Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-07 / 80. szám

2. o'da1. SZAMOS (1912. április 7.) 80. szám. Bapdl korpa... Bandi koma... (Levél dr. Tanódi Endréhez.) A szatmári polgári kaszinó „állítóla­gos demokratái“ közül, valaki figyelmezte­tett, az egyik helyi napilapban megjelent „Pro domo* vezérczikkedre Megvallom őszintén, hogy czikked egész tenorja, a styl, melyen azt megírtad elárulja, hogy idegrendszered a fővárosi napilapokban jel­zett sirocco hatása > latt állott. Egy helyen pedig egyenesen vétettél a jó ízlés ellen is. Pedig én téged, mint a Szamos egykori vezórczikk íróját, úgy is­mertelek eddig, mint a kinek az újságírói vénája nem szorul a b'aszfómiak moslékos dézsájár- — ha valamit úgy akar gondola­taival kilejezni, hogy az szellemes is legyen. Azt irod ugyanis végső elkeseredésed* ben, hogy „Hiszen úgysem ölnek meg iga­zában, legfeljebb csak hozzákötnek ama so­kat emlegetett hátilova rn ama farkaihoz, amelyek alatt piszkálni szeretnek (sic !) a szat- mári'polgáti Kaszinó állítólagos demokratái“. Bindi koma . . . Bandi koma . . .! Hegyen völgyön lakodalom, — de en bi­zony Isten kezdek rád nem ismerni. Te még valóban demokrata leszel. Miket is mondogattunk mi nekedjBgndi ? Hogy hasonlattal kezdjem: megkérdeztük tőled, hogy Iá tál-e már frakkban, pikett mellényben ez .lindernd a fejen s monokli­val a szemen — csak egy emberi is, a ki kaszát fog a m irkába s úgy vágja a rendet, mint Sallai a szappant? Kérdezzük: láttál-e már antialkoholista gyűlésen borvirágos orral, tökrészegen prédikálni valakit, hogy magyarom ne igyál — mert megüt a ferslóg* ?! Egyszóval azt mondtuk mi neked, hogy ha nap, mint nap szidod a mágnást, akkoi ne e edj, minden esztendőben két­szer a Riviérára. Ha nap, mint nap gúnyo­lod a dzsentrit, akkor ne ird „\u-na' a nevedet, még ha a hetvenhetedik Ősöd kapta is igy meg a nóvmagyarisitási en gedólyt s főleg na légy annyira boldog, ha egy dzsentri barátod karonfogva sétál veled a déli korzón. Ha pedig ilyen kedves szituáczióba kerülsz, elvtársaidról s rólunk szegény pol gáremberekről se feledkezz meg. De ha a jó! táplált papok se barátaid, akkor mi­nek iszol sampányert? Igyál komá n kar- ezos szatmárhegyit Lunával. Ez demokra tikus ital és ami paraszt gégénknek is jól esik néha. Te azonban az „y‘-hoz azért ragasz- koeol, hogy mi pukkadjunk meg! Leg alább is igy mondtad ezt Bandi 1 A ki pedig a más k megpukkasztására pályázik, az már dzsentri áhüröket o.t magára ! Czilinderben kaszáM, zsuros harisnyá­ban kapálni, vizet prédikálni és bort inni — ezt még Zarathrustra se csinálta meg, pedig csinált, az is sok bolondot, amikor keblére ölelte a kígyót s kopasz fejére tette a kormos sast I Mi polgári származású emberek, bi­zony érezzük magunkat olyan demokraták­nak, mint a fent szabad n elövezetett t. ez. elvtársak. S hogy a „ vénheróltek“ társasá­gában meg tudunk lenni, annak z az oka hogy ezek a vén heréitek, még a te korod­ban csupa polgári foglalkozás revén . . . hogyis mondjam csak . . . kivágták a brus- totl! (Nem tudom érthetőbben kifejezni ezt a gondolatot a nélkül, hogy meg ne sértsem a Szamos jóizlésü olvasókö­zönségét.) Bizo ly druszám a házasság in tézmenyőt is csík *ddig s abad szidni a rtiig nem merünk m gházosc'dni. Ez a mon­dat részben neked is szól. De menjünk lovább. Tökeleies igazságod van abbin, hogy a zsidókat meg minket nincsen hót ősünk, a kik közül a legelső mondjuk — leütött egy szamár törököt s akkor kapott érte két falut meg ezimeres nemesi levelet) . . . nem neveznek ki főispánoknak. A tudomá­nyos képzettségünkkel legfeljebb, — hogy is mondják csak ezt a szellemi kubikosok hadát . . . „honorácziórok“ lehelünk. Még itt is elibünk kerül az a ki jól választotta meg a latukáját, avagy grófi protektort kaparint. Ez azonban nem azt jelenri Bandi, hogy most már azt a kétségtelen szellemi tőkét a mit a dzs ntri évszázadokon át ma­gában integrált — hogy én is evolutiós ki­fejezéssel éljek — egyenesen rugjuk fel! Nem jelenti pedig különösen nálunk, a hol szerencsétlen közjogi helyzetünknél fogva, de meg nemzetiségi széttagoltságunk miatt is, arra a nemességre egyenes szükségünk van, a mely minden a múltban elkövetett felületessége mellett is, magyar és csak magyar akar m iradni. Mig a magyar kul­túrának meg nem szereztünk mindenkit szé­les e hazában, addig mi demokratikus gon dolkodásu magyar emberek az internáczioná listákkal, a kozmopolitákkal egy gyékényre nem ülünk. Sőt nem ülünk azután se, mert mi már hallottuk a német szocziálisták mai vezérét Bebelt. a német nép nemzeti ér­dekei mellett szónokolni s láttuk most leg­utóbb az olasz szociálista pártol, hogy minő nemzeti lelkesedéssel ünnepelte királyát, a miért egy buta anarchista merényletétől megszabadul. A demokratikus haladás utj U szerintem se lehet megállítani, de ennek a haladás nak fokozatosnak és nemzetinek kell lenni. A családhoz, a fajhoz való ragaszkodás atavistikus valami, azt puszta theoriákkai fel ökni nem lehet. Különösen azoknak nem a kik czilinderben kaszálnak. A társadalmi életnek az ilyen penna, vagy száj hősei groteszk figurák lesznek előbb-utóbb. Te azzal kérkedsz Bandi, hogy lapo­dat az igazság és egyenes szókimondás fogja vezérelni. Nagyon helyt sea cselekszel. Csak a pupák, a gyáva, a hülye fél az igaz szótól . . . Aki egyenes és tiszta az felemelt fővel vár mindén kritikát. Mert megtudja védelmezni mindig a maga igazát. Annak, hogy lapotokat a világra szül­tétek ón őszintén örvendek. A közélet szerep lőit hatalmi mámorukban a nyilvános kritika tényleg a köz javára serkenti akkor, a mikor őszinte nyíltsággal zengitek felé a rnomentót: ember cselekedjél úgy, hogy a te cs lekvásed rugója a közvélemény szigorú bírálat »t is kiállja! Kell az ilyen kathegorikus imperáti- vus mindtnütt, tehát rm unk is. Ne feledd azonban, hogy le is kritika tárgyává vagy téve, ha közszereplésre vállalkoztál s a publikum ez a háládatlan nagy gyermek mindig gáudiummd nézi azt, mikor a hó­hért akasztják! Csak az ökrök félnek az igazságtól, de ez nem akadályozza meg azt, hogy Pyíhagorás a maga tanléteiét fel fedezhesse. Ezt ma már sokan tudjuk Bandi! Nem a lov;d farka alatt, hanem az orod alatt kapirgáltunk mi s hogy közben a lovad farki alá is alányultunk volna, ezt mi tagadjuk. Te állítod, A bizonyítás tehát perrendszetüleg is téged illet. Egyenes barátsággal: Lénárd István dr­NÉMETH JÓZSEF képesített kőműves-mester vállal építke­zés- és tervek készítését, SZATMÁR, EÖTVÖS-UTCA 5. SZÁM. Teljes tennis felszerelések, labdaütő rákették és labdák RAGÁLYIN ÁL. Egy német leány bonne állást keres. Cim: Robier Mici, Grácz, Haup gasse 36. in Whltendorf A munkásbiztositó pénztár. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, ápr. 6. A szatmárnémetii kerületi munkás­biztositó pénztár nmlt évi működéséről szóló jelentése a napokban kerül a nyil­vánosság elé A kalmunk nyílt betekintést nyerni ebbe a jelentésbe, amely nagyon értékes képét nyújtja annak a nagyfontosságu mu kának, amit ez a szociálpolitikai in­tézmény az elmúlt évben végzett egészen csendben, óvatosan kerülve a mindin­kább használatos rekiámdobot. Az utóbbi időkben bizonyos körök­ben különös előszeretettel és kéjjel igye­keztek pálcát törni a munkásbiztositó intézmény fölött. Különösen a régi, be- mohosodott tradíciókban, ha görcsösen kapaszkodók gyenge szemeit sértette ez a modern intézmény. De hiába minden ágába, hiába minden müfölháborododá3, a munkásbiz tositás fiatal fája, melynek magvát az 1907. évi tizenkilencedik törvénycikk ültette el, országszerte erősödik és az eredményes munkának újabb és újabb üde leveleivel gyarapodik lombja. A munkásbiztositás történetének és fejlődésének uj korszakával nap-nap után jelentékenyebb tényezőként kezd szerepelni a modern Magyarország intéz­ményei között a munkásbiztositó pénztár, amely életképessége mellett, humánus céljaira tekintettel nemcsak méltó helyét foglalja el az emberbaráti egyesületek között, hanem feladatának teljesítésében éreztetvén áldásos működésének hatásait ma már vezető szerephez jutott. De minden szóvirág helyett beszél­jenek a rideg, alkuvást, letagadhat nem ismerő számok. Ezeknek megdönthetien argumentumait állítjuk csatasorba a mun- káspénztárnak ellenség, ivei szemben. Az elmúlt 1911 -ik évben a pénz­tár a következő segélyeket utalta ki; Táppénz: 56714-17 kor, gyermekágyi segély 543 kor., szülésznői dij; 2312 kor., gyógyszerekre: 41,255.75 kor., temetkezési segély: 2170 kor,, kórház- költség: 9109 98 kor., lürdők s szana­tóriumuk: 6798.58 kor, orvosi költség ; 29321-41 kor. Ha most összehasonlítást teszünk az 1910, és 1911. évi segélyezések végösszegei között, akkor a következő eredmény áll elő: 1910. évben 1911. évben Korona Korona Táppénz . . . . 57153 56714 Gyermekágyi segély 33 * 543 Szülésznői dij . . 1598 2312 Gyógyászati ellá'ás . 38229 41255 Temetkezési segély . 2518 2170 Kórházi költség 9038 9109 Fürdő, szanatórium . 3626 6798 Összesen: 112495 118901 Az elmúlt év tehát 6406 korona többletet mu at ami kétségbavonhatlan bizonyítéka a munkáspénztár egészséges fejlődésének. Eladó egy Wágner-féle légkazános kettős SÖrCSapo! Ó készülék és egy teljesen jókarban lévő, akár egy­akár két ló után vászonfedeles kocsi és 3 darab kerti vagy piaci ernyő 3 hozzávaló kerek asztallal együtt sürgősen eladó. — Mindezekről értekezni lehet Lindenfeld Domokosnál, Deák-tér. Báró Vécsey-báz.

Next

/
Thumbnails
Contents