Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-25 / 94. szám
A 2. oldal. SZAMOS (1912. április 25.) 94. száin. Megrendszabályozott husárusok. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, április 24. A piaci busárusokra ugyancsak rájár a szekér rudja. Egymást érik a szigorúbbnál szigorúbb rendeletek. Maholnap már éppúgy komandószóra kell a bust vágniok, eladniok, mint a bakáknak a „Kopfwsndun- got“ meg a ÄMarscheinz“-ot csinálni. S ba ez a folytonos föl-őbbhfetósági beavatkozás kellemetlen nekik — már pedig kellemes aligha lehet — hát bizony azt saját magoknak tulajdonítsák, amiért magok közé bocsátanak olyan embereket, akik vagy megunták, vagy pádig nem tanulták ki jól eredeti mesterségüket s aztán fői - csapnak piaci husárusnak. Mert a húsipart bizony csakúgy kell tanulni, mint bármi mást. S ha valahol, úgy itt érvényesül az a régi példabeszéd, hogy ki aminek nem mestere, megrontója unnak. Ezek a más iparágból megugrott, vagy mnegligrasziotí emberek rontották meg any nyira a husiparosságot, hogy a fölöttes hatóság csaknem nap nap után kénytelen szi- gorubbnál-szigorubb rendszabályokat alkalmazni, aminek azután az a következménye, hogy a hivatásos, tanult husiparos szinte tojás-táncot kénytelen járni az amúgy sem valami rózsás ipari pályáján. Már régebben kérelmezték a husárusok, hogy a piaci sátrakban ne legyenek kénytelenek a husdarab^kat egymásra tenni, meri ezáltal a húsnak nemcsak külső része lesz undorító, de a bomlási folyamat is hamarább áll be, ami károsodást jelent. Erre a miniszter azt válaszolta, hogy nem felel meg a valóságnak, mindazonáltal mogengedi, hogy az árusiló asztalon el nem férő bust a sátor belsejében fogasra akasztott ezért ős én nem kértem erre semmit. Ha ugyan akarnám, kérhetném az egészet, de erre nincsen lelkem. Azt azonban megtehetné nekem, hogy emlékbe egy pár szálat pd a leánya hajából. Ennyit kívánhatok. Mielőtt a borbélyé lesz az a haj, juttassanak nekem belőle egy keveset, c-ak egy kis fürtöt, hadd lássam a színét, hadd érezzem a selymességót és őrizzem az emlékét. Most kaptam meg a legszebb, a leginkább nem várt feleletet. Az öreg valóságos dühhel fakadt ki: — Mit gondol az ur ? Azért a rongyos pár koronáért hozzányúlok én ahhoz a hajhoz ? Kiveszek ón csak pár szálat is abból a hajból, amikor annak minden szála, úgy, ahogy van, a maga helyén, megfizethetetlen ? Nem is baj az uram, aranytenger az. Abból ugyau nem kap! És bevágta az ajtót. A parasztot én eddig csak Móricz Zsiga regényeiből, meg Bihari képeiről ismertem. Most már máshonnan is . . . Csak egy fürtöt kértem és azt sem kaptam meg. Az első női fürt, amit kértem, de nem kaptam meg. Igaz, hogy az apától kértem ezt és nem a leánytól. Ezentúl megint majd csak maguktól a leányoktól fogom kérni. szák é3 a por ellen tiszta ruhával betakarják. Nem engedi meg azonban a miniszte-, hogy az árusító asztalt befessék, mert ez a húst ólvezhetlonné teszi, sőt a tisztaság rovására is megy. Nincs azonban kifogása az ellen, hogy az ár.sitó asztalt cinez^tt bá doggal vonják be.. Van azután a miniszter legújabb ren deletének egy passzusa, amit bizonnyal örömmel és megnyugvással fogadnak azok a husárusok, akik nem máról holnapra kon- kontárkodnak a húsipar teró hanem akik hosszú itnsévek alatt tanulták mestersó güket. Azt ajánlja a miniszter, hogy minden városban, ahol csak lehetséges, huscsarno- kot építsenek és abbin árusítsák a húst, ne pedig a piacon a szab idban. Az igy árusított bus nag von könnyen viilbatiá ártalmassá még akkor is. hogyh i az árusító a miniszter minden 99. paragrafusa között végig tudja lejieni a tojás táncot, Egy hu;Cíarnoknik fölépítése még Szatinárnál kisebb város költségvetésében sem számit. Bőségesen meghozza a befektetett töke nemcs-k pénzbeli kamatját, de közegészség! élőn eil is. A tanult husiparosoknak pedig egyenesen hasznára válnék, mert egyszersmin denkorra megszabadulnának a kontároktól, vagyis azoktól a piaci husárusoktól, akik a husárulást csak mellékfoglalkozásképpen űzik s egy csöppet sem tőrödnek vele, hogyha egy s más szabálytalanságért többszöri bírságolás után elveszik tőlök az árusítási jogot Igen ám, csakhogy az ilyen kihágók árnyat vetnek a hivatásos husiparosokra is, akik azután eze* miatt kénytelenek zaklatásokat eltűrni. Gyermeknapok Szatm ármegyében. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, ápr. 24. „ Bocsássátok hez-ám a kisdedeket, mert övék a menyeknek országa“ — igy szól a názáre i bölcs, aki egy világot adott a bitnek és egy hitet a világn-k. És amikor ölébe hajlottak az apró, szőkefürtös fejecskék, mélázó szemébe tekintettek — elfelejtette a sok szenvedést, amiben a fölnöttek részesítették, elfelejte te a bűnt, amelyet megváltani a világra jött és nem 'átott mást, csak azt a menyeknek országát, — a jövendő generáció által alkotott nemesebb, tisztább, magas'tosabb vi lágot. Énnek a világnak visszfénye tölti most be a langyos, tavaszi levegőt, ennek a világnak visszfénye dobbantja meg a minden nemesért, jóért hevülni kész sziveket. Ismét tavasz van. Rügyet fakasztó uj é!etet|ke!tő tavasz. Az elmúlt nyomm uj élet kél, amely lehet nemes, tiszta, magasztos, de lehet a bűn, a gonoszság, a hitetlenség posványában fet rengő. Ezt az uj életfakadást kell ápolnunk, gondoznunk, nemesrenü .k. A gyermekeké', kik en halhatatlanok vagyunk, kikbtn föltámadunk; a gyermekeket kell ápolnunk, védenünk az élet förgetege ellen. Csak a mai számunkban írunk éppen egy megdöbbentő, lelket lázitó, szivetszoritó esetet. Egy egész falu jövő generációjának pusztulását, züllését. Ez az egy falu pedig csak egy szemmel alig észrevehető pont azon a sötét, fekete mezőn, melyen az, el- züllött, elhagyott gyermekok a bűn fertőjében fetrengnok. Magyarországon még nagyon is rövid ideje annak, hogy a társadalom ke/et fogott az ál'ammal, hogy igy közös erővel védelmezzék meg az elhagyott gyermekeket az eizülléstől s emeljék föl azokat a fiatalkorú éretlen csemetéket, kik már korán elbuktak. Az államnak ős a társadalomnak kö zös érdeke, hogy a gyermekeket megments© az elzüÜéstől, bogy hasznos polgárokat ne veljen belőlük. Az államnak a saját föotartás», az állami gépezet akadálytalan es minél tökéletesebb, teijesitőképesebb működése érdekében kell hasznavehető polgárokat nevelnie. A társadalomnak pedig azért, hogy amit épitett évszázadokon keresztül, hogy azt !e ne rombolják, hanem építsék tovább. Bár — amint említettük — egészen u) keletű még Magyarországon a gyermekvédelem, de a külföld máris elragadtatással- s csodálattal beszel a magyarországi uyer- mekvéd >lem szinte tüneményes eredményé ről. Ebben a nagy eredményben pedig legnagyobb osztályrészük a minden szépért és nemesén áldozatra kész magyar nőknek van. ök azok, kik a társadalom gyermak védelmi1 akcióját diadalra vitték, A szatmári nők nem a legutolsó helyen állnak ebbea a nemes küzdelemben. Évről évre kivesz k belőle derekasan h röszöket. A jövő hó elején ismét elérkezik az ideje a gyermekvédelem egyik igen nevezetes aktusának, a gyermeknapi gyűjtésnek. Ismét megjelennek az utcák szögletein a gyüjtőasztalkák és az utcákon a>z úri nők szivetvesztegető kedvességgel osaloza'ják majd ki fölösleges filléreinket az elhagyott, az elzüllött gyermekek javára. Készüljünk erre a napra. Vegyük ki részünket belőle . . . Ahol pálinkával szoptatnak. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, ápr.. 24. Hogy az aikoholélvezet káros hatással van az emberiségre, azt fölösleges, mondani. Ez ellen már esőcsepp a tengerben, minden szó, vagy cikk. De nem hagyható szó nélkül azon botrányos eset, mely már régóta beszédtárgyát képezi a környéken, lakó intelligenciának. Apa Községben a pálinkaétaezet olyarti mérveket öltött már, hogy a gyermekeket iis. pálinkával nevelik. Nem ri.'ki látváay : fiatal gyermekek berúgott állapotban. Az ilyen gyermekek, kik a páJinkaivást megszokják, valóságos parazitákká lesznek, ha megnőnek. Lopnak, züllenok, szóval vészé delmesek lesznek a falu népére nézve. Nagyon gyakran láthatók gyermekok, kik a korcsmáb i indulnak az üveggel, hogy : „tessék adni ennyi és ennyiért pálinkát“. Aztán alighogy a pilinka ki lett mérve az üvegbe, a gyermek nagyot iszik az üve.jből, sokszor egé'Z tartalmát megissza és berúgva terül el az ut közepén. De még botrányosabb az e’öljáróság viselkedése ez ml szemben. őzv. Priocz Györgynó apai lakos (ki a pálinkaivásban is r-.kordot tud alkotni) Tjl | ^ JL egy Wágner-íéle lógkazános kettő« SÖPCSapolÓ készülök és egy teljesen jókarban lévő, akár egy .CJlttUU akár két ló után váseonfedeles kocsi és 3 darab kerti vagy piaci ernyő 3 hozzávaló kerek asztallal együtt sürgősen eladó. — Mindezekről értekezni lehet Lindenfeld bi.it, ■ ■ I ...........- Domokosnál, Deák-tér. Báró Véesey-báz. ’T-------- ,
