Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-06 / 79. szám
Negyvennegyedik évfolyam. Szatmér, 1912. április 6„ szombat. POLITIKAI NAPILAP. ■ irasna Szervezkedjek a Városok. Szatmár, április 5. ( —) Néhány év óta, mióta a városok vezetői egyesületekbe tömörül ok, többször hallunk olyan reform törekvésőket, amelyeknek célja a v.irosok adminisztrációjának modern alapokra fektetése. Legutóbb is egy törvényjavaslat szervezet látott napvilágot, amely sok tekintetben megérdemli azt, hogy figyelembe vegyük, különösen szór, mert határozottan megnyilatkozik benne a< a törekvés, hogy a városokat nagyobb önkormányzati joggal ke 1 felruházni s kü- lönösen közgazdasági téren kell szabadkezet nyújtani a városoknak, hogy azok saját erejükből fejlődhessenek. A törvényjavaslat tervezet háromféle typusu várost különböztet meg és pedig törvényhatósági joggal felruházott városokat, továbbá a vármegyéről függő egyrészt tanácsi szervezi ttel, másrészt polgármesteri szervezet el ellátott városokat. A javaslat egyik rendelkezése szerint az egyes városok a környékbeli községeket beolva-ztha'ják magukba. Ez az intézkedés uj s mindeneso're sok vitára fog alka mat nyújtani. Mert hiszen ez a rendelkezés a községeket éppen az önkormányzati jogtól fosztaná meg, vagyis homlokegyenest ellenkezik éppen a javaslatba lefektetett törekvésekkel. Ha szabad a városokban az autonómiára törekedni, miért ne volna szabad éppen a községeknek ma igen csekély autonómiáikat megőrizni? A tapasztalás is azt mutatja, hogy lm egy községet egy városba bekebeleztek, a legtöbbször tt község veszített a bekebelezéssel anyagilag, mert hiszen a súlyos városi adminisztráció terheit kellett magára vennie, aminek ellenértékét csak vajmi ritka esetben kapta meg. Ez a körülmény azonban vita tárgyát képezheti és bizonyára sokan vannak, akik az intézkedés helyessége, mások ellenben helytelensége felett fognak pálcát törni. Mi a méltányosság szempontjából nem tartjuk helyénvalónak a várod autonómiát a községi autonómia hátrányára fejleszteni. Jóval érdekesebb a javaslatnak az a része, amelyik kimondja, hogy a városoknak jogukban áll üzemeket tartani. Tudiunkkal ez a joguk ezelőtt is megvolt a városoknak, de éppen itt, Magyarországon fordított ik a legkevesebb figyelmet a közüzemek munieipalizásárs. Nálunk n városok csak igen ritka esetben építenek villamost, gázgyárat, vagy villany világítási berendezéseket, városi közlekedési vállalatot s más olyan intézményeket, amelvek közérdeket szolgálnak. A legtöbbször ezeket a vállalkozásokat spekulánsok kaparitják kézhez és csak nagy későre, amikor már egynéhány tőkepénzes alaposan felhizo t a vállalkozások hasznából és a közönség megunta a vá lalatok nyuzását, jut eszébe a városoknak, hogy egynémelyik közüzemet magút hoz váltsák. A régi állapot tehát nrndenképpen helytelen ós ha a magyar városok azt akarják, hogy gazdaságilag fyjlődjen k, nem szítba f a közüzemeket kibocsátani a kezükből, mint például a villamos vasutat sok helyen. Hány helyen tudta volna a drágaságot a legkisebbre csökkenteni, ha egy-egy város községi takarékpénzt rt, vagy hatósági tejc8*rnokot állított volna fel. Persze, ez a d log most egyköny- nyen nem fog ír enni. Amig a klikk- uralmakat a városokban meg nem törik, amig a képviselőié-tülc-t és törvényhatósági bizottsági tagok többségét egyes városokban nem olyanok fogják alkotni, akiket a polgárok pártoktól és érdekköröktől független bizalma ültette bele tisztségébe, addig csak kevéssé számíthatunk — még ha létrejön is az uj városi törvény — a helyzet javulására. Pedig itt volna a legfőbb ideje annak, hogy a városok gazdasági hely7©re megjavuljon. Azok a szociális intézmények, amelyek egy-egy falat kitudtak emelni tz elmaradottságból, városunkban csaknem teljesen isneretlenek. Es csak annak a bizonyítéka, hogy a városi társadalmi élei ma gyengébb mint a falusi, a városok társadalmi életének vezetői n<*m állanak hivatásuk magaslatán. Keméljük azonban, hogy a városok vezetőinek nap-nap után erős- bülő szervezkedése e téren fog leghamarabb üdvös változásokat előidézni. Mi lesz az ipartestülettel ? — Saját tudósítónktól. — Szatmár, ápr. 5. Ma, amikor a társadalom minden rétegében a szervozkedé, az erők tömörítése az a fegyver, mellyel az óleiharcot több- lievesebb szeiencsóvel vívják, megütközéssel, sőt tagadhatatlanul megdöbbenései koll tapasztalnunk, hogy a szatmári iparosok nagyrésze idegengedve húzódik a gazdasági harc modern fegyverétől — a szervezke- destöl. Össze ett kézzel nézik, mint fognak kezet a közös cidekek egymásrnutaltjai. Lá ják, hogy az egye.-itelt erők mint gázolnak keresztül uz egyéneken. Látják és csodálatos. mégi-ein tesznek i-emmit, hogy ere- jöket tömör tve kellően fölfegyverkezve álljanak ki a gazdasági harc küzdőterére. Már régebb idő óta indult meg a mozgalom a szatmári iparlestüh-t megalakítására. S bár az első lépes óta tok idő telt el, az ipurtestület ma sem alakult meg. Nem pedig azért, mer; egyes ipari szervezetek féltik vagyonukat, félnek tőle, hogy be kell olvadniok az uj egyesülésbe. Távol állunk tőle, hogy gáncsot vessünk a már meglévő iparos egyesületeknek rógi szervezetükhöz való ragaszkodásának. Sót azt sem tesszük, hogy bíráló szavainkkal lépjük, át ezeknek a régi szervezeteknek fellve őrzött küszöbeit. De, ami igaz, azt bizonnyal azok is szívesen hal gitják m-g, akik egy és mások miatt félre \o .ultak az ipurtestület mozgalmától. C ak nem régen, hisz« n alig néhány napja zajlott te szemeink elölt az asztalos muokások bérharca. Ez a küzdelem, bármennyire szépítjük is a helyzetet, a mestereknek nem h zott diadalt, meri bizony, ha kertelve is, de be kellett adniok a derekukat. Be pedig azért, mert hiányzott a szervezettség. Nem mondjuk, hogy — egy kivételével — nem tartottak ö-sze, de ez csak amolyan alkalmi szervezkedés volt, olyan gyökér nélküli pdanta. Igaz, hogy erre többen szt mondanák, hogy hiszen ez ip*rtestület célja nem az, hogy munkásmozgalmakban eksrponálja ma gát, de azt talán koncedálják, hogyha egyszer az iparosok ö.szeeége tömörül, akkor óriási erkölcsi eró fölött rendelhetnek s »4.kor 60—70 muakás nem ülhet a nyakára a mestereknek. RUHA FEW, = VEGYILEG TIBETIT HAJT4 -IER PZfir szatmAr. ■ 1886-ban Syár ÄixUt: Szatmár, Kessutly Cajos*«. 10. faréiul Mii: Kaerinary-ntc* lf., fittik-mte* S. JiafifllárolT: ^ Jmimm memmwMto S •iéml
