Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-24 / 93. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. ápr. 24.) 93. szám. javaslatnál beszólni nem lehet. De az uj kormány garantirozza, hogy ipari ré­szesedésünk minden ágban teljesen a kvóta szerint állapittatik meg. — Ami a választójogot illeti, kije­lentette Lukács László, hogy neki erről kész törvényjavaslata nincsen, de nem is lehet, mert a legújabb népszámlálási statisztika igénybevételével lehet csak megcsinálni. Az általa komtemplált vá­lasztójog alapelveit már most közölheti. Az uj választási reform biztositja a ma­gyarság szupremáciáját. Egy átmeneti választójogra gondol, amely két ötesz­tendős cikluson maradna érvényben. A kerületeket szaporítaná. Mintegy negyed- félszáz kerületben a mostani cenzusos választás maradna érvényben, kapcso­latba hozva már az uj adóreformmal. Száz kerületben, mintegy kúriában, álta­lános, egyenlő, titkos és községenkinti volna a szavazás. — Ezzel a választójoggal és uj kúriai bíráskodás révén biztosítani kész a választások teljes tisztaságát. — A választójoggal kapcsolatban megoldandó a házszabályok módosí­tása is. Csak az Isten vigyáz a szatmáriakra. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, április 23. Csak igen keve-en tudnak róla, hogy husvét másodaapján hajszálon műit, hogy a víz el nem öntötte Szatmár városát, hogy egy második panyolai katasztrófának nem lett szomorú szintere Szatmár. A vízállás magassága 8-án délután már 4.90 centiméter volt. Csnk 10 centi méter hiányzott hozzá, hogy a szennyes ár végigzugjon az utcákon és rombatemesse, elsodorja évtizedes fáradtságok gyümölcsét, munkás kezek reménységét, Hogy ezt a tíz centiméteres határt az ár nem lépte túl, hogy másnap reggelig 40 centiméterrel alacsonyabb lett a vízállás, az legkevésbé sem a védekezés eredménye, ha nem az Isten segítsége. Mikor husvét másodnapján a veszede­lem nóttön űfltt és a megrémült hivatali személyek nagy buzgósággal hozzáláttak a védekezésnek, kitűnt, hogy az árvízvédelmi berendezések hajítófát sem érnek. Olt álltak tehetetlen kétségbeeséssel a vészesen mo­rajló Szamos-partján. Van a városnak ugyanis egy nyugdij- képes gőzgépe, meiylyel a szivattyút kellene hajti ni. Ezt a teknikai ereklyét akarták használatba venni husvét másodnapján. Csak akarták, mert kitűnt, hogy a gép rudja tö­rött, hogy a rostélya nem ér semmit, hogy a szivattyúja, amin körösztül vízzel táplál ják, inkább favattyu, mint szivattyú. Maga a gép egy szűk udvaron hevert, teljesen födetlenül, kitéve havnak, fagynak, esőnek. Teljes másfél órába került, mig a szűk ud­varról az utcára kivonszolták és teljes 24 kellett hozzá, amig megindíthatták. Ennyi idő éppen elég arra, h gy a viz elárassza, sőt romba is döntse fél Szat márt. De nemcsak a gőzgéppel volt baj. A munkások az ünnepre való hivatkozással, megtagadták a munkát. Nem volt érzékük hozzá, hogy minden percnyi késés életve szedeltnes, végzetes lehetett volna. Ez az oka annak, hogy a fö'duzzasztott belvizet csak hetek múlva vezethetik le. Egy másik nagy hiba, hogy a zsilipek­nél nincs vizmórő mérce. Mindezekért Kovács István vizmiiigaz- gató a következő javaslatot terjesztette a polgármester elé: 1. A meglévő árvízvédelmi gépeket és berendezéseket hozzák használható álla­potba. 2. A Csatorna-utcai zsilipnél jelenleg kinlevő gőzgép fölé építsenek védő fabódét, amely egyszersmind anyagraktárul is szol­gál és a kezelő személyzetet megvédi az idő viszontagságai ellen. 3 A Batthyány utcai zsiliphez szerez­zenek be egy elektromos körforgó szivaty- tyuf, amely állandóan ott álljon egy fa­bódé alatt. 4. Az összes zsilipeket szereljék föl vizmórő lécekkel, hogy a vízállását, konsta tálhassák s igy ennek megfelelően a helyes zsilipet zárják vagy nyissák. 5. A Báhiory-utcai zsiliphez szükség esetén a Kossuth kerti villanymotoros szi­vattyút használják, mert annak a helyszín­hez való szállítása könnyebb és olcsóbb, mint az eddig bérelt gőzgópes szivattyú. Bízunk benne, hogy a tanács a vizmü- igazgató javaslatát elfogadja éi teljesiti, ne­hogy a húsvéti kétségbeejtő állapot meg­ismétlődjék Mert hiába a vizmüigazgató közismert buzgalma, ha a gépek és berendezések hasz- nálhatlanok, ő sem segíthet a bajon, mert ő is csak egy ember. A>'ra pedig ne számítsunk, hogy hi­szen majd megsegit a jó Isten ! Hol itt a logika? — Saját tudósítónktól. — Szatmár, ápr. 23. Szatmár város tanácsa ma tartott ülé­sében elha'ámzta, hogy a r. k. székes- káptalan tulajdonát képező Rákóczimmá És tovább simogatott, kefélt, de ne kém ez a két szó, mint a villám csípett oldalamba. Hajat eladni — hopp, most itt van valami, ami régóta érdekel, amiről mindig szerettem volna egyet-mást meg­tudni, de még mindig titokzatos előttem az egész. A paróka-készités titkai, ez ér­dekes dolog, ebből én, de .más is csak annyit tud, hogy ott kint a kirakatban lóg egy csomó frizura : egy Gretchen, egy lo­vag-paróka, egy fekete meg egy barna gavallér hajzat, de hát honnan, hogyan veszik ezek a borbélyok mindehhez az anyagot ? Gyorsan bepudereztettem magam és már sétáltam hátrafelé, ahol nagy tárgya­lások folytak. Beálltam hivatlan ötödiknek. A gazda védte a maga álláspontját. — Negyven korona. Ennyit ér nekem. Csak a színe jó, meg a hossza, de nem erős, nem sürü ez a haj. Amig kitisztítom, elszakad a fele. Az öreg parasztnak nem tetszett az* ügy­— Negyven, az kevés. Hatvan, az pénz, annyi köll nekem, annyit adtak a Mészáros Marosa hajáért is. Az ón lányom feje is megér annyit. És most öhkófiyteleuüL is odanéztem a leányzó fejére. Hát megállóit a léleg­zetem. Egy gyönyörű aranyfolyó, színben, ra­gyogásban csodálatosan finom. Paraszt leány fején ilyen szint még nem láttam soha, az igaz, hogy nem is igen kerestem A parasztot óu eddig csak Móricz Zsiga regényeiből, meg Bihari képeiről ismerem. Lám, most itt egy darab élet játszódik le, most már tudom, miből csinálódik az a sok paróka és amikor megtudtam, mind­járt fel is lázadt a vérem. Elvenni ettől a leánytól a legszebb ókét, negyven, vagy hatvan koronáért, csupa kapzsiságból, vagy ha rászorultság­ból is, hát nem egy igazi vágóhíd ez ? Utálatos volt, a hogy igy alkudoztak, a leány nem szólt egy szót sem, nem lát­szott rajta: örül-e, bánkódik-e? De jól esett, amikor a végén nem egyeztek meg és szép lassan kivonultak az utcára. En utánuk. Az utcán már ott voltam mellettük és barátkozni kezdtem. — Most hova tartanak ? — Másik borbélyhoz. Van e'óg, aki vesz. — Miért akarják azt a szép hajat levetetni ? Rá vannak szorulva ? Az öreg morgott. — Hát, ha nem volnánk rászorulva, nem csinálnánk ilyent. — De bűn, szentségtörés — magya­ráztam. Azt a hoss u, szép hajat tőből levágatni 1 Hatvan koronáért oda akarják adni, amikor annak minden szála, igy, ahogy van, a maga legszebb helyén, meg­fizethetetlen. Ez nem is haj, ez egy arany- tenger. — Köll a pénz, uram. Hosszú még a tél, az őszi keresetünk meg fogytán már. — Hát tudják mit? — én nagy el­határozás emelt fel. — Én megveszem azt a hajat. — Hatvanért ? — Annyiért. — Aztán mit csinál az ur vele ? — Semmit. Én odaadom maguknak a pénzt, de a haj nekem nem kell. Marad­jon az csak ott a leánynak fején. Nekem megér annyit az, hogy nem esuful meg egy fiatal leány és nem kell a legbüsz­kébb kincsétől megválni. (Folytatjuk.) íj agy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb cipőraktára. Megérkezett! a tavaszi és nyári idényre rendelt legújabb divatu valódi chewreaux és box bőrből készült, fekete és színes úri női és gyermek cipők. A. vabódi amerikai King Quality ezipők kizárólagos raktára.

Next

/
Thumbnails
Contents