Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-03 / 76. szám
Negyvennegyedik évfolyam. Szatrr.ár, 1912. április 3., szerda. 76- 5Zcm, POLITIKAI NAPILAP. A királyi szózat. S/atmár, äpr.. 2. (*) Előkelő ember bizonyára nem olvashatja végig bizonyos megindulás nélkül azt a királyi szózatot, mely a Khuen-Héderváry-kormány újból való kinevezése alkalmából vasárnap megjelent. Egész fejedelmi nagyságiban és egész, törhetetlen alkotmányos érzésének erejével áll előttünk az öreg király, aki immár negyvenöt éve viseli szent István t lóriás koronáját s aki most, midőn a nemzethez szól, úgyszólván újból meg- pecsétli élte alkonyán azt az eskü , melyet koronázásakor tett s -amelyet hűséggel megtartott mindig, egy pillanatra se tántoro iva le az alkotmányosság útjáról soha, a legkritikusabb helyzetekben se. A királyi kéziratok mentek szoktak lenni az érzelgéstő!. De most a közzétett szózaton mégis megkapó, hatalmas, nagy érzések vibrálnak át s amit nem b szózat szavai fejeznek ki, hanem az a hang, amely benne lakik, legjobban fejezi ki, hogy micsoda históriai jelentőségű nagy napokat élt át legutóbb Magyarország, hogy micsoda súlyos válságból került ki ismét ez a nemzet a király bölcsessége és a Khuen-Héder- * váry kormány hazafias áldozatkészsége révén Bizalommal fordul hozzánk a király és bizalmat kér a iejodelem a nemzettől, 0 dicsőséges, nagy aggastyán, a te hangodnak az őszintesége, nemes tenorja mennyire megtalálta az utat magyar népednek szivéhez, milyen csudálatos érzéseket váltattál ki a lelkűnkből, midőn szinte kérő hangon óhajtod, hogy meg- könnyittessék neke ■ uralkodói hivatásodnak „ 'elkiisraere'eddcl összeegyeztethető módon való teljesítése“ és mennyire meg tudjuk érteni e manifesztum olvasása után, hogy a te jóságos, hü szive- di t micsoda fájdalmas érzések dúlták és dúlják, láttára unnak a folyton tartó zűrzavarnak, amit egy törpe parlamenti minoritás, a politikai desperádóknak egy kiesi szerepe idéz föl unos-untalan, csillapít hatatlan hatalomvágyában. A király boldognak akarja látni «•'zr az or zágor, aty^i szivének minden vágva az, hogy haladjunk, gyarapodjunk, emelkedjünk, gazdagodjunk és érthető, ha bánattal telik el a királyi szív, amiért meddő politikai harcok, időrabló és hiábavaló közjogi szőrszálhasogatások megakasztanak minden produktiv munkát, holott sok, rengeteg sok az, a mit Ma gynror zágon végtzn:, dolgozni kellene. Amidőn hűséges szeretettel hxjlunk meg a fejedelem élőit, aki ai ő szózatával újból tanúságot tett rendíthetetlen alkotmányos érzéséről és arról, hogy egész felfogása, egész lelkivilága menynyire méltóvá teszik őt a szent korona viselésére, el kell mondanunk azt is, hogy nagy elismerés illeti meg azokat a kormányíérfiakat is, akik e súlyos órákba« teljesen föladatuk magaslatán állanak és keserű események kelyhét tudták távol tartani a nemzet ajkától. A most közzétett szózattal, amely messze fölülmúl értékben minden rezo- luciót s amely éppen ezért csak örömmel tölthet minden hazafit, újabb erős kapcsokkal, a szeretet kapcsaival fűzte magához Ferenc József az ő magyar népét, mely jogainak és becsületének teljes csorbitatlanságával szabadult meg ismét a krízis öl. Akad e könyörtelen, go1 ősz kéz, aVrtely még ezek után is zavart akar és rontani próbál a magasztos harmónián, melyben király és nemzet újra egymásra találtak ? Ha akad, valóban, minden eszköz jogosult lesz, hogy azt a kezet ártalmatlanná tegye! Charles Bandaiair©. Irta: I)r. Barna J?no*. A dekadens iskola vezéralakja volt s jelentősége abban a nagy hatásban csúcsosodik ki, amelyet gyakorolt a tegnapnak és a mának lírájára. Kortársai nem voltak költészetének bámulói, sőt ellenkezőleg elfordultak munkáitól. Közönnyel haladtak el a nagy ember mélységes m g- iátásai mellett. Költői munkálkodásainak irányát meghatározó dekadens szó, tulajdonképen nem a szellem dekadentiáját, nem a poézis hanyatlását jelenti. Egészen más értelmet kell érmék a nagyjelentőségű szónak adni, hogy eltaláljuk a szóban rejtőzködő gondolatot. Amiodennel való jóllakoLtságot, a lelki csömört I oil értenünk a dekadens alatt. Sem a romanticizmusnak sokszor érzelgősségbe hajló megnyilatkozása, sem a hideg objektivitás kemény vélemóny- nyilvánulása, sem a pessimísta vitagnózlet nek rideg ítélete nem jut kifejezésre benne. A dekadensban a kiábrái dulásnak szörnyűséges unalma tor utat magának. Az embert, ezt a szerencsétlen földlakót az unalomnak zsibbasztó ereje hajtja kérész lül az élei nek kopár sivatagán, aki roskadó inakkal vonszolj * páJa életét a bölcsőtől a sírig. Ez mindenkinek rendeltetése. Kivétel nincs. S közbe-közbe kétsógbeose t erőfeszítéssel igyekszik az ember elűzni a lelkére vámpír módjára tapadó unalmat s hajszolva kergeti maga előtt az éleinek elveit, de a mélységes lelki csömör nem engedi meg a kéjeknek tiszta élvezetét. Az untság undorral tölti meg a szívnek legrejtettebb zugait is és kizár magából minden gyönyört, minden örömet. A dekadens költészetében három nagy gondolat emelkedik rikitó színekkel fölszinre. Az első az unalom, a mely mindent fölfal Saturnusként maga élőt A második a gyönyörnek részegítő gondolata. A gyönyörök azonban nem tiszták, mert megzavarja élvezetüket az unalom. Menekülni az unalom furiai elöl csak egy utón lehetséges, ha odalökjük magunkat a megsemmisülésnek, hogy a halál karjai között lényünk a semmibe fo. zoljék szót. A halálnak nyugalmat adó végső célja a harmadik nagy gondolata a dekadens-nak. Ezt a nagy három eszmét variálják a dekádé s iskola hi vei elükön a felőrölt Bandelaire-re1. Az egész dekadens irányzatnak legnagyobb fontossága szeriotünk abban van, hogy fölszabidotta az Ént, az egyótusóget a konventióknak bilincseitől. Nagy szabadosságuk megdöntötte azt a tételt, hogy csak bizonyos megszokott témát szabad a költőnek megónekeinie. Hogy csak az évszázadoktól szentesített sz-p lehet a költészetnek tárgya. Ennek a régi á'sze- mórmeskedő irányzatnak megdöntése nagy jelentőségű s ennek köszönhető, hogy ma onnan merit inventiót.a költő az alkotáshoz, ahonnan tud. Kinek mi köze hozzá.
