Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)

1912-05-24 / 117. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. május 24.) 117. szám. meg az országház ölé ért. A tér belseje teljesen üres volt és négyes katonai dordon zárta körül a teret. Közvetlenül a parlament épülete előtt köröskörül csupa katonák, huszárok, honvédség, közös gyalogezredbeli katonák, rendőrök. Az országház bejáratai tele katonasággal. Mindenki tisztában volt vele, hogy itt kell megtörténnie a döntő ütközetnek. Csatatér látszatát keltette az egész tér. A kivont kardok csillogtak és irtózatos khaosz volt mindenfelé. Kommandó szavak, amelyeket csak a munkások lármája harsogott túl. Szigorú utasításo­kat kapott a katonaság és a rendőrség egyaránt. Ki volt adva a jelszó, hogy a legkisebb rendetlenségnél a tömegre kell tömi. Tudták ezt maguk a munká­sok is, de ez nem tartotta őket vissza attól, hogy ne használják fegyvereiket. Es eldördült az első lövés. Mintha az csak jel akart volna lenni a továbbiakra nézve, mert nyomban utána egymást érték a durranások. Az egyik golyó egy katona karját fúrta keresztül. Ekkor a katonaság sortüzet adott és a tömeg közé lőtt. Egymás után hull­tak le a munkások, de azért folytatták az élet-halálharcot. Visszatüzeltek a ka­tonaságra, majd botokkal és kövekkel dobálták meg a rendőröket, akik szin­tén használták a revolverüket. Rémes orditozás és jajveszékelés hallatszott. A sebesültek fájdalmasan kiabálták és aki osak tehette, most már igyekezett mene­külni. Nem igen lehetett azonban el­hagyni a teret, mert a tömeg oly nagy volt, hogy azonosan egymás mellett szorongtak az emberek. Éktelen zsivaj, veszett kiabálások, káromkodások rőp- ködtek a levegőben. A kiömló vér pi­NELLI. A „Szamot" tárcsája. Kiszmann Nelly a legimádandóbb kis szőke szépség volt, azonfelül pedig tizen­ötödik leánya volt egy szegény vidéki lel­késznek. Tizennyolcadik születésnapján tiszteletes atyja, aki már sok mindenre megtanította — húsz schillinget, atyai és lelkészi áldását adta neki és szelíden, de mégis energikusan kitette a szűrét. A kis Nelly vonatra szállt, hogy Londonban keressen szerencsét. A szakasz üre3 volt. Az első állomás­nál többször felnyitogatták a kupé ajtaját, de gyorsan be is csukták újra. Férfiak vol­tak természetesen, akik úgy menekültek el, mintha magát a sátánt jelentették volna megl Mindenki tudja, milyen veszélyes do­log az erényes Angolhonban fiatal hölgy­gyei egyedül utazni egy kupéban, még hogy ha a világ legerényesebb emberével történik is meg e kellemetlen helyzet. Utolsó percben, amikor újra elindult már a vonat, az ajtó felpattant és egy fi­atal ember rohant be rajta. Mielőtt helyet rosra festette a tér kövezetét. De a munkások rendületlenül kitartottak és nem akartak engedelmeskedni. Még kétszer ismételték a sortüzet, aminek az lett az eredménye, hogy há­rom munkás maradt holtan az Ország- ház-téren. A sebesültek száma megha­ladta a százötvenet. A munkások golyói leteritették Richter János rendőrt. A rendőrnek három kiskorú árvája maradt. Két rendőr olyan súlyosan sé­rült meg, hogy egyáltalában nem biznat felépülésükben. Több rendőr és katona pedig könnyebben sebesült meg. Ilyen utcai tüntetést még nem láttak Buda­pest utcái, mint a mai volt. A katonaság nem birt a tömeggel és újabb századoknak kellett jönni se­gítségre és csak igy tudták némileg helyreállítani a rendet. A tömeget visszaszorították és a mellékutcákon keresztül megzavarták. Huszárok és lovasrendőrök bele­vágtattak a népbe és igy zavarták őket A házak kapuit bezárták mert attól tartottak, hogy a felbőszült és fanatizált tömeg beront a palotákba, házakba és rombolást visz véghez. Mintegy huszezernyi tömeg vissza­ment a Szabadság-térre. Kerülő utó a jutottak ide. A Szabadság-téren ekkor mindössze egy század katonaság és mint- egy ötven rendőr tartózkodott. A mun­kások a Szabadságtéren felállított pa­dokból barrikádot készítettek és innen lövöldöztek a katonaságra és a rendőrségre. Borzalmas dolgok ismét­lődtek itt meg. A katonaság szuronyt foglalt, köszöntötte Nellyt, ami azt a meg­győződést érlelte meg a leányban, hogy ez a férfi nem angol! — Miss 1 — kérdezte az utitárs — Megengedi kérem, hogy lebocsássam az ablakot ? Újabb csodálkozás Nelly részéről, aki zavarában leejtette az esernyőjét. A fiatal ember odarohant, hogy felemelje. Erre Nelly már biztosra vette az idegen nem­zetiségét. Ez csak francia lehet, gondolta ma­gában. Ez a feltevés, biztossággá fejlődött, amikor beszélgetésbe kezdett az utitársa. Nelly kezdetben elutasító némasággal és impertinens arekifejezóssel fogadta a fiatal­ember fáradozásait. Minden jól nevelt an­gol leány is igy tett volna az ő helyén. De olyan csinos fiú volt, jómodoru, kelle­mes hangú hogy elvétve felelgetett neki Nelly. Aminek az lett a következménye, hogy a kis Nelly szükségét érezte annak, hogy könnyítsen gondterhes szivén és ezért elmondotta az idegennek, hogy ő tizenötö­dik leánya Kiszmann Revenernek, hogy atyja kitette hazulról és ő most — húsz schillingel zsebében — utazik Londonba. szegezve rohamot intézett a tömeg ellen, és számos embert sebesitettek meg a katonai fegyverek. A katonák közül is négyet sebesitettek meg a munkások. Valóságos forradalom volt ma Buda­pesten. Több mint fél óráig tartott a küzdelem a katonaság és a tömeg kö­zött. A nép szidta, átkozta a katonasá­got és a rendőrséget. Egy óra felé, mintha kissé meg­tisztult volna az utca, pedig ez csak csel volt a munkások részéről, akik visszavonultak ugyan, de csak azért, hogy fokozottabb erővel folytassák a küzdelmet rövid idő múlva. Mert rette­netesen elszánt volt a hatalmas, nagy tömeg és talán ezekben as izgatott órák­ban azt sem bánta volna, ha halomra lövik valamennyit. Délután három óra­kor a Váci-utcában ismétlődött meg az összeütközés. A munkások támadták meg itt is a katonaságot. Egyszerre tiz-husz revolverből szórták a gyilkos golyókat a katonákra. Természetes, hogy a katona­ság viszonozta a lövéseket és kétszer sortüzet adott Eredmény volt egy ha­lott és megszámlálhatlanul sok sebesült. Nagynehezen, rohammal lehetett csak a munkásokat szétkergetni. Itt történt az, hogy egy szerencsétlen öregasszonynak kettészakították a fejét a rendőrkardok. Délután két órakor ugv volt, hogy kihirdetik a statáriumot, de a kormány nagyon bölcsen cseleke­dett, hogy várt még az ostromállapot kihirdetésével. Rettenetes képe van az egész fő­városnak. Mintha vad tatárok bősz se­rege szántott volna végig az utcákon. Alig van ház, amelyen ép ablak lenne. Amikor befejezte elbeszélését, könnyei megeredtek. A fiatal ember meghatottan ült melléje, hogy néhány meleg szóval megvigasztalja. Meglehet, hogy túlságosan vigasztalta, — lehet, hogy Nellyke úgy elmélyedt a bánatában — mindenesetre megállapítható, hogy a fiú ajkai egy pilla­natig odatapadtak a leány kis kezére. Ez az érintés felkeltette Kiszman lel­kész leányának szigorú erkölcsét. Lármás ébredés volt ez. Kiszmann kisasszony borzalmas siko­lyok közepette fel-alá futkosott a kupéban. A francia értelmetlenül bámult reá. E peraben, a leeresztett kupéablak előtt megjelent egy megbotránkozott brit fej. — Ah! — mondta ez a brit hivatal­nok, miközben szégyenben sütötte le a szemeit. A következő állomáson jegyzőkönyvet vett fel az utitárs túlságosan merész udvar­lásáról és röviddel ezután elítélték ötven font sterling kártérítés fizetésére Miss Kisz­mann javára. Az angol törvény — ez a vén puritán nő — nem ismer kíméletet, ha az erényről van szó. Ilyen keresetre nem is számitott a Eladó egy Wágner-féle légkazános kettős SÖrCSapolÓ készülék és egy teljesen jókarban lévő, akár gye- akár két ló után vászonfedeles kocsi és 3 darab kerti vagy piaci ernyő 3 hozzávaló kerek asztallal együtt sürgősen eladó. — Mindezekről értekezni lehet Lindenfeld — Domokosnál, Deák-tér. Báró Vécsey-báz. -------—

Next

/
Thumbnails
Contents