Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-24 / 93. szám
/ 93. szám. (1912. ápr. 24.) SZAMOS 3. .oldal. Üzlet áthelyezd S™“a í?,kí rSfös, Mat, Hisz fírfi es női rnhlisat leszállított árban árnsifotn. Férfi öltöny szövetből . . 12 K 80 f-től 1 vég vászon . . . . 8 K — f-tfll. Férfi nadrág szövetből . . 2 K 40 f-től í vég kanavász . . . . 8 K 80 f-től. Fiú gyermeköltöny szövetből 4 K 20 f-től Kosztüm kelmék . . . — K 84 f-től. Munkáé erős nadrág . . 2 K 20 f-től ———“. Beeses pártfogást kér. ■ WEISZ IGNACZ Szatmár, ^== Yardomb-u. 2. 16. szám alatti házastelket 73.700 koronáért örökáron megvásárolja. Mindenkor hívei voliunk annak, rogy a város ingatlanokat szerezzen össze. Azt azonban nem helyeseltük soha, hogy őrüleies árakat adjon telkekért, mert ez először is közvétlen • anyagi károsodást jelent a városnak, másodsorban pedig az amúgy is elrémitően magas telekárakat fe!szökteti. Érdekes, hogy erre a telekre maga a tanács mondotta ki, hogy házzal együtt nem ér többet 57.000 koronánál s most mégis 73.700 koronáért akarja megvásárolni. Nem lesz érdektelen ennek a furcsa logikával nyakatekert üzletnek részleteivel foglalkoznunk. Annál inkább is, mert Szatmár város pótadókcn ingadozó város, joguk van tehát az adóalanyoknak hozzá, hogy pénzök bováfordiiásáról tudomást szerezzenek. Viszont a város vezetőségének is érdeke, hogy ilyen fontos, vagyon' ügykezelése leplezetlenül kerüljön a nyilvánosság elé, hogy elejét vegyék az ilyen alkalmakkor gombamód termő különféle, de sohasem előnyös kombinációknak. Még az elmúlt évben „szóbeli“ utón értesült a székeskáptalan róla, hogy a város a Rákóczi utcai telkét meg akarja venni. Nem tűnik ki az aktákból, hogy ki vitte a szóbeli üzenetet. Tény azonban, hogy ez az üzenet indította meg a vásárlási ügyletet. A szekeskáptalan 80.000 koronát kért a telekért. Az ajánlatot a tanács kiadta a gazdasági tanácsosnak, aki a kővetkező jelentést terjesztette be: A telek, melynek utcai frontja 18’30 méter, mélysége 51 öl, 110 koronás ölenüénti árral számitva 52.000 koronát ér meg. A háznak csak az anyaga ér valamit, mert az épület, bár eléggé tatarozták, már nem igen való lakásnak, mert falai nedvesek, salétromosok. Le kell bontani s igy az anyaga legjobb esetben 5000 koronát ér, vagyis az egész házastelek értéke 57.000 korona. Ha a város mindenképpen meg akarná vásárolni, úgy kerek 60.000 koronát adhat érte. A tanács a gazdasági tanácsos jelentése alapján a következőt határozta : Minthogy a Szerdahelyi-telekből még 500 négyszögöl ninc3 beépítve s mert a Litteczky- féle és a zeneiskolai telek még szintén be- épittetlenek, semmi szükség sincs rá, hogy a székeskáptalan házastelkét értékén fölül vegyék meg. Éppen ezért kimondták, hogy az ügyet a tárgyalás napirendjéről leveszik. Ez rendes körülmények között félre nem érthetően azt jelenti, hogy a város nem hajlandó olyan tőkebefektetést tenni, amely még 2 százalékot sem jövedelmez. Annál meglepőbb tehát, hogy a városi tanács most azt a telket, amire maga is kimondta, hogy nem ér tibbst 57,000 koronánál, 73.000 koronáért akarja megvenni. Már most melyik a helyes elintézés ? Az-e, amikor a napirendről levették, vagy az-e, amikor 16.700 koronát hajlandók a sárba dobni, mert — saját szavaikkal élve — semmi szükség nincs rá, hogy értéken felül vegyék meg. Á T TITXT/Y mérnöki irodája CÍJt*i\v/ Bercsónyi-u. 33 Szatmári Vállalatok városi segítése. — S aját tudós tónktól. — Szatmár, 1912. ápr. 23. Mi is csatlakozunk ahoz a közgazda- sági elvhez, mely a közös vagyonnak közös célra való olyatén fölhasználását ajánlja, hogy ez a fölhasznált vagyon valóban a köz javára szolgáljon. Ebből a szempontból kell, sőt csakis ebből szabad Ítélni azt a két kérvényt, melyet két helybeli iparvállalat terjesztett a tanács elé, hogy vállalkozásukat anyagilag támogassa a város közönsége. Az egyik kérvényt a Reiter Béla és fia eukorgyárosok térj: sztették a tanács elé, melyben azt Írják, hogy az eddigi beruházásaik vagyoni erejűket nagymértékben igénybe vették s ezért kénytelenek üzemük föntartása és fokozása céljából községi segélyt kérni. Olyau segélyt kér megszavazni és évenként folyósittatni, amelynek összege a befektetéssel kifejtett munkájok és a közérdekkel összhangban legyen. A második kérést az Első Szatmári Fa- és Erckoporsógyár részvénytársaság nyújtotta be. Ez is segényt kér, ez is a város kasszájára pályázik. A következőt kérik : 1., a gyári vállalat üzeme utén 15 évi városi pótadómentességet, 2., évi 5000 korona készpénz segélyt 1912. évi január 1-től 15 éven keresztül, 3., ha a vállalat fejlődésnek indul és a jelenlegi bérelt helyiség szűknek bizonyul, már most mondja ki a tanács, hogy a vasút mentén ingyen telket ad a vállalatnak. Eddig a kérvények, melyek a hivatalos cirkuláció u ján most a gazdasági tanácsoshoz került. Hogy a hivatali köröknek mi lesz a felfogásuk ebben az ügyben, nőm tudjuk. Az iparpártolást azonban mi is támogatjuk, mert az ipar a gazdasági életnek, egy város gazdaságának főütőere. Vigyázni kell azonban, hogy ebben az ütőérben egészséges, piros vér keringjen. Távolról sem akarjuk mi a kérvényező vállalatok életképességét kétségbevonni. Csak elvből, hangsúlyozzuk, hogy elvből állítjuk föl a támogatás olőföitéteieit. Kérdés azonban most, hogy a város anyagi ereje elbírja e ezeket a támogatá sokat. Csakis abból a szempontból jöhet szóba ez az ügy. Ez azonban már a mi köreinken kívül esik. A város vezetősége mindenesetre tudni fogja, hogy meddig nyújtózkodjék, hogy a mérleg meddig bírja el billenős nélkül a terhet. Ha azonban a város anyagi helyzete megengedi a támogatást, akkor mind a két kérvényezőt segélyezni kell. Különösen pedig Roiteróket, akik rövid néhány óv alatt nemcsak hogy iparágat honosítottak meg Szatmáron, de azt olyan nívóra is fejlesztették, amely az egész északkeleti :elföld kereskedőinek elismerését vonta maga után. Ilyen -vállalatnak a segítéshez egyenesen joga van. Elfogták az ujmijori betörőket. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, április 23. Néhány nappal ezelőtt megírtuk, hogy az Ujmajorban vakmerő betörés történt. Ismeretlen tettesek fényes nappal behatol tak Csicsur László gazdálkodó házába, felhasználták a kedvező alkalmat es miután az egész lakást felforgatták, a szekrényt fe feszítették, a gazdálkodónak minden készpénzét, mintegy ezerszáz koronáját ellopták. Csicsur, aki abban az időb n Szat máron tartózkodott, a betörést csak délben vette észre, amikor hazaérkezett A vagyonából kiforgatott gazdálkodó kétségbeesetten rohmt a csendőrségre, aho megtette a feljelentést a vakmerő betörők étién. A csendőrség, amely azonnal helyszíni szemlére szállt ki az Ujmijorba, nyomban széleskörű nyomozást indított. És itt mindjárt ie kell szegeznünk azt a tényt, hogy a csendőrsóg derék munkát végzett. Gyorsan, biztosan haladtak előre a nyomozásban és ma már abban a stádiumban van a dolog, hogy a bűnösöket lakat alá helyezték. Roppant érdekes ennek a betörésnek minden egyes szála és érdemesnek tartjuk, hogy részletesen foglalkozzunk vele. Múlt hót szerdáján történt, hogy Cu- csur László uj majori gazdálkodó bejött Szatmárra, hogy a vásárban egyet mást beszerezzen. Hét órakor reggel indult el hazulról és tizenegyig mavadt bent a városban. És amig Csicsur a vásárt járta, addig odahaza a lakásán furcsa dolgok tör téntek. Ugyanis három ujmajori legény már régebb idő óta szövetkezett egymással és elhatározták, hogy kirabolják a gazdálkodó házát. Tudták, hogy a jobbmódu ember állandóan otthon tartja a pénzét és abban állapodtak meg, hogy alkalmas időben ;u- forgatják vagyonának egy jelentékeny részéből Az alkalmas idő szerdán elérkezett. A három ember látta, hogy Csicsur távozik a lakásából és hamarosan megfogamzott agyukban az elhatározás, hogy most törnek be a gazdálkodóhoz. Az elhatározást csakhamar tett követte és rövidesen behatoltak a lakásba. Egy nagy, magúkkal hozott fejszével feszítették föl az ajtót és mentek be rajta. A szobában azután fölhánytak mindent. Kiforgatták az ágyat, a szekrényeket, mig végre az egyik sifonban, munkásigazolványba becsavarva megtalálták a gazda- ember pénzét, ezerszáz koronát. Ezt az ösz- szeget magukhoz vették és ugyanazon az utón, amelyen jöttek, eltávoztak. Érdekes, hogy amikor a betörők az udvarba mentek a gazdálkodó házőrző kutyája rettenetesen elkezdett ugatni. A betörők számoltak ezzel a körülménnyel és a magukkal hozott fazék tejfelt adták a komondornak. A kutya tényleg elhallgatott és a gazemberek zavartalanul dolgozhattak. Ketten mentek be a betörők a lakásba és amig ők odabent operáltak, addig a harmsdik társuk az utcán, a ház melőll vigyázott arra, hogy cimboráit meg ne zavarják. A nyomozás csakhamar kiderítette a tetteseket. Ugyanis az egyik szatmári bank- I ban még csütörtökön délelőtt megjelent Különleges csipkéit s- lés, hűen minta után H r • a. ' • S > - I Síaímár. ajtajer Jrai Kossiuh Lajos Gyári föűzlet utca 10. szám. felvételi üzleíek: Kazinczy-utca M. sz. Átíüa-uíca 2 sz. Nagykároly; Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886-
