Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-07 / 80. szám

1912. április 7 ) 80. szám. SZAMOS li. oldal. Az életmentő kaiáber. Pakots Kázmér azok közé tartozott, akiknek soha sem volt pénzük. A "Van fogal­mát csak annyiban ismerte, hogy ilyen is van talán ezen a világon. Ha hozzájutott valami kis pénzmaghoz menten a nyakára hágott, még pedig a tőle telhető gyorsasággal. Nem is érezte jól ma­gát, ha pénz volt nála. Ismeretségük nem sok ideig tartott. Egy kedvező pillanatban, amikor nem voltam a lakásomban, magához vette különben sem valami gazdag ruhatáramat és elvitte a zálog­házba. En sem tartoztam a legszerencsésebb halandók közé, mert nem elég, hogy meg­fosztott ünnepi és egyéb ruházatomtól, de még zálogeédu’a félét is elvesztette, amelyi­ken a szám és zálogos neve rajta volt. És, hogy a baj még tetőződjék és a helyzet bo­nyolultabb legyen, nem maga vitte a ruhákat becsapni, hanem hordárra bízta. Most már annyi reménységem sem lehetett, hogy ezen . a réven visszaszerezhetem. Nem is került meg soha. Vele együtt eltűnt Kázmér bárátom is. Össze tört egy csomó aprószivot és hát­rahagyott még több hitelezőt. Nem láttam évekig. Egyszer egy kávé- házban akadtam rá Elegánsan volt öltözve, mint mindég, amiről természetesen az én boldogult ruha­táram jutott eszembe. Mint múltra íátyolt könnyen dobó em­ber, n m hoztam fel a kényes thómát, hiszen úgy is hiába való, no meg időszerűtlen is lett volna. Nagyon le volt főzve. Arca beesett és szomorú. Meglátszott rajta, hogy éjszakázik. Nem faggattam. Tudtam mindjárt, hogy Kázmér csak a régi maradt, a javithatatla» könnyelmű ember. Mesélt zavaros históriákat, melyek mind oda vezettek, hogy ismét nincs pénze és a pénztelenség már unalmassá vált előtte. A 20 éves fiatalkor már eltűnt, mely elvisel min­dent és reményt nyújt a reménytelenségben. — Barátom! Ma kacagok egyet, de olyat, hogy tulharsogja a revolverdörejt és azután krapec! Ezzel kezdte a vég bejelentését. Talán máskor nevettem volna rajta, de mikor hal­lottam végtelen sorozatát, sikerületlen életének elhittem. Versenyt szomorkodtunk. Próbáltam életet önteni beléje, reményt csavarni szikkadt leikéből. Cinikus volt, mint egy halálraítélt a Bírálom házban. Próbáltam másra terelni a dolgot, hogy lássam, hogy csakugyan ilyen veszedelmes dolgokat forgat a fejében. De nem sikerült. A legnyomósabb szóhoz fordultam köl­csönt ajánlottam neki. Nem kellett. Ez már csakugyan aggasz­tott. De el kellett mennem. Megigértettem azonban vele, hogy ma estig amig találko­zunk, elhalasztja a nagy leszámolást. Az este valami fontos ügyem támadt és egészen elfeledtem a halálra szánt bará­tomat. Reggel mikor felébredtem mohón nyúl­tam a friss lapokhoz. Biztosra vettem, hogy Kázmér forró kiömlő könnyelmű vére két ha­sábos, szenzációs cikk megírására adott alkal- mot. Kétszer is átnéztem a lapokat. Sehol semmi. Talán még nem tudják, vagy ott fek­szik a szálloda poros padlóján. Gyorsan föl- öltöztom. Már iO felé járt az idő. Egyenesen a szállodába mentem és érdeklődtem, hogy hol lakik. Megmondták a szoba számát. Rohantam fel a 3-ik emeletre. Ráztam az ajtót, döröm­böltem vagy 10 percig. Végre valami hangot hallok majd kulcs nyikorgást. Kázmér volt. Ott ál'ott álmos szempillákkal nagyot ásítva. Még szomorúbb volt mint tegnap. — Ugy-e csodálkozol — mondá — hogy még élok ? Én vagyok a legszerencsétlenebb ezen a földön, képzeld mikor elmentél, vet­tem a kabátomat egyedüli foratható vagyo­nomat és bevittem a zálogba. Kaptam rá 5 pengőt. Ezen akartam megvenni a revolvert. A zálogházból visszatérve, össze találkoztam Szegő Gyurival, meg ennek egyik ismerősé­vel és becsaltak egy kávéházba. Gondoltam iszom még egy fekete kávét ez legalább stilszcrü lesz szomorú végemhez. Meginvitáltak egy kaláberre, közben azonban megittam nehány pohár cognacot, úgy, hogy azon vettem észre magam, hogy a revolver ára kezd oluszni. Ismersz és tu­dod, hogy jó kaláberista vagyok. Gondoltam, visszanyerem a hiányzó összeget kártyán, tehát neki gyürköztom. És mit goudo’sz elvesztettem a kabát és revolver árát. Hát nem én vagyok a legszerencsétle­nebb ember ? !fj. Litteozk; Éneire. Húsvétin la szerek,locsolók,nyuszi- — kök, húsvéti'ajándéktárgyak. — Illa tkivonatok 3 K RAGÁLYINÁL — Saját tudósítónktól. — Szatmár, áp il 7. Szatmár-Németi sz. kir. város a Deák­tér dóluyugati részén három utcára nyíló ha­talmas kétemeletes házat építtetett. Ennek keletre nyiló részén kétszáz évvel előbb két vendégfogadó áiiott, melyek falai közt nagy történeti, országos, városi és társadalmi ese­mények folytak le, melyeket Fe.ency János iró és lapszerkesztő kikutatott. Ezeket a kö­vetkezőkben ismertetjük. A város 1771-ben a ma„a becsületéből építette föl az emeletes Zöldfa ver légfogadót, melyet utóbb Hadfogadónak kórháznak is hívtak, még pedig azért, i. . katonai ügyeket, a sorozást és a felülvizsgálatot itt intézték el; az idegen tiszteket ide szállásol­ták és utóbb (1849. óv után) a házat fehérre meszelték. A Zöldfa holyén egykor kisebb vendég- fogadó áUott, melyben az idegenek megszál­lottak. A vár előtt északra és nyugat a igen közel feküdt e fogadó. Debrecenben a komá­romi Csipkés-család házában folytak a Szat­mári békét előkészítő tárgyalások báró Károlyi Sándor kuruc generális és gróf Pálffy János császári tábornagy között 1711. évi március­ban. A békét II. Rákóczi Ferenc fejedelem elcsüggedt kurucai a reformátusoktól templom­nak használt várbeli élésházban, Szatmáron 1711. évi április 27. és 28. napjain tárgyalták le ős fogadták el. Az éléstár a vár területén a doboló domb (mai kálvária templom) és a vár északi főkapuja (báró Vécsey-ház Deák­téri homlokzata) közt feküdt. Föltalálta Ferency. A Zöldfa helyén előbb állott vendégfogadóban irta alá 1711. évi április 29.-én gróf Pálffy János császári tábornagy és lindenheimbi Locher Károly császári előadó tanácsos a szatmári békét, melyet Nagykárolyban báró Károlyi Sándor kuruc táborn k s 43 előkelő kuruc a bárói kastélyban május 1.-én fogadott el. A majtényi síkon, mely Szatmár alatt fek­szik, ugyanezen a napon 12,100 kuruc a fegy­vert letette és a királynak hűséget esküdött. A történelem rosszul tanítja tehát, hogy a békét április 29 -én kötötték ! Krasznay István kir. töi’vényszéki nyug. biró Ferency utján a következő szomorú ese­ményt bizonyítja. Ezt idetartozása miatt rövi­den ismételjük. Az 1849. óv egy őszi délután­ján 50—60 magyar honvódtisztet kisértek mint foglyot az osztrákok Szatmárra, akik a fogság elszenvedése végett a munkácsi várba voltak innen szállitandók. Az osztrákok a magyar tiszti foglyokat rövid időre a Zöldfa, utóbb Fehérháznak nevezett fogadó emeleti szobáiba helyezték el. Megérkezésük után a foglyok közü' többen kikönyököltek az ablakon, hogy a város piacán széjjelnózhessenek. Ezen ese­ményt a polgárság észrevéve, nagy számban kezdett csoportosulni a Zöldfa előtt, kik közzé, mint 12 éves fiú, Krasznay is csatlakozott. Eközben egy jáger főtiszt nagy sebesen haladt a vendégfogadó elé s parancsot adott, hogy minden ablak elébe azonnal egy-egy katona álljon őrt, hogy a foglyok ki ne nézhessenek. Többé egyetlen fogoly sem volt látható. A nép ezen intézkedés után lassankint szomorúan oszladozni kezdett anélkül, hogy valakit föl­ismert volna. A foglyokat Aradon, Budapesten és Temesváron a hadi törvényszék Ítélte el. Ez volt a Zöldfa fogadó utolsó gyászos ese­ménye ! Most ismét Ferenczi beszél. Az immár Fehérházzá lett vendégfogadó emeleti termé­ben nagyszámú éveken keresztül úgy a város, mint a vármegye közönsége igen szép bálo­kat rendezett. Az 1868. évi díszes bál azért volt különösen nevezetes, mert a koronázás örömére nemsokára következett. Ebben a bál­ban részt vett a városban állomásozó báró Hakke Frigyes közös hadseregbeli kapitány is, ki ingerlékeny természetéről s halállal végződött számos nagy párbajáról volt orszá­gosan ismeretes. Ez az izmos és erőteljes kapitány meglökte táncolás közben Bartha Endre szatmári fiatal ügyvédet, aki a szép­séges Weisz Bertával táncolt, kinek férje Koós Ottó, mint az állami zálogházak igazg a- tója, nemrég halt el Budapesten. Bartha, aki öles és hatalmas ember volt, a fővárosban végezte a jogot és tette le az ügyvédi vizs­gálatot.. Az 1861—63. években a még most is UzUt áthelyezés Férfi öltöny szövetből . . 12 Férfi nadrág szövetből . 2 Fiú gyermeköltöny szövetből 4 Munkáé erős nadrág . . 2 Sióna íevő rfifís, diVat, lész flrfi es uíi ruhalat leszállított Irha» árusítom. K 80 f-től K 40 f-töl K 20 f-től K 20 f-től l vég vászon l vég kanavász Kosztüm kelmék Becses pártfogást kér. 8 K — f- ől. 8 K 80 f-töl. K 84 f-töl. WEISZ IGNÁCZ Szatmár, Várdomb-u. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents