Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-06 / 79. szám
• Ma, hogyha vitás ügy merül föl, bár ínely iparághoz tartozó mester és megren- ~ delő Között, vagy a mester és személyzete között, elmennek a rendőrségre az elsőfokú iparhatóságra, de nagyon kevés oly esetet tudnánk elősorolni,- amikor az iparos megelégedésére dőlt volna el az ügy. És ez természetes is, mert ugyan nem kívánhatja senki attól a rendőrtiszttől, hogy minden szakmához értsQO- 5» * ' : S csodálatos, hogy amikor nap nap mellett panaszosodnak az iparhatóság ellen, ugyanakkor akadnak, akik az ipartestület megalakulását hátráltatják. Pedig ha megalakítanák, akkor kezükbe kerülne a kés is meg a kenyér is. Ne adjuk más kezébe a fegyvert, mikor azzal önmagunkat védelmezhetjük Válság a kereskedelmi és gazdasági csarnokban. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, április 5. A nyugat kulturembere társadalmi egyesületekbe és clubbokban éli társas életét, ennek utján teljesíti társadalmi, jótékony- sági, közéleti kötelezettségeit. Nálunk — sajnos — még nem ismerték fel kellően a társadalmi centralisatió előnyeit. Társadalmi intézményeink a közönség rószvétlensógét nem bírják leküzdeni és kellő támogatás hiányában nem rendelkez nek azon anyagi eszközök fölött, amelyek szükségesek volnának ahhoz, hogy társadalmi vagy kulturmissiójukat betölthessék. Ennek elszomorító példáját látjuk a kereskedelmi és gazdasági csarnok életében. Az egyesület ezelőtt mintegy tiz évvel azért alakúit, hogy a kereskedő és gazdaosztály érdekeit — azok egyesítése által előrevigye. Ezenkívül a társadalmi kapocs létesítését is feladatául tűzte ki, fényesen berendezett helyiségeket bocsátva a tagjai rendelkezésére. Es éppen az az osztály, amelynek érdekei képviseletére az egyesület alakult, amely tagjai tekintélyes számánál fogva praepruderáló szerepet kellene, hogy Szatmár közéletében betöltsön, nem birta felismerni az egyesülésben rejlő hatalmas erőt, nem támo atta az intézményt oly mérvben, amint azt támogatni kötelessége lett volna. Vonakodtak a csekély tagdijak fizetésétől, a tagok száma és a tagdij jövedelem annyira megcsappnnt, hogy az intézmény fenttartása anyagi okok miatt kérdésessé vált. Az egyesület pénzügyi helyzetének rendezésére összeült vezetőség elsősorban az egyesület terhein akarván könnyíteni, kérvénynyel fordult a városi hatósághoz, kérve azt, hogy a szatmári felsőbb kereskedelmi iskola fenttartásához Ígért évi 500 koronás hozzájárulás fizetése alul az egyesületet mentse föl és ennek ellenében lemond azon jogáról, hogy a kereskedelmi iskola felügyelő bizottságába egyik tagját kiküldi. Minthogy a városi hatóságnak nem lehet célja az, hogy társadalmi intézményekben egyébként is szűkölködő városuakat egy közhasznú intézménytől megfosssza ; minthogy méltányolni fogja a város helyzetet, amelybe az egyesület önhibáján kívül jutott, bizonyára teljesiti az egyesület kérelmét. Sajnos, ez az ügy tengeri kígyóként fl nyúlik,, nyújtózkodik a város aktái között. Amolyan forró kása, amelyikből mindenki szeretne enni, de fél, hogy a száját megégeti. A gazdasági szakbizottság tegnap foglalkozott a csarnok kérésével és úgy ható* rozott, hogy visszaadja a tanácsnak. Ellenőrizhető forrásból úgy értesültünk, hogy a tanács az 500 koronás hozzájárulásról való lemondást javasolja a köz gyűlésnek, fis ez természetes is, mert ha nem mond le, a keresíedelmi csarnok kénytelen lesz anyagi okokból csöndben fölosz- lani s az 500 korona igy is, úgy is elvész. Ha pedig lemond a város és a kereskedelmi csarnok ennek ellenére bezárja aj- tajajait, meg lesz legalább az az erkölcsi elégtétele a városnak, hogy a csarnok meg- megszünéseért még részben sem okolhatják. Egyébként, ha realiter vesszük a dolgot, az az 500 korona a kereskedelmi iskola közel 40000 koronás költségvetésében sem nem oszt, sem nem szórsz Ellenben a csarnoknak ezidöszerint — önhibáján kívül — nagyon is labilis büdzséjében igen számottevő tétel. Hisszük, hogy a városi taoács teljesíti a csarnok kérését s ezzel elbári!ja magáról az esetleges válság ódiumát. A lófarkára kötött ggermek. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, ápr. 5. Az inkvizíciót juttatja az ember eszébe az a rémes cselekedet, amit Bajafalu határában két cigánylegény elkövetett. Egy szegény, szerencsétlen gyermeket a lófarkához kötöttek és igy hurcoltatták végig a kis fiút egész határon keresztül. A borzalmas kegyetlenséggel végrehajtott esetről tudósítónk a következőt jelenti: Mintegy három nappal ezelőtt Molnár Antal bajafalusi földmivesnek eltűnt hasonnevű hatéves fiacskája A megrémült szülők tűvé tették az egész falut, mindenütt keresték, kutattak a gyermek után, de hiábavalónak bizonyult mindén fáradtság, nem tudták seholsem felta lálni. Elmentek a szom szódos községekbe a rokonokhoz, de a gyér mek nem volt sehol. Mindenütt azt a feleletet kapták Molnárók, hogy a fiú nem volt ott. A szegény szülők veresre sírták szemüket, hogy egyetlen fiacskájuk, aki mindenük volt ezen a világon, elveszett. Az el keseredett emberek fölnéztek a pad ásra, pincébe, benéztek a kútba, hátha vala ni vóletlensóg érte a fiút, de hiába, a hatéves kis Antal nem volt sehol A szülőknek nem volt som éjszakájuk, folytonosan csak a gyermek járt eszükben, mindig csak a fiukra gondoltak. Tegnap azután tragikus fordulat állott be a kis fiú eltűnésének ügyében Délelőtt tiz óra feló járt az idő, amikor Nagy And rás falubeli ember, a község határában levő tanyájára indult Gyanútlanul haladt az országúton, amikor már messziről észrevette, hogy egy megvadult ló rettenetes vágtatás ban közeledett feléje. Az állaton nam voit semmiféle szerszám. Nagy András nem ijedt meg a rohanó paripától, hanem már messziről oléje állt és igyekezett a lovat feltartóztatni. A botját a magasba emelte és amikor a ló közel ért hozzá, hirtelen elkapta a kötöféket és a paripa megállt. A gazdaomber csak most latta, bogy a lófarkára egy emberformáju hustömeg van kötve. A gazda közelebbről nézte meg a dolgot és megborzadva ismerte meg a húscafatokban Molnárék kis fiát. Rettenetesen össze volt törve a szerencsétlen kis fiú teste. A ruhája rongyokban lógott le róla és min denét elborította a meleg, párolgó vére. Nagy András nyomban hozzálátott, hogy a gyermeket leoldozzt a ló farkáról. B* ez meDt olyan könnyen, mert a kis test erős, vastag kötéllel volt odakötve. Nagy megfeszítésébe és sok idejébe került a gazdá nak, amig sikerült a kis fiút leoldoznia. A gyermeket lefektette az utón, a lovat megkötötte egy fához és szaladt vissza Bajafaluba, hogy Molnárékat értesítse a történtekről. Amikor a szülők meglátták gyermeküket vérben fetreDgeni, amint cafatokban lógott le róla a hús, rettenetes, idegfeszitő jelenet következett. Az anya odavetette magát a fia mellé és keservesen zokogott. Tépte a haját és fájdalmában irtózatosan ordított. Mindenki azt hitte, hogy a szegény asszony megőrül A megtört szivü apa pedig némán nézte fia holttestét. Egy szót sem tudott szólni, csak fájdalmas, szúrós tekintetett vetett kegyetlenül kivégzett fia tetemére. Csakhamar megjelent a színhelyen a csendőrség is és nyomban megindította a nyomozást. Megállapították, hogy a gyermeket két elvetemült cigánylegény kötötte oda a lófarkára. De, hogy, hogy jött velők össze a kis fiú, azt mindez'deig nem lehetett kideríteni. A cigáuylegények eltűntek a határból és a csendőrsóg most nyomoz utánuk. A színház tájékáról. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, ápr. 5. Még pontosan húsz nap és bezárulnak a szatmári városi színház kapui és a Heves Béla színtársulata egy fél esztendőre elhagyja diadalmas sikereinek színhelyét. Elmennek a színészek, hogy a könnyüvérü múzsának adjanak helyet, amely valamelyik mulató helyiségben fogja felütni tanyáját. Mi, a közönség érzi majd meg legjobban a komoly, az oktatva szórakoztató művészet hiányát. E'hagyják a várost a jó fiuk, akikért, ki tudja hány fiatal kisleány fog keservesen fájdalmas könyeket hullajtani és elmennek a színésznők, akik szintén itt hagynak néhány összetört — erszényt. A társul-it néhány tagja úgy búcsúzik el a sz ítmári közöuségtől, hogy — legalább egyelőre és hamarosan—nem is jön vissza. Nem újították meg a szerződésüket a direkcióval és másfelé keresik majd a sikert és a babért. Művész hazája a nagyvilág, neki egyaránt kedves minden város, minden közönsége. A régiek közül többen elmennek és uj tk jönnek a helyükbe. A színház igazgatósága most közölte velünk az újonnan szerződtetett tagok névsorát. A névsor még nem teljes, valószinüleg lesz még több szerződtetés is. Az igazgatóság a legnagyobb gonddal válogatta össze az uj társulatot és — hangozzék bár dicsérettel — elismeréssel kell adóznunk Hev-s Bált igazgatónak, hogy jövőre csupa elsőrendű tággá', neves és elismert színésszel újította föl társulatát. Nem kímélte az anyagi áldozatokat, csakhogy elsőrendű erőket szerződtessen. Eddig Heves Béla igazgató a következő szerződéseket irta alá : Ardó Ilona szubrett énekesnő, a székesfehérvári színház tagja. Somogyi Rózi énekesnő, szóló táncosnő, jelenleg a Fővárosi orfeum tagja. Pintér Ilona énekes naiva. Szókéné Garay, szende, a szabadkai színház tagja. Máthé Sándor bariton éneKESZTENBAUM MARISKA tavaszi és nyári újdonságok MEGÉRKEZTEK. — (KERESKEDELMI BANK-PALOTA I. EMELET.)
