Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-23 / 92. szám

Negyvennegyedik évfolyam. Szatn.é»-, 1912. április 23,, kedd. 92. 57ém. POLITIKAI NAPILAP. Lukács László. A király Lukács Lászlót bi/.ta meg a kabin;taiak.tással. A fejedelemnek ez a döntése a legkisebb mértékben se kelt meglepetést, sőt az adott viszonyok kö/t szinte természetesnek látszik, bogy Lu­kács László álljon a kormányzati ügyek élére. Valósággal azt keli mondani, hogy Lukács László a magyar közéletnek ez a régi kitűnősége, akit általános becsül s és tisztelet vesz körű', predesztinálva van a feladatra, melyet vállalt. Ha az orvos bizalommal találkozik preciensénél, akkor az orvosnak félig nyert ügye van. Ma, a midőn ismét khaosz közepelte sínylődik a magyar po­litika, amidőn ismét zűrzavaros állapotok uralkodnak ebben az országban, Lukács Lászlónak minden egyéb nagy kvalitásá­tól eltekintve, elsőrangú fontossággal bir az a tény, hogy az uj miniszterei* nők iránt bizalommal viseltetik minden parlamenti párt. Őszinteségével meg nyerte a királyt is, akinek Lukács László régtől egyik legbizalmasabb, leg- megbittebb embere. Nagyon súlyos, na­gyon válságos helyzetek közepette, ami­dőn a fejedelem tiszta, cikornyátlan, leplezgetések nélkül való képet akart kapni Magyarország állapotairól, Lukács Lászlót kérette magához, tudatában an­nak, hogy ős/intén fogja leitáini a va­lóságot. Aki ime most Magyarország mi- nisz erelr.ökévé lett, minden izében sza­badelvű óh demokrata érzó.-ü. Régen tudott dolog róla, hogy a vábsztójog reformját elodázhatatlanul szükségesnek tarija és bizonyos, bogy ezt a reformot, amint csak lehet, azonnal meg is lógja valósítani. Ez az a pont, amelyen eddig a kibontakozás lehetősége múlott. És mert a Justh-párt, mely a !egnngyobb hevess ggel ostromolta Khuen-Héder* váryt, kétségtelenül meg lehet győződve, a múltból is róla, hogy Lukács László mily őszintén és igazán átérzi a válasz­tójog reformjának szükséges voltát, bi­zonyára nem jogosulatlan az a remény, hogy az uj kormányelnök hamarosan át tud majd hidalni minden ellentétet, mely eddig a parlamenti életet feldúlta s hogy rövidesen bekövetkezik az a béke, mely után sóvárogva vágyik az egész ország. Az uj miniszterelnök a nemzeti munkapárt.egészére támaszkodik, ennek a pártnak támogatására építi föl kor­mányzását, de emellett meg van rá a reménység, hogy becsületes, széles alapra fektetett és demokratikus vílasztójogi programmjával azokat is ki fogja elé­gíteni, akik eddigelé az általános vá­lasztójog kivívása érdekében folytattak harcot. Béke, rend, nyugalom, a páriámén munkaképességének helyreállítísa, — ex az, ami mindenek előtt kell. Már az is óriási nyeresége lesz az országnak, ha Lukács László miniszterelnöksége ezt meghozza De ha egyszer megtaláltuk a béke talaját, akkor azután kéiségtelenül egy olyan korszak következik be < rre az országra, amely sok áldást fog fa­kasztani s amely közgazd sígi téren a nevezetes, nagy alkotáeok egész sotoza- tát fogja meghozni. Azzal a nagy gya- |ri rlatiassággal és közgazdasági életünk­nek a legaprólékosabb részletedig való ismereteivel, melynek Lukács László gyakorta adta brilliáns tanujelét, az uj miniszterelnök bizonuyára oda fogja fcr- ditani egész nagy erejét, hogy Magyar­országi t felvirágoztassa, fejlődését előse­gítse, a jólétet emelje. Akik ismerik a Lukács László múltját, tudják, hogy az ő kormányza­tától sokat és nagyot várhatunk. Mindenképpen érthető tehát, hogy általános, jóleső érzés fogadja az uj mi- niszterelnökö1, aki mindenkor a tettek, a cselekvések embere volt s aki bizo­nyára jóval többet fog valóra váltani, mint amit szóval igér. Magyarországnak az a vélekedése, hogy a király jól döntött, amidőn Lukács Lászlót állította a magyar kormány élére. Halászlé. Irta: Várady Ferenc. (Folyt, és vége.) — Dezső, maga kezd ve e>n gorombás- kodni. Maga engem sérteget. Azt hajtogatja, hogy én nem értek a főzéshez, hogy anyika sem ért, uz ón drága jó anyám, akinél jobb háziasszony nincs, nem lebet sehol a föld színén. Azt hajtogatja, hogy én nem ludot halászlét készreni s akitől tanultam, anyika sem tud; hogy ne is fogjak ho/zá, mert én kontár vagyok, mert én a esi petkés halászlé és az aranyhalu-kas halpaprikás közt nem tudom, hogy mi a külömbség, hogy én liba helyett meg­sütném a papagályt. Tudja meg, ne t.csak maga evett diákkorában jó halászlét; ettem ón is Budapesten. Anyika elvitt a hi-es sze­gedi Ballónó vendéglőjébe, ahol évről évre, napról napra egyebet se készítenek, mint csipetkés halászlét tarhonyas bürgét meg töpörtős túrós csuszát, amilyent maga még álmában sem látott, nemhogy evett volna. A Balaton p.rtjan . . . — Sir a kis lány . . . — Kérem ne szó'jon közbe s ne gú­nyolódjék. Talán e<l nzóki képviselőnek kép­zeli magát s azt gondolja, hogy a parla­mentben van ? Igenis, csak azért is a Bala- t m partján, Bad cső ty alatt a „Hableány“- bao is ettem én már ha), szlét Trattnernál, aki a mi 1-miu ni ország s kiállításkor a ha­lászé* ódában kós/itett kisbogracsos halász levév8l elismerő öklével t szerzett. Jobb n tudom én, hogy rndyon jó a h lásdé, mint maga. Ballöuó, a szegedi származó u, íüz öl pattant, fekete sémii, pros atcu, kackiás menyecske főzte u'án már őfelsége I. Ferenc Józsof, Hm1 jóságos, öreg királyunk is meg­nyalta a srája szélet Elmehet maga a ko­pácsi hilászléyel. M-ga csak a kopácsi ha lászok főztéböl eve t, de ón az őrs-ág leg­híresebb halászfőzőin tk a konyha1 emekét élveztem. E i tudom, C3ak ón, hogy milyen az igazi hslász'ó — Hiába pattog kicsikém. Elhiszi m, hogy tudja, milyen a jó halászlé, de meg készíteni még se képe1. Ismédéin, ha maga csukából, ebből a ros z szagu, szálkás hal­ból akar halászlét ké-ziteni s a halászi t összetéveszti a haipaprikással ; akkor maga édesem, ne főzzön halászlét. — Nem is főzök I Nem vagyok én se halász, se szakácsnő. Nem azért lettem én a maga felesége, hogy az esküvőnk után hit hétre a lüzho y melle álijts főzni. Főzzön a Naca I ő szegődött be szakácsnőnek ; az ő hivatása, az ő kö'elessóge a főzés. Nem azért adott anyika az angolkisasszonyok zárdájába, hogv főzni tanítsanak, hanem hogy a társadalom magasabb műveltségű osztá yában elfoglalt helyemet kifogástalan korrektséggel betölthessem. Hogy ismerjem a világtörténelmet, a matézis’, t> rmeszet- tant, vegytant, csillagászatiam, a kiás z kus és modern irodalmat, a filozófiát, szocioló­giát, a tudományok ös»z is ágazat it, hogy tudjak angolul franeiáu, németül perlekt Írni Ó3 olva-ni, hogy tudjak énekelni, zon­gorázni, tornászni, teniszezni, kákevált és bosztont járni, kézimunkázni, se yemre fes­teni, bársonyt égetni s szmirna*zőnyeget sz mi; da nem am csipetkés halá zlét fő ni. Egyébként a jó férj nem válogat a felesege tőztjóben. Hogy örö net szerezzek, ho^y kedveskedjem magának, szives készséggel vállal koztam rá, hogy főzze* magának ha­lászlét. Várta volna meg a pénteket nyu­godtan s ol>an halászlét evett volna, ami­lyent eléje tálaltam volna. Alig érkeztünk haza na^zuttól, még ki se pihentük az ut fáradalmait, maga már előhozakodik a csi­petkés halászlevóvel s kezd velem gorom báskodni Hát illik ez ? Az asszonya elpi yeredett s elfordulva férjétől ávoz.ii készült. A megilletődött férj utáni sietett és átkarolva karcsú de­Jelen szamunk 8 oldal terjedelmű.

Next

/
Thumbnails
Contents