Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-07 / 54. szám
I I , __ 1 I 2. óidat A miniszterelnök Mécsben. Khuen- Héderváry Károly gróf miniszterelnök tegnap délután 2 órakor titkára kíséretében Bécsbe utazott, ahol még a tegnapi nap folyamán tárgyalásokat végzett az illetékes körök exponenseivel. Ma a király kihallgatáson fogadja a miniszterelnököt. Á képviselőfjáz ülése. — Saját tudósitónktól. — Budapest, márc. 6. A képviselőház egész délelőtt válsághírekkel volt telve. A tegnap este megtartott miniszteri tanácskozás eldöntötte a helyzetet, amennyiben autentikus értesülés szerint a kormány elhatározta lemondását és a lemondást Írásba is foglalta. Khuen gróf miniszterelnök még a mai nap folyamán Bécsbe utazik, holnap audiencián jelenik meg a király előtt s abban az esetben, ha a király a póttartalékosok kérdésében az osztrák kormány mellett dönt, a kormány nevében benyújtja lemondását. Amig a nagy politikában az események forrnak, a parlamentben nyugodtan folyik az obstrukció. Az ülés. A mai ülést Návay Lajos elnök fél 11 órakor nyitotta meg. A jegyzőkönyvet szó nélkül hitelesi tették. Az elnök azután jelentést tett a Háznak arról a súlyosan elítélendő esetről, hogy Pályi Ede lapszerkesztő a Ház tanácskozása közben bement az üAsterembe és ott lármával és dulakodással megakadályozta a Hoz tanácskozását. Ezért a cselekedetéért nem lehet az újságíró-testületet elítélni, mert az eset olyan, ho y az egyént el kell választani a testülettől. Bejelenti, hogy Pályi Ede a szindikátus utján bocsánatot és elnézést kér, szerinte azonban ez nem elegendő, mert az eset példás meg óriást érdemel. Jelenti, hogy Pályi karzati szülőföldtől, vissza-vissza Franciaországba. Ez minden óhajtása s végre hajóra ülhet, hogy visszatérjen Európába. Párisba megy. Itt áll egyedül, jó barátjai nincsenek és szülei is megszakítanak vele minden összeköttetést. Csak leckék adásával tudja fönntartani magát. 1848 ban résztvesz a forradalmi mozgalmakban is és e miatt börtönbe kerül A fogságból kiszabadulva az irodalomnak szenteli minden idejét és 1852-ben kiadta összegyűjtött költeményeinek első kötetét is, ami azután reátereli a közönség figyelmét is. Föllépésével uj csapásokat vágott a költészet birodalmában s kiszélesítette a romantikusoktól nyesett ösvényt. A romantika az érzelmek kitörésében, az indulatuk szertelenségében excellált. A s envedélyek lázas sikoltásai harsogták be a romantika berkeit. Ezzel szembea Leconte de Lisle nyugodlságra, fölényes hideg komolyságra törekedett. Mig a romantikusok a föltörő érzelmeknek szabad folyást, kitörést engedtek, addig Leconte de Lisle és követői ér zelmeiket a szív legmélyére száműzték és elrejtették az emberek kiváncsi szemei elől. SZAMOS jegyét visszavonta s ezzel őt a Házból kitiltotta. (Helyeslés.) Kérdést intéz az igazságügyminiszterhez, vájjon tótetett-e bűn i eljárást Pályi Ede ellen folyamatba. Kdllay Ubul: A Kossuth járt nevében elitéli a Pályi esetet és csatlakozik előtte szóló indítványához. Sxmrecsányi György: Mulasztással vádolja a háznagyot azért, hogy az incidens után Pályit távozásra szólilotta fel, ahelyett, hogy azonnal át nem adta a rendőrségnek. (Helyeslés.) szerinte az ügyet a mentelmi bizottsághoz kell utasítani, hogy az ügyről sürgős jelentést tegyen. Kenedi Géza : Ismerteti az ügyet és Szmrecsányi indítványához csatlakozik, hogy az ügy a mentelmi, bizottságnak adassék ki sürgős jelentéstétel végett. Bakonyi Samu: Indítványozza, hogy Pályi házhatározatilag tiltassék ki a Házból és ellene bűnvádi eljárás indittassék meg. A Pályi-ügy elintézése után Héder- váry Lehel, Hoch János, Farkas Pál szólaltak fel. Az ülés délután 3 órakor ért véget. Néhány szó a szatmári inasotthonról. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, márc. 6. A szatmári iparostanonc iskolába a folyó tanévben beiratkozott mintegy 1100 tanonc. E szám a mellett bizonyít, hogy Szatmár iparostanonc iskolája egyike az ország legnépesebb inasiskoláinak. A vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy az ily népes iskolák mellett, ily gócpontokon, mint Szatmár is, az inasiskolák mellett „iparostanonc otthonok“ létesittessenek. Mi a céljuk és mirevalók ezek az „ otthonok “ ? Az ily a otthon “ ok arra valók, az a A költészetben szerintük, az ennek, az egyéniségnek nem szabad fölszinre jutnia, mert a költészetnek nem az a célja, hogy szenvedélytől eltorzult érzéseknek legyen a kifejezője, hanem az életet kell adnia a maga rideg valóságában, tárgyi agosságában. Ezért azután Leconte de Lisle költészete ment minden szenvedélytől. Hiányzik be lőle a szívnek lázas dobogása és az egyénnek előretörő vágyód isa és a léleknek sokszor kínos vívódása. Függetleníteni akarta magát az érzelmeknek vérpiros bókolyitól, hogy azután a hideg fölényességnek köpenyébe burko ódzva elrejtse igaz valóját szemeink elöl. Minden törekvése arra irányul, hogy ne láthassuk meg nemes ielkületét. Pedig néha nem sikerül neki teljesen lepett borítani érzelmeire és a szivében felgyülemlett érzések kibuggyannak a szívnek katlanából. S magunk előtt látjuk a legnemesebben gondolkodó és érző lelkek egyikót. Tárgyilagosságából folyik, hogy az ihlet lázas alkotása előtte ismeretlen fogalom volt. Alkotni nem tud az ihlet tüzes perceiben. Szerinte ez a lehetetlenséggel határos. Az ilyen alkotás csak torzkép le- I hét s emlékeztet a lázbeteg viziós rémlátá ♦1912. márczius 7.) 54 szám. céljuk, hogy vasárnaponkint délután 2—5 óráig az iparostanoncokat a vasárnap délutáni utcai csavargástól, korcsmázástól, rósz, kéteshirü helyek látogatásától elvonják az által, hogy az iparostanonc iskola egyik tantermében, vagy ahol van, arra való külön helyiségben az önként jelentkező inasok számára vasárnap délutáni otthont rendeznek. Az otthonban a tanoncok ártatlan természetű társas, szórakoztató, elmés s egyszersmind tanulságos játékkal töltenek el egy órát, majd a vezető tanitó tart nekik alkalomszerű, vagy az iparos életébe, foglalkozásába vágó előadást. Ifjúsági, eikölcs- nemesitő olvasmányok állanak rendelkezésükre. Énekelnek, szavalnak, iskolai ünnepségeket tartanak. Szóval: kellemesen, de egyúttal önmüve ődéssel töltik el azt a pár órát az otthonban. Ha még azt is hozzá tesszük, hogy öt óra után a tanulók nálunk, Szatmáron, a va óban hivatásának élő ref. lelkész Kovács István dr. által tartott vallásos estélyre mennek, akkor bátran mondhatjuk, hogy az ily iparostanoncok vasárnap délutánja a lehető leghelyesebben s legjobban telik el. Sajnos azonban, hogy mindezeknek ellenére azt tapasztaljuk, hogy iparosainknak nagy része nem engedi tanulóit az otthonba s csak elenyésző kis része a helyesen gondolkozóknak, kik a tanulóikat küldik az otthonba. Mint minden jó, közhasznú intézménynek, úgy ennek is megvannak a maga rosszinduMu ellenségei. Vannak emberek, kik pusztán kedvtelésbő1, anélkül, hogy abból valami hasznot élveznének, nagy szeretettel tudnak rágalmazni. Az iparos tanonc-otthonról is kolpor- tálják ezek a hirt, hogy ott szocialistákat nevelnek, isznak, dorbézolnak, kártyáznak és még Isten tudja még mit nem tesznek. Hihetetlenül hangzik bár, de mégis tény, hogy vannak iparosok, kik fölülnek a hazugságnak s hitelt adva ez aljas rágalmazásnak, visszatartják tanoncaikat az otthon látogatásától, holott épp ezen lehetetlen ál* saira. Vízióknak pedig nincs helye a költészetben. Az óíetnek eltorzított alakban való bemutatása nem lehet cél, azonkívül pedig hamis voltánál fogva semmi értéke sincsen. Hogy igazán szépet és nagyot alkothasson a költő, ahoz nem ihlet szükségelte tik, hanem objektiv megfigyelés. A költőnek kutatnia, dolgoznia kell, ellesnie a természet titkait. Vizsgálnia kell a letűnt korok embereinek lelki világát. Szokásaiknak és cselekedeteinek rugóit kell kinyomozni hideg, éles pi lantással. Az igy gyűjtött tapasztalatok alapján ha munkához lát a költő az eredmény csak kiváló lehet. így a való, igaz képét fogja majd az életnek megrajzolni. Birtokában lesznek az összes ismeretek ilyen előtanulmányok után, — melyek tárgyához tartoznak. Ha az objektiv megfigyelésnek egyenes útjáról le talál tévedni, úgy munkája legföiebb csak színesen megirt fantazmagória lesz, de nem örökértékü műalkotás. A tárgyilagosságon kívül vannak más jellegzetes tulajdonságai is múzsájának. Első sorban a jelentől való irtózása és nagy előszeretete a múlt századok, a letűnt korok
