Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-07 / 80. szám
(1912. április 7.) 80. szám. SZAMOS 3. oldal. Van ezenkívül az évi jelentésnek még egy számadata, amely a pénztár ellenségeinek kezeiből a leggyakrabban használt fegyvert üti ki véglegesen. Különös előszeretettel hirdetik szóval és írásban, hogy a pénztár deficittel dolgozik. Ezzel szemben teljesen elegendő bizonyíték, hogy az elmúlt évben 3439 korona fölösleggel zárták a mérleget. Mihelyst az évi jelentés egész terjedelmében napvilágot lát, visszatérünk a pénztár belső ügyeinek részleteire. Nesze seirjioi fogd írje« jól. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. ápr. 6. Hirt adtunk már róla, hogy a városi közgyűlés még az elmúlt őszön rendezte a rendőrök és szolgák illetményeit. A tanácsi előterjesztésben nem volt róla szó, hogy az uj illetményeket visz- szahatóan, tehát 1911-re is folyósítják. A javaslat szerint a rendőrök és szolgák 1912-ik évi január elsejétől kapják az uj fizetést, ami már meg is történt. Igen ám, de azon a közgyűlésen a törvényhatósági bizottság egyik tagja azt javasolta, hogy adják meg a rendőröknek az uj illetményt már 1911. évre is. A közgyűlés a javaslatot magáévá tette, de arról elfeledkezett intézkedni, hogy a 14 ezer koronát meghaladó összeg fedezetéről gondoskodjék, mert fedezete a városnak nincs rá. Most azonban előállott az az eset, hogy a rendőrök kaptak fizetésrendezést, de nem kaptak pénzt. Fordítva pedig sokkal jobban szerették volna. Amint tegnap megírtuk, a gazdasági szakbizottság azt a javaslatot terjeszti a tanács illetve a közgyűlés elé, hogy mondjanak le arról, hogy a rendőrök illetményeit már amint az 1911. évre szóló differenciát megadják azért, mert nincs fedezet rá. Ha pedig mégis meg akarnák adni, akkor vagy vessenek ki 3 százalékos pótadót, vagy pedig vegyenek föl 15000 korona kölcsönt, mely összeget azután a jövő évi költségvetés keretében tör- lesztenék. Vegyük csak sorra a javasolt módókat. Semmiképpen sem tartják össze- egyeztethetőnek a törvényhatósági bizottság tekintélyével, hogy amit az egyik gyűlésen ad, azt a másikon visszavegye. Különösen súlyos ez a jelen esetben, amikor a legszegényebb embereknek okoznak vele súlyos és érzékeny csalódást. Elvégre a város közönségének ösz- szesége inkább elviselheti a 14000 koronát, mint a rendőrök és szolgák. A 3 százalékos pótadó kivetése látszanék még a legkedvezőbb, de egy• szersmint a legkényelmesebb módnak, j de ez sem ajánlatos, mert ezzel ismét az adózók egy részének zúgolódását váltaná ki a város vezetősége. Leghelyesebbnek véljük, ha megfelelő összegű rövidlejáratu kölcsönt vennének föl s abból fizetnék ki a rendőrök és szolgák jogos és törvényes járandóságát. Ezt a kölcsönt aztán az I 913-ik évi költségvetési előirányzatba állítanák be és fedeznék olyképpen, hogy egy másik elhalasztható kiadást redukálnának. Hangsúlyozzuk, hogy akár pótadóval, akár pedig átmeneti függő kölcsönnel fedezik is az összeget, de mindenképpen folyósítani kell a jogos járandóságot már csak azért is, mert egy törvényhatósági bizottságnak szava nem lehet futball lapda, amit ide-oda rugdosnak, Ki a hibás? Bűnbak kerestetik. — Saját tudósítónktól. — Szatmár. április 6. A legjobb szakács is elsózza néha a levest. Nem kell tehát tragikusan vennünk, hogy a város a J2,000 koronáért megvásárolt Digesztor berendezéssel alaposan belesózott abba a közigazgatási kosztba, a nivel a városi urak traktálják Szatmár közönségét. Mikor az elmúlt esztendőben nekiláttak a Digesztor építésének, büszkén hirdették, hogy ennél jobb üzletet ritkán csináltunk, mert ime, a bolond nimet potom 12,000 korona befektetésért évi 1200 kor. bért fizet. Hát hiszen ebben a formában igen szép volt — de csak volt — ez a geseft. Csakhogy a végén kitűnt, hogy a nimetnek több esze volt. mint a magisztrátusnak, mert alighogy fölszippantotta a gépekért járó pénz egy részé*, beadta a kulcsot, vagyis kijelentette, hogg 6 bizony nem hajlandó tovább is bérelni a dögsütödót, mert az néki — amint a germanizmus jegyében szüleit kereskedő nyelven mondani szokás — nem fizeti ki magát. Kérdjük már most — még pedig joggal — ami egy magánvállal kozénak nem fizeti ki magát, hogyan gondola a tanács ugyanott a számadását megtalálni. Sőt még azt is merjük kérdezni: mi az ördögnek cirkuláltatták annak idején ezt az ügyet a különféle közigazgatási, pénzügyi, gazdasági és a jóságos Isten tudja még miféle bizottságok retortain keresztül, mikor a vége az lett, hogy a városi tanács „a kényszerítő szükség folytán mostet város kezelésébe vette át a szabadalmazott dög- sütödét.“ Itt, kérem, tagadhatatlanul becsapódott a város. Nem mondjuk, hogy a cég csapta be. Elvégre a Digesztor névre hallgató részvényes kompánia leszállította a gépet. Igaz uayan, hogy a kazán rostélya az első 8 hónap alatt teljesen tönkrement, sőt az is igaz, hogy amig a cég bérelte a sütődét, a dögök napokig hevertek a szabad természet ölén. Mindezekért azonban tilos azt mondani, hogy becsapták a várost, ök egyszerűen egy nagyszerű üzletet csináltak. A bérlet jó volt mézesmadzagnak, ami után buzgón hallgat a tanács, de amelyik most már már elszakadt. Most azután nem marad más hátra, minthogy a város maga kezeli a dögpecsenyét. Süt-föz a szabadalmazott boszorkány- konyhában. Olvaszt cipőkenöcsnek való zsírt, szárit bőrt, éget csontot és csinálhat költségvetést, hogy a 17,000 koronát, amibe ez a kis tréfa került, valahonnét előteremtse. A „Pannónia" bérletének áiválfá^a. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. április 6. Ismételten foglalkoztunk a „Pannónia“ szálló bérletének átváltásával. Most, hogy ismét felszínre hozzuk ezt az ügyet, tesszük azért, mert amint megbízható helyről értesülünk, újból megkezdik a tárgyalást a szálló ezidőszerinti bérlőjével a szerződés átváltása tárgyában. Ez alkalommal sem célunk szóvá tenni azokat az okokat, melyek a város vezetőségét ez ügy mielőbbi elintézésére késztetik. Nem pedig azért, mert ezáltal esetleg egy hosszabb pro és kontra szóharcnak nyitnék meg a zsilipjét. Ezúttal szigorúan az ügy financiális oldalát tárjuk az olvasók elé, birálják fölül, vájjon akceptábilis-e a város törekvése. Köztudomású, hogy a bérlő oly föltétel mellett hajlandó a még 2 évig érvényes bérleti szerződést visszaadni, ha a város a szálló leltárát átveszi és a jelenlegi s újabb bér közötti differencia 50 százalékát 2 évig, illetve a szerződés lejártáig garantálja. Beszéljenek hát a számok. Egy elismert szakértő hozzávetőleges számítása szerint a szálló berendezésének értéke 30—35000 koronát képvisel. Tegyük föl, hogy végösszegben 40000 korona s ebből induljunk ezen ügylet mérlegének fölállításánál. Ha már tudjuk, hogy mitér a berendezés, állapítsuk meg, mit ér a bérlet maga. A bérlő fizet a városnak 26000 koronát. De, mert előrehaladott kora és betegsége miatt az üzletet személyesen nem vezetheti, kiadta albérletbe olyképpen, hogy az illető albérlő, vagy ha jobban tetszik, üzletvezető a 26000 korona béren felül havi 2000 koronát, vagyis összesen az eredeti bérrel együtt évi 50000 koronát fizet. Nem vagyunk talán optimisták, ha azt állitjuk, hogy ha az üzlet ezidőszerinti kezelőjének az üzlet megér 50000 koronát, akkor egy másik bérlőnek is meg ér annyit. Ebből azután meg is alkothatjuk véleményünket, vájjon reális-e a bérletnek olyanforma átváltása, hogy a leltárt is átvegye a város. Föltéve, hogy az ingóságokat 40000 koronáért veszik át és az uj bérlő egyetlen darabra sem reflektálna, hanem nyilvános árverésen kellene a tárgyakon túladni és azon 50 százalékot veszítene a város, akkor 20000 koronába kerülne a szerződés átváltása. De az uj bérlő 50000 koronás alapon a még hátralévő 2 évre 48000 korona többletet fizetne. Ha ebből levonjuk a jelenlegi bérlőt illető 50 százalékot, jut a városra 24J00 korona, vagyis 4000 koronával több, mint araeny- nyibe a legrosszabb esetben kerülne a szerződés visszaváltása. Végeredményben tehát megállapítható, hogy a „Pannónia“ átváltása sem a városnak, sem pedig a bérlőnek nem
