú összeaszott mel'et. Jaj, csak a két nagy szeme tüzelt szörnyűségesen! Sorvadásának utolsó napjait élte. Künn nyárutói alkonyat volt. A nyitott ablakon beözönlött a lekaszált sarju illata. Móhzümmrgós, tebéncsordák távoli kolompja neszeit. Valahol a szomszédban egy fiatal leányhang csendült föl : párját hívogatta a beálló alkonyattal. Darkó Bálint ott ült szomorúan a heteg ágya mellett. Életerős, hatalmas termetű ember; olyan, mint egy hájóárboc. Le nem vette szemét az összeiyszott asz- szonyról, kinek lázas pillantása szakadatlanul rajta nyugodott. Nagyokat sóhajtott. Néha megfogta a csontváz-kezet, megsimogatta gyöngéden. Aztán megint csak sóhajtott s kinézett a nyitott ablakon át a kertbe. Úgy tetszett Bálintnak, mintha ott künn, az ablakkal egy irányban valami piros kendő villant volna meg. Ej 1 Nem gondol ö most piros kendőre, mikor ide benn a patyolat-párnákon egy letört liliom utolsó óráit éli. Egy liliom, ki neki három éven át hűséges élettársa volt s kire esak úgy ráesett a kór az/elmult télen s azóta vergődik, kínlódik, mint, a sebzett madár. Újból meg-megsimogatta a sápadt kezet s egyszerre megint csak azon kap!» magát, hogy kpóz az ablakon, s oc|* tapad a szeme a piros kendőre, mely hivogatóan lpngett az.alkcmyati szellőben. A haldoklóknak éle? piljuß|4suk vaß utolsó perceikben. Túliéinak az élet határán is, messze be á végtelenségbe, nol a fény az árnyakkal már összeolvad. Ágnes,js oda pillantott égő nagy szemével a nyitott ablakra, melyen át ép abban a pillanatban villant meg a piros kendő. Gyönge, elhaló hangon szólalt meg : — Édes Óálint! _____________________Ky- L Kü lönleges csipkefes- T~¥ TÖAl SaBatmál"- = Gyári féüzlet tés, hűen minta után -tldjl cIjvÍa -L dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. Fsivétűíi üzletek: Kazinczy-utca 17. sz. Áttiia-utca 2. sz. Nagykároly: Széchenyi-utca 34. sz. Aiapittatoit 1886Jelen számunk 8 oldal terjedelmű.
