Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-25 / 94. szám
Negyvennegyedik évfolyam Szstroav, 1312. április 25.f csütörtök. MaimsMHmiHMHHiimtHMWHHHHumiMniiHtMitnniiii A Justh pártja. — Saját tudósítónktól. — Szalmár, április 24. (She) Lukács László miniszter- elnök ötödik napja tárgyal au ellenzőkkel eredmény nélkül és ez a hosszú időtar:am már is kétségessé tette ezen az utón a kibontakozást. Mert v«gv olyanok a prepozíciói, hogy azokat liosz- szas fontolgatás nélkül fogadhatja el az ellenzék, amelyekkel tehát két nap alatt békét lehetett volna teremteni, vagy olyanok, amelyekre ext a mostani ellenzéket meg sem kellett volna kérdeznie, hanem egyenesen, egy más ellenzék elé tárni azokat. Az alkudozó ellenzék ég a gáncsot, akadályt gördítő ellenzék egyes-c.gyedül a Justh Gyula pártja amelyről — a dolgokból vont logikus következtetéssel — egész bizonyossággal meg lehet most már állapítani, hogy az álláspontja — az ügyek egyszerű szemlélése után — nem nyugszik érdemleges alapokon, hanem összes tevékenysége abban merül ki, hogy a legönzőbb személyi indokokból vezettetve, mindenáron megakadályozza a béke helyreállítását. A Jusih-párl azt hirdette, hogy neki mindenáron a választójog reformja ki 11 s e nélkül sem véderőreform, sem költségvetés nem lesz Magyaromé on. És ime most kitűnik, hogy választójogi reform sem kell neki, Lukács László hozta a választó- jogi reformot. Általánost, egyenlőt és a magyarországi állapotoknak megfelelő titkosat, vagyis azt a radikális választójogi újítást, amelyről éppen a Just -pártnál hallottunk sok év óta rengeteg tücsk öt-bogarat össze-vissza beszélni, amely prograinmját képezné tulajdon* képen a munkapártnak és a Justh-párt- nak is egyaránt, de amely most, hogy már megvolna: egyszerre nem kell Justhéknak, mert úgy tetszik, hogy must már ők maguk sem tudják, hogy mi kell nekik. Vagy lehet, hogy nagyon is jól tudják és éretlen magatartásuk csak takargassa egy kész bécsi programodnak, amely magyar szempontokból veszedol meket rejteget magáBan K; tagadhathatja ugyanis a tényt, hogy a Justh i árt a legjobban informál* párt az összes parlamenti pártok között, és hogy értesüléseik mindenkor annyira ha jszálnyira fedték a következményeket, hogy mindezekből inkább egy a háttér ködében álló hatalomra, mint. a náluk feltételezhető politikai érettségre lehet köv< tkez- t-tni. A Ivhuen-kormány reaktiválásakor is biztosan tudták és hirdették is, hogy mindez csak a határoz rti javaslat dolgának elsimításáért történik és igazuk volt, úgy, hogy most sem lehet tudni, hogy a jelenlegi érthetetlen magatartásuknak is nincsen-é valamely felülről diktált indoka, amely indok érik, valósul szépen, lassan és csak mesterséges halogatásra var, szüksége a kellő időben leendő kipattanáshoz. Egy veszedelmes szövetkezés gyanúja ébredez a magyar emberben, ha Justhék következetes okvetetlenkedését j< bban mérlegeli és azt a kezlyiis kézzel való bánásmódot figyeli, amelyben a mindenkori kormányok ezt a kis ellenzéki töredéket lészesitik. Az országban pedig kezd az elégedetlenség gyülekezni azzal a lagymatag politikával szemben, aminek folytán a Justh Gyula pártja ismételten akadályokat tud gördíteni a becsületes kibontakozás elé. A„SZAMOS“ tárczAja Aranyhaj. Irla: Vajda Eraö. (Folytatás és vége.) Nagyon furcsán néztek rám, de amikor megérezték a pénz melegét, látták, hogy ko- molyau gondolom, hálálkodtak, én meg büszkén, a magam nagy cselekedetétől áthatva mentem tovább. Pár hónap alatt elfelejtettem az egész esetet. Amikor egy szép napon — hogy tör* tént, de megtöri ént, — megint összetalálkoztam velük az utcán. Hárman voltak, mint akkor : apa, anya és leánya. Ok is megismortek. De nem igen látszott rajtuk az öröm. — Hát maguk? Mit csinálnak a városban megint? Az öreg nagyon nem akart a szemembe nézni. — No, mi baj ? — A régi baj uram. — Mi? — Megint pénzszüksógben volnánk. — Hát aztán ? — Mi bizony azért jöttünk be, hogy most már odaadjuk a leány haját a borbélynak negyvenért is. Erre elfogott a méreg. Megőrültek ? Még mindig azon jár az eszük ? Komisz, rossz emberek maguk, hogy nem hagynak ennek a leánynak békét. Örüljenek, becsüljék meg, bogy a természet olyan kincset adott neki, aminek minden szála megfizethetetlen. Hiszen az egy aranytenger, a/.t nem szabad bitangkézre adni! De hiaba beszéltem, ők csak (gyre azt hajtogatták, hogy kell a pénz, az szükségesebb, mint a haj. — Tudják mit? Itt a negyven korona, de aztán hazamenjeuek ám ! Megkapták a pénzt. Ha már egyszer megvédtem azt a hajat, most sem hagyom veszni. Komisz, ronda, kapzsi nép, de ennyi pénzt még mindig megér nekem az, hogy nem vágja le egy borbély olló azt a gyönyöiü hajat töviben egy szegény fiatal teremtés fejéről. Két hót sem múlott el, megint megjelent az öreg paraszt. A lakásomra jött, ki- kiratta a vén gazember és ogyedül volt, de igen bátran beszélt. — Adjisten! Elfogyott a pénz. Hát úgy határoztunk, hogy mégis levágatjuk a leány haját. Ad az ur ötven koronát ? Akkor nem megyünk velő a borbélyhoz. Ha nem ad, hát még ma eladom a haját. No most már láttam, kivel van dolgom. Szépen, hidegen fogtam fel az esetet. Nem is bo szántott, legfeljebb annyiban, hogy ez az öreg paraszt azt hiszi, hogy amikor zsarolni mer, egy hülyével van dolga. Nyugodtan megmagyaráztam neki a véleményt met gyönyörű viselkedéséről. — Nézze öregem, a balekfogáshoz maga nagyon is együgyű, én meg nagyon is okos vagyok. Mit gondol, meddig fog maga engem zsarolni azon a címen, hogy ott lóg a leánya fején a haj ? Csak szedesse le, ha akarja, most mindjárt. En többé nem váltom meg. Tőlem ugyan nem kap egy fillért sem. A paraszt nagyot uézett, — ügy ? Akkor hat megyünk a borbélyhoz. — Cs k rajt*. Hanem tudja mit, öregem? En kétszer megváltottam már a leány haj .t Azt hiszem száz koronát kaAgytoií tisztítás éa s* i f í /-& ** DAS Saatmér, Gyári főüzlei fertőtlenítés ÍJÍíljldj\ÍI JL il l Koasntk Lajos - ütoa 10 szám. Felvételi fejtet*-; Ri\áí*szy~í&;.-. • \7. sz. l sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz- AlapittatoM 6 8 •IAaí
