Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-07 / 54. szám
(1813. márczius 7.) 54 seám. SZAMOS 3, oldai. litá soknak az ellenkezőit igyekszünk terjes zteni. E rosszindulatú, alapnélküli, nagy tudatlanságra valló elferdítések és hazugságok cáf Ltaba nem bocsátkozunk. Nem érdemes. Minden < peszü ember tudhatja, hogy egy iskola falain belül nem történhetik olyasmi, ami az erkölcscsel, neveléssel, tisztességgel és jóizléssel ellentétben áll. Az iskola az erkölcs, a tudomány és nevelés temploma volt, az ma is és az is lesz mindig. De különben az egész ferde felfogást és méretet megdönthetik maguk, az iparos- tanonc otthonba járó tanulók, kik dicséretükre legyen mondva pontosan is, ami a fő, szívesen jönnek fel minden vasárnap. Megnyugtathatjuk hát aggódó iparosainkat afelől, hogy soha jobb helyre nem küldhetik el tanulóikat a vasárnap délután eltöltésére, mint az iparostanonc otthonba. De meg ez által magukon is segítenek, mert minden kétséget kizáró tény az, hogy egy iparos mester jobban boldogul többre mehet, akár a szoros ipari foglalkozást tekintve, akár a társadalmi közéletet és egy- másközötti érintkezést véve alapul, egy értelmes, felviíágosodott tanulóval. Az a meggyőződésünk, hogy városunk érdemes iparosai nem hajlandók többé a mindenféle mende-mondának hitelt adni s tanulóikat, kik a vasárnap délután szabadok, készséggel engedik a mi otthonunkba, ahol leghasznosabban értékesíthetik a rendelkezésükre álló pár órát. És hogy az igy van, leghelyesebben tennék az iparosok, ha maguk személyesen győződnének meg arról. Bármikor legyen szerencsénk 1 A betörőkirály megint megszökött. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, má:c. 6. Még élénk emlékezetében lehet a szatmáriaknak a betörövilág egyik leghirhedemberei iránt. Elfordul a jelen élettől. Nem érdekli a környezet, amelyben él. Embertársainak siló vergődése és jajgatása nem tud keresztül törni lelkének mélységeibe ; a mának fájdalma nem gyújtja meg szivében a szeretetnek lobogó fáklyáját. Nem a jelenért sajog szive, de fájlalni tudja azt, hogy az isteni jelenéseknek nagy korszakai elmúltak már s nincs vigasztaló égi fénysugár, amely tüzes lángostorával egy Saulból kitudná váltani a népek apostolának, Pálnak fönséges alakját. Ez az irtózása az őt környező világtól készteti arra, hogy elfordítva tőle szemeit, a múlt idők letűnt nemzedékeire irányítsa figyelmét. Lelke visszaszáll a képzeletnek szárnyain az örök semmibe merült korszakoknak emberei közé. Beleéli magát a múlt emberének lelki világába s igyekszik munkáiban a kort, az embert életre varázsolni s közelébb hozni hozzánk. Hőseivel él, velük gondolkozik, velük cselekszik. Az ó-kor klasszikus népeinek érzelem és gondolatvilága föltámad lelkében. Képze leiében bekalandozza Róma széles utait, Athénnak pompás templomait s Egyptom isteneinek misztikus szentélyeit. (Folytatjuk.) tebb alakja, Mezei-Endesz Árpád, aki főként azzal tette ismertté nevét, hogy ismételten megszökött fogságából. Három évvel ezelőtt a nagyenyedi fogházból ugrott meg és félévig hiába hajszolták országszerte, nem tudtak nyomába akadni. Végül is szerelme okozta vesztét, Budapestre jöit kedveséhez, akinél valóságos detektiv- hadjárattal sikerült csak elfogni a veszedelmes, minden gonoszságra elszánt embert. A f kapitányság annak idején a budapesti kir. ügyészségnek adta át Endeszt, akitaMarkó- utcai fogházba vettek őrizetbe, mert újabb bűnügyei miatt vizsgálati fogságba helyezték. De két héttel utóbb újra visszaszerezte szabadsagát, nővére segítségével megszökött a fogházból, ahol pedig fokozott mér tékben vigyáztak reá Amint utóbb megállapították, a gonosztevőnek kenyérbólben kést csempésztek be cellájába. Endesz a kést cellájának ajtaja és a küszöb közé helyezte, úgy, hogy amikor az ajtót rácsukták, a zár nem jutott helyére. Endesz szabadulása után Dévára utazott, ahol harmadmagával postrablást követett el. Két társát elfogtak, de ő elmenekült, majd Szatmár környékén bukkant fel, ahol több betörést követett el. Azonban a vidéki élet nem tetszett a hírhedt embernek és újra visszament Budapestre. A rendőrségnek besúgták, hogy olt rejiözik a fővárosban és a detektívek arról is értesültek, hogy Endesz Amerikába készül. A betörőt ezek ufán a pályaudvaron figyelték és Hegedűs Gyula detektív fel-/ ismerte őt a fiumei vonaton. Cmrgó táján, a kalauz és egy csurgói rendőr segítségével, nagy dulakodás után lefogták a gonoszte vöt a vasúti kocsiban, azután visszahozták Budapestre. A szökése közben elkövetett bűntettekért tiz évi fegyházbüntetéssel sújtotta a bíróság Endeszt, akit az Ítélet jogerőre való emelkedése u án visszavittek a nagyenyedi fegyhazba. Tfermészetesen a veszedelmes gonosztevőt a fegyház igazgatója nagy gonddal őriztette, éjjel-nappal fegyveres or tartózkodott cellája közeiében. Azonban Endesz túljárt őrei eszén és tegnap este hótórakor — amint a nagyenyedi rendőrség táviratban közölte a főkapitánysággal — megszökött a fegyházból. Endesz a másfél óv óta lábaira vasalt bilincseit lereszelve, a szabómühely emeleti ablakan kiugrott és nyomtalanul eltűnt. A fegyenc szökését azonnal észrevették és a fegyház őrségét, valamint a csendőrsóget azonnal mozgósították, azonban az üldözés a sötétség miatt nehézségedbe ütközött. Endeszt elfogták. A hírhedt betörő király kedden este Székelykocsárdig jutott el, a hol Endesz egy teheráru vaggonban töltötte az éjszakát. Kora reggel előjött rejtekhelyéről és az állomáson fel és alá sétálva cigarettázott. A daróckabát és az akközben felvett csikós nadrágba öltözött ember feltűnt Nagy Dániel kocsifékezőnek és megszólította. — „Mit keres itt az ur?* Endesz, a ki még az előző pillanatban nyugodtan cigarettázott megijedt. Azt hitte, hogy a hatalmas termetű fiatal legény rá akarja vetni magát, hogy lefogja. A bűnös ember ebben a feltevésben futásnak eredt s futás közben zsebéből bicskát húzott elő és ezt kiáltotta hátra az őt üldöző kocsiféke- zőnek : — Ha hozzám nyúl, hasbaszurom! Nagy Dániel azonban nem ijedt meg a fenyegetéstől. Üldözés közben kapát ragadott magához, hogy leüsse. Mikor már csak néhány méter választotta el a betörőtől, ezt tanácsolta neki: — Tegye zsebre a bicskát, mert kü- lönbon agyonütöm 1 Endesz szót fogadott, ügy tett, mintha átengedné magát, de ez csak ürügy volt arra, hogy a kapát a fékező kezéből kicsavarja. De ez nem sikerült neki, mert a fékező még az izmos Endessnól is erősebb volt. A birkózásból Nagy Dániel került ki győztesen. Két hatalmas tenyerével átfogta a betörő nyakát és ártalmatlanná tette. Mikor az állomás többi munkása látta, hogy Nfagy Dániel legyűrte a veszedelmes embert, odarohantak. Vastag kötelekkel megkötözték és bevittek a csendőrségre. Az elfogatás alkalmával még mindig a lábán voltak a bilincsek, a melyeknek csak összekötő láncát tudta a cellában lefürószelni. Endeszt még a tegnapi nap folyamán erősen megvasalva visszavittók Nagyenyedre. Hogyan szökött meg Endesz Árpád. — Nagyon rosszul bántak velem a fegyházban. Elhalároztam, hogy inkább meghalok, de ott nem maradok. Ezért szöktem meg. A lakatos-műhelyből egy reszelőt lop tam, azzal a bil ncseimet összekötő láncot lefürészeltem. Este a legyverőrök jelenlétében átmásztam az ablakon s a csatornán leereszkedtem A mezőről a Maroshoz futottam s a folyó partján végig sietve eljutottam Székelykocsárdig, a hol az állomáson bebújtam egy teherkocsiba. Útközben egy hosszú csikós nadrágot szereztem, azt magamra húztam s a hosszú nadrág alól nem látszottak ki a bilincsek. Hallottam és láttam, hogyan keresnek a fegyőrök és csendőrök. Mialatt ők lázasan kutattak utánam, én jóizüt nevettem rejtekhelyemen. Kár. Nagyon sajnálom, hogy az a vasutas, aki erősebb nálam, elfogott. Mert ón amúgy is önként jelentkeztem volna Budapesten. Nem akartam én megszökni, csak azt akartam, hogy más fegyházban üljem le büntetésemet. Pórülj árt aszfaltbetyár. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, márc. 6. Csak nem régiben a fővárosi rendőrségnek feje külön utasításokat adott embereinek, hogy különös figyelemmel kísérjék az aszfalt simára vasalt nadrágu betyárjait (és alkalom) adtán bánjanak el velük. Mert köztudomású, hogy nálunk a lovagiasság ősi hazájában magános nőnek különösen az esti órákban nem tanácsos egyedül botorkálni, mert lépten nyomon ki van téve a legfurcsább helyzeteknek, még akkor is, ha erre egyáltalán nem is ad alkalmat. A rendőrségi intézkedéssel szemben az aszfaltbetyárnak azonban van annyi előrelátása, hogy megválasztja működésének ide-
