Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)

1912-03-09 / 56. szám

p « 2. oldal dZAMüíi 1912. máreius 9.) 56. szám hogy Bulgáriával kereskedelmi szerződést kössünk, ámde csak úgy, ha az élő ál­lat behozatalt nem engedik meg, ebből a keleti országból sem. \ Magyar Gaz­daszövetség a bulgáriai élőállat behoza­tal eltiltását szintén igen jelentős dolog­nak tartja, mert hiszen tudja azt, hogy a Balkán államok az egymásközötti for­galomban nem igen tartják respektusban a vámsorompókat és a Bulgáriából meg­engedik az élő állat behozatalt, a beho­zott állatok között bizonyosan több lesz a román és szerb marha, mint a bul­gáriai. De különben is állategészségügyi szempontból Bulgária sem áll a többi Balkán államok nívója fölött. A Magyar Gazdaszövetség ez akciójának támogatá­sára felkérte a többi gazdatársadalmi szervezeteket is. Ezt a támogatást a szövetség megkapja minden igazságosan gondolkozó embertől annyival is inkább, mert rideg számaadatok igazolják, hogy nálunk vágóállat és hu» van elegendő bőven s állatállományunknak betegségek­kel való újabb megfertőzését csakis a fogyasztóközönség siratná meg. C—y) ^ helyzet. — Saját tudósítónktól — Budapest, márc. 8. A kormány egyik tagja ma a folyosón a következő információt adta : — A válság hosszú id$ig fog tartani, mert Bécsben az a terv, hogy hagyják meg­érni a dolgokat, igy, azt hiszik, könnyebben lesz elintézhető a válság. A miniszterelnök, jobban fáj? A gyermekünkre, a tiszta, ár­tatlan lelkére . . . — Még most sem értelek, — szól Soós tétovázó hangon. Az asszony most idegesen tolja el magától a férfit és talpra ugrik. — Ej no, hát nem akarsz megér­teni? . . . Soós szintén feláll. Vállát felhúzza s értelmetlenül dadogja : — Kérlek . . . Elza . . . hát magya­rázd meg . . . Az asszony egy kissé gondolkozik, majd sebesen rákezdi: — Nézd, hat éve vagyok az urammal. — Gyermekünk nem volt és már le is mondtunk róla. Ekkor jöttél le. A szeretőd lettem. A szeretőd, mert a szivem azt pa­rancsolta. Minthogy a tiszta, érintetlen női becsület széllel bélelt köpenyegével csak az az asszony takarózik, kinek szivét fásultság ujjnyi vastag patinája áttörhetlen jégpáncél­ként veszi körül s a benne pislákoló lán­gok már nem képesek azt onnan leolvasz­tani. Elhallgatott. Sokáig szótlanul elme­rengve nézett maga elé s csak mikor a férfi gyöngéden megfogta kezét, szólalt meg újra: bármennyire kellemetlen volna is neki egy ilyen hosszú interregnum, kénytelen helyén maradni mindaddig, mig felmentését meg nem kapja. — A helyzet ma valóban az, hogy a Lukács féle kombináció áll előtérben, még pedig választójogi reformmal és provizórium­mal. A provizóriumot állítólag úgy tervezik, hogy a mostani százháromezer újoncnál évente harmincháromezerrel adnak többet, tehát a létszámemelést már részben meg­valósítják. A kétéves katonai szolgálatból pedig egyelőre annyit valósítanak meg, hogy az újonnan behivottakat két és fél évi szol­gálat után szabadságolják. A provizóriumra azonban ma még a többség nem kapható. De baj van Ausztriában is, mert a Stürgkh- kormány krízissel küzd és valószínű, hogy három négy napon belül szintén beadja le­mondását, mivel a Reichsrath nem hajlandó a provizóriumos megoldásra. Látható igy, hogy a helyzet súlyos, még pedig annál sú­lyosabb, mert áprilisra már nincs meg a hadsereg indemnitása és nem lehet ujoncozni. Ezért végtelenül sajnáljuk, hogy a válság kitört és hogy annak elintézését garantá!ni nem lehet. SzatmárVármegye az elirjult fyóbarj. Nagykároly, márc. 8. Szatmárvármegye közigazgatási bizott­sága ma délött a vármegyei székház nagy­termében Csaba Adorján főispán elnöklete alatt rendes havi ülést tartott. A főispáni megnyíló után Ilosvay Ala­dár alispán jelentései Péchy István dr. fő­jegyző olvasta föl. Az alispán jelentésében ismerteti a ta­vaszi árvizveszedelmet és védekezési intéz­kedéseket, melyek a Szamos és Tisza fo­lyók hirtelen áradása miatt voltak szüksé­gesek. — Vágytam az igaz szerelem nagy boldogító érzéseire. Vágytam egy férfire, kinek öleléseit nem a kényszer fásultságá­val, csókjait nem a törvényes formák meg­szégyenítő parancsaiból kell fogadnom. — Egy férfire, kinek szerelmes tekintete meg- reszketteti szivemet, érintése pedig az ópium szívók fantasztikus álomvilágába ragadja leltemet. Kigyult arccal, remegő orrcimpákkal s szenvedélyes hangon mondta e hangokat. Szikrázó, gyújtó, perzselő tekintete hipnoti­zálva tapadt a férfi arcára. Ingerlőén hul­lámzó, gömbölyű két keble csábos táncot jártak a mámoros ember fátyolos szemei előtt, ki nem bírva már többé magán ural­kodni, vacogó fogakkal, egész testében resz­ketve kapta át az asszony derekát. — Édes . . . éd . . . hörgi rekedten s oly hévvel, oly szerelmes vággyal tapasztja száját az asszony érzékies vérpiros ajkaira, hogy az erejét vesztve, elaléltan hullott a férfi karjai közó. * Másnap Soós levelet kapott az asz- szonytól. — Elutazom, — írja, — mert nem akarok veled találkozni. Es te se akarj. Ez lesz ezentúl a mi legszentebb kötelességünk Az árviz-károk. Az 5 napig tartó árvíz úgy a védtöl- tósekbeD, mint egyéb vagyonban is kárt okozott, a védtöltésben Panyolánál történt rongálásokat az érdekeltség 1000—1300 ko­rona költséggel március 10-ig helyreállítja, a tiszacsécsei zsilip ideiglenes helyreállítási költsége s annak végleges helyreállítása az érdekeltségnek 17—18000 korona kárt okoz. A közvagyont ért ezen pusztításokon kívül a községek lakosai nagy károkat szen­vedtek, melyeknek értéke a járási főszolga­bírótól beérkezett kimutatások szerint: Pa- nyola községnél 458.223 K, Tiszakóród köz­ségnél 28.654 K. Keérsemjén 21.530 K, Fehérgyarmat 7.923 K, Nagyar községnél 2200 K, Nábrád 30 K. Összesen 518.560 koronára becsülték. A pillanatnyi szükség enyhítésére az alispán rendelkezése folytán a járási főszol­gabíró Panyola községben 424 drb kenye­ret (2265.65 klgr. súlyban) továbbá 600 klgr. szalonát szállíttatott, ennek részbeni fedezésére szolgál azon 1000 korona állam­segély, melyet a belügyminiszter a vm. fő­ispán utján engedélyezett. A vármegyei alispán, — midőn már a kár nagysága körülbelül tudható volt, a bel­ügyminiszterhez úgy további államsegély engedélyezése, mint országos segélygyüjtés elrendelése végett jelenlést küldött, egyide jüleg a vármegye területén a segélygyüjtést a járási főszolgabírók és polgármesterek figyelmébe ajánlotta, 2000 koronát a járási főszolgabírónak a Tisza—Szamosközi érde­keltség pénzalapjából utalványozott. Március 4-ón érkezett le a belügymi­niszter rendelete, mely szerint a pillanat­nyi nyomor enyhitésóre újabb 2000 korona államsegélyt engedélyez, azonban a könyör- adományoknak országos gyüjésót nem ren delte el, végül kijelentette, hogy az ujabbi segélylyel az állam támogatását teljesen ki- merittetnek kell tekinteni. Az árvíz alkalmával emberéletben kár nem történt, szarvasmarha, ló el nem pusz­tult, csak több apróbb házi állat (baromfi) lett az árvíz áldozata, a kimutatásban fel­vett többi károk épületek, termények és egyéb ingóságok szerint vannak meg­becsülve. — gyermekünkkel szemben. Én nem vagyok már többé a magamé. Anya vagyok — ér­ted Imre, — anya, aki minden más érzést kiparancsolt szivéből — az anyai érzésen kívül ... De ez az érzésem telve van kí­nos aggodalommal — a jövő iránt. Féltem a gyermekemet, Imre, a mi gyermekünket! Féltem az emberektől, kik vipera-nyelvök- kel előbb-utóbb is megmérgezik gyerme­künk ártatlan léikét, mikor aljas dühvei sziszegik feléje a „szerelem gyermeke“ epi- tetonját. Féltem az uramtól, ki betolakodott verőbfióknak fogja tekinteni a mi gyerme­künket és elkeseredett gyűlölettel fogja az anya bűnét rajta megtorolni. Gyermekünk lelkét kell megvédeni Imre, az emberek lealázó arculköpósei, az uram gyűlölködő, megvető és utálatokkal telt bánásmódja ellen. S ennek csak egy módja van — teljes visszavonulás Ezért nem szabad többé nekünk sze­retnünk egymást. Ma még nem tudnak sem­mit. Talán már gyauakodnak, talán már sejtenek, de még nem tudnak. Holnap . . . holnap . . . lehet már — késő. Boros Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents