Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-07 / 80. szám

4 oldal,

SZAMOS

(1912. április 7.) 80. szám.

kerülne anyagi áldozatba. A bérló is jól járna, mert rendes becsáron adná el a berendezést és a város sem veszítene.

kergetőztek. Papp Terézt egy másik társnője megzavarta és a leányka a patak párján ?zaladt végig. Egyszerre csak megcsúszott é3 a megáradt patakba zuhant. A társnői ordítottak segítségért kiabáltak, de mire emberek érkeztek a kis leány feje fölött már összecsaplak a hullámok. Elmerült és a többet nem is jött a felszínre. Hulláját még ma sem sikerült kifogni A községi elöljáróság értesítette e p^tak mentén elterülő többi községeket u leány viz- befullásáíól.

Esküvő a halálos ágyon.

— Saját tudósítónktól. —

Szatmár, ápr. 6.

Egy fehérre meszelt, tiszta kis házban nagy vigságra készülődtek husvét első nap ján. Rekettyós község főutcáján lakik a Bodnar család. Jómódú, szorgalmas nép, amely kitartó munkával szerezte meg v;- • gyonkáját. Közszeretetben álló család az egész faluban és a família minden egyes tagja értelmes ember, aki végigjárt néhány osztályt. Különösen gyors észjárású vdt a család legidősebb fiúgyermeke Bodnár Ká roly, aki most kiterítve, holtan fekszik, a tiszta, takaros ház egyik szobájában, A koporsója fölött a bánatos, mélyen sújtott szülők hullajtannk keserves könyöke*. Valahol a falu mádk végén pedig egy derék, csinos, pirosarcu leány sirja vörösre szemeit, mert Bodnár Károly elhunytávat neki mindene, a jövő boldogsága veszeti oda. A leány menyasszonya volt Bodnárnak és hus- vét első napján kellett volna végbe menni az esküvőjüknek. Meg is történt a házas ság, de c ak névleg. Mert gyilkos kezek megirigyelték a le -ny és a legény boldogságát egyaránt és nem enged ók, hogy a két fiatal teremtés egyesüljön.

Bodnár Károly még a tél folyamán beleszeretett Miikó Rózsika. A leány mindenben viszonozta a legény érzelmeit és dacára annak, hogy a leány Bodnárhoz ke pest koldus volt, a legény szülei mégsem elleneztek a házasságot. Ha szeretik egymást — moí.dolták — legyenek egymáséi. Már mind'n el volt intézve, már ez esküvő napját is kitűz ék. ügy volt, hogy husvét kor kelnek egybe.

De valami közbe jött, ami a számítást keresztül húzta. Bodnar Karoly halála. Nem természetes huiáilal múlt ki a szerencsétlen legény, han m gyilkos kezek vetettek véget életének. Saj »t legjobb barátai ölték meg. Nem előre megfontoltan, mintha meg i figyelték volna a boldogságát, hanem korcsmái ossz eszól alkozásbói kifolyólag. Azt lehet mondani, hogy a pálinka gyilkolt. A pálinka, a szesz, amely annyi veres tragédiának volt mar az okozója.

ügy történt a dolog, h gy Bodnár Károly legénybuc.-ura hívta ös-ze legjobb cimboráit. A község korcsmájában gyűltek egybe a legények és volt hangos kiabálás kurjoügatás. Ittuk folytonosan es rendűiét ;ecül. Egyik a másik után köszöntötte föl B dnárt, aki a házass >g ró/.saláncaiba vereti magát. Hangos volt a jókedv, magasra csapolt a hangulat és ittak a legények. Töméntelen mennyiségű szeszt fogyasztottak mar, amikor másra terelődött a beszól getés. Valaki olyan témát dobott a porondra, amely csakhamar zürzavaros veszekedésre adott okot. A lavina megindult és addig nem is állott meg útjában, amig vélnem foiyt. A Bodnár Károly piros, meleg, nyugtalan vére. Éppen öt érte a gyilkos zerszám, akit az esküvőtől mindössze né- ány nap választott el és skit búcsúztatni „ illek össze a falu legényei. El is búcsúztak tőle, de nem a legenyembertől, hanem, Bodnár Károly életétől. Nem lehet tudni, a vizsgálat még nem állapította meg pontosan, hogy mi volt a verekedésnek a közvetlen előidézője.

Annyi bizonyos, hogy a veszekedés hevében, valaki kést rántott és Bodnár Ká roly szivébe döfte. A szerencsétlen vőlegény eszméletlenül terült el a földön és a szive

bői vastsg sávban ömlött kifele a vér. így szállították haza a legényt. A szülők két ségbeesve, megtörve a fájdalomtól ápolták gyermeküket, de hiába, mert nem lehetett megmenteni. Bodnár Károly csak egyszer tért magához és akkor az volt a kívánsága ho*y eskeüessék össze a meuyasszonyával. Megérezte, jól tudta, hogy úgy sem gyógyul fel többé, hát legalább mégis úgy haljon meg mint annak a leánynak a férje, akit ő olyan igen nagyon, szive egész hevével szeretett.

És elhozták az anyakönyvvezetöt, meg a papot, összegyűlt a ro konság és a halálos ágyon összeadtáka fiatalokat. Mintha csak erre várt volna Bodnár Károly, mert alig egy fél óra u'án megszűnt élni. A A kis fehérházban hangos vigság helyett bánatos zokogás hallatszik. Temetőbe kisérnek egy legényt . .

Váltőhamisitó

asszonyok.

— Saját tudósitónktól. —

Szatmár, április 6.

Ex év február e éjén történt, hogy a szalmái i királyi ügyészséghez feljelentés érkezett, amely azzal vádol a meg özvegy Pozsonyi Andrásnó, született Grencel Johanna és Márjás Lá-zlónó született Kacso- lán Teréz rzttmán asszonyokat, ho y nagyobb ossz gü váltókat és ugyancsak nn gyobb ös-zegről kiállított kötelezvényt hamisítottak és a pénzt több banknál felvették. Az ügyészség utasítására a Cbendőrség megindította a nyomozást, amely meglepő eredménnyel járt és azzal végződött, hogy február tizenhatodikán a két asszonyt a vizsgálóbíró előzetes vizsgálati fogságba helyezte. A nyomozás rendkívül érdekes dolgokat, hozott napvilágra és a kéP esz- szonyról az alábbi bűnöket derítette ki.

Pozsonyi Andrásné február harmadiki keltezéssel két darab hat-hatszáz koronáról kiállított eredeti váltókra Bumbulm Flóra Amerikában tartózkodó udvari liko3 és Lujzán Simon ugyancsak, udvari lakos nevét önkényesen azok tudtán és beleegyezésén kiviéi ráhamisitottu és a szatmári Leszámítoló banknál beuyujtva — kötelezettség létezésének bizonyítására használta fel. De követett ei más hamisításokat is.

Hamisított két darab hal száz koronáról kiállított kötelezvényt és ezekre Lujzán Simon vagyouos gazdálkodó nevét íratta alá Márjás Láizlóuóval és amely kötelezvényt bekebelezés céljából a szatmári Leszámítoló banknak adott át és u pénzintézet Lujzán Simon ingatlanaira hatszaz korona töke, kamat és költségek erejéig bekebelezte.

Ezenkívül Poz-oayi Andrásné a Szat- máron 1911. év december üO-án kelt >■Másvételi szerződésre. Máriás Lá-zióné által az Amerikában tartózkodó Karácson Jánosnó szül. Körösi Fíóri nevét mint «ladó reá ha misitotía s ennek alapján a Karácson JA nosné tulajdonát képező udvari 314. sz. betétben foglalt in Hunokat 800 kor. vételár kitüntetóie medetl Pozsonyi Andrásáé a saját nevére kebeleztette.

Végül ugyancsak Pozsonyi Andiásné Szatmárudvariban a hatszáz koronáról kiállított, de egyébként kitöltetlen kötelezvényt — adásvételi szerződésnek mondotta és Grencel Györgyöt tévedésbe ejtette azzal a kijelentésével, hogy ezzel a házát neki eladja és vele a kötelezvényt aláíratni akarta. Grencel György éppen alá akarta Írni a kötelezvényt, amikor hirtelen betoppant Ba- rassi József, községi bíró, aki a dolgokról felvilágositotta és figyelmeztette, bogy önkéntelenül is hamisításra adja a fejét.

Természetes, hogy a gazdálkodó ezek- utáu kizavarta házából az asszonyt és a községi bíró utasítására ellene a feljelentést megtette a szatmári királyt ügyészséghez.

Özvegy Pozsonyi Andrásnét Morvay Károly dr. vizsgálóbíró hallgatta ki. Az asszony cinikusan, minden félelem és hu- zódozás ndkíil vallotta be bűnét és mentEgy árvaleáqy

tregikug halála.

— Saját tudósítónktól. —

Szatmár, ápr. t>.

Papp Teróznek hívják a kisleányt, aki másfél éves kora óta apátlanul, anyátlanul teljesen árván maradt a világon. Szüleit egymásután ragadt» el a kérleihetetlen halál és ő itt maradt minden támasz nélkül, sohasem érezve a szülői szeretet lágy melegét, amely bearanyozza, dédelgeti, becéz geti egyotlen gyermekét, aki mindenük a világon. De a sors, ez a kegyetlen pribék nem engedte megérni a szülőknek, hogy gyermekük fejlődésében, növésébon, okoso- dásában gyönyörködjenek és elvonta a gyermektől a szülői pártfogást és szeretetet Egyedül, busán, árván nőtt fel a kis leány, idegen emberek kegyelméből, akik magukhoz vettek és egész 9 éves koráig becsülettel nevelték.

A kis Teréz mindössze egy éves le hetett, amikor apja Papp Ferenc, aki szór galmas földmives volt, ágynak esett. Halálos kór támadta meg, amelyből nem tudott többé kilábalni. Rettenetes betegség lepte meg és a szegény ember, aki eddig két keze munkájával szerezte m> g ctaládja részére a mindennapit, nem tudod többé dolgozni, keresni. Felesége szintén beteges asszony volt, de ez nem gátolta meg abban, hogy most már ő helyettesítse férjét és ő keresse meg a családnak a kenyere». És a hűséges feleség, a gondos anya nem panaszkodott és reggeltől késő estig munkában állott, hogy legalább annyit tudjon >e- resni, amennyivel az éhenhalástól mentheti meg harmad magát. És este, amikor bolha fáradtan hazatért, szereiethl ölelte magához ványadt testű, behorpadt mellű urat, aki napról-napra fogyott, mint a gyertyaszál, hervadt, mint a virág Ápolta, dédelgette a szegény, beteg embert, de hiába való volt minden gondos ápolás, minden odaadó ön- feláldozás, a fiatal, egészséges, erőteljes emberből ronc3 lett és egy szép napon elaludt örökre.

A bánatos asszony sokáig siratta férjét és most már minden öröme a kis leányában tellett. Minden idejét a csöppségnek szentelte és ápolta, félve, vigyázva nevelte. Közben eljárt dolgozni és kemény, nehéz, fárasztó munkát végzett, hogy valahogyan meg tudjon élni De a nagy robotban a szegény asszo y kifáradt, beteg Ich. De nem törődött a fájdalmakkal és ehelyett, h -gy gyógyiítatta voln» magát, tovább járt dolgozni. És ez volt u inegölője. A betegsége annyira elővette, hogy egy hideg, borzongó őszi napon ágynak esett. Ekkor már szive Ben kezeltette mugát, türelmesen szenvedte a fájdalmakat, csakhogy ne kelljen itt hagyni, szőke-fürtös kisleánykáját. Azonban már késő volt. A betegsége annyira elmér- gesedet1, hogy nem lehetett több reménye az élethez. Egy reggel azután mereven, kihűlt testtel maradi fekve az ágyban Eltemették és másfél éves kis Terézt Csonka János cserháti lakos vette magához és nevelte egészen tegnapig,

Vig, aranyos, derütt kedélyű volt a leányka, aki mar kilencedik évét járta. Olyan szeretettel vette körül Csonka csaladja, hogy egy percig sem erezhette azi, hogy idegen embereknél eszi a kegy lem Irnnv- ret. Amikor szülei elhaltak, nagyon volt még, úgy, hogy nem is emlékezett rá juk. Csonkát hívta apának és a feleségét édesanyjának nevezte. Az élénkeszü leányt az egész községben mindenki szerette és különösen nevelői szülői halmozták el a szeretet minden jelével.

Tegnap ‘azután végzetes kaland, katasztrófa történt Pupp Terézzel. A leány több társával a szakaszi Mária-p>tak partján játszadozott. Mint a féle kis gyermekek