Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-05 / 52. szám
Negyvennegyedik évfolyam. Szatnr.ár, 1912. március 5„ kedd. 52. 57ém. f A filkó. Bravó ! Csak hadd folyjon az a bizonyos technikámé ! Hadd örüljön neki egész Ausztria és hadd rohanjunk Vaktában a mélység felé, mely készen várja a magyar állam pusztulását: Ott leskelődnek már az eredményre ellenségeink mindenféle fajtájá bői. A horvátok minden nagyobb városukban sorbau égetik a magyar nemzeti zászlót. A tótok memorandumoznak és követelőznek; a Népszava meg is rója őket, miért nem követelnek többet? (Követelnék maguknak az egész Népszavát raiuden Jakabjával; szivesen odaadjuk, de ez még nekik sem kell.) Oláh nemzetiségi férfiak az uj püspökség eben tiltakoznak, mert az megvédene a magyar görög kaiholikusok magyar anyanyelvét Magyarországon. A szoeiálde- mokra-párt március 4-ó i megállította a gépeket és a parlamentet öklével fenyegette. A bécsi lapokat alattomosan azt a perfid rágalmat eresztette szélnek, hogy a Kozsuth-párt követelései, amelyeket a kormány honorált az uralkéd) felségjogait csorbítják. Mindez, mint valami örült hangzavar toilódik meg a tejünk fölött, pusztulást, romlást Ígérve erre a szerencsétlen országra — s akkor Justh és hasonló bölcseséggel ék skedő társai kézzel-lábbal és ti chnikai obstrukeióval POLITIKA! NAPILAP igyekeznek azt a Ígért romlást meg is valósítani az általános és titkos nemzet- pusztítás alakjában. Honnan kapják Justhék a biztatást ellhet a vakmerő van banque játékhoz ? Mert valahonnan kell nekik ösztönzést kapniok. Fejjel mennek a falnak ; ilyen experimentumot csak az az ember csinál, aki úgy véli, hogy becses fejének épsége biztosítva van. Ki garantálta ezeknek a* elszánt fejeknek épségben maradását ? Magyar ember semmiesetre sem. Justhék kikapcsolták magukat a magyar nemzeti érzésekből, mikor a szabadkőművesekkel, pánszlávokkrti, dákóromá- nokkal, nemzetköziekkel léptek testvéri láncba. Politikai belátásuk felől kiállították a szegénységi íbizonjitványt, mikor az önálló bank forszirozásával letörték a katonai téren előre igyekvő nemzeti irányt. Akkor azt hittük rólak, ezek a szegény emberek csak Esze Tamás népe, nagypipáju, kevés dohányu lármás kurucok, akik a falusi hakter hadi tanulmányával akarnak csatát nyerni, nagyon tüzes, de nagyon korlátolt lármázok, akik többet akar ak, mint amennyit e - birnak, de végeredményben mégis csak kuruc magyarok, akik a magyarság forró szeretetéből merítik lelkesedésük hevét Nos llát ez az ábránd szótfoszlot . Rövidlátók, de egyáltalában nem kuru/ ae « cuk s amiből lelkesedésük' t nem a magyar faj szeretete. ________* ^E az.£; meritfi?^* DT0*' Hát mi ? Jelek beszélnek. Bécs sajtója eddig nagyon meg volt elégedve a Hónerváry kormánynyal. Most ez a megelégedés egyszerre elmúlt, frontot csinál az osztrák saj ó a kormány ellen s tökéletesen meg van elégedve Justhtal. Justbék pedig a bécsi sajtóval egyszerre párhuzamos aknát fúrnak a magyar parlamenti béke ellen s versenyt igyekeznek halomra douteni a béke épületét, melyet a nemzet legjobbjai annyi fáradozással épített k. Nviltan beszélik egyébként is, hogy Justhékat Bécsből uszítják. Bécsben keverik ellenünk a kártyát s Justhék vállalják annak a bizonyos fióknak a szerepét, mel.et ellenünk ki akarnak ját- Siäni Abban reménykednek ezek az obstrukció tüzéve! játszó nagy gyerekek, hogy kormányt buktatnak s olyan alakulás következik, melyben ők is szerephez és a mi fő : hatalomhoz juthatnak. A Justh-párt minden politikai szá- lüfHirt** csüt<yrti>kö«- mondott edd gelé. Az lösz h mostaninak is a sorsa. Tegyük fel, hogy eélt érnek, kormányt buktatnak 8 „választójogi kabinet“ következik. Csak nem képzeli a Justh-párt, hogy bárki velük fogjon kezet, velük, akik Ä végrehajtó Írnokot keres. Szájában szivarral. Marteau Konstantin reggeli után folytatta kalandos élettörténetének elbeszélését. Nekem jó czimbo- rám volt, kivel tizenöt óv után, tegnap esie akadtam össze a népes boulevardokon. ü, ki huszonöt év előtt pályadijat nyert verseivel és az összes tudományok doktora volt, ma mint „főtitkár“ szerepelt, egy kóteskirü, külvárosi színházban. Szerencsétlenségének oka hajdanában egy véletlen és nem vart örökség volt, melynek néhány hónap alatt nyakára hágott. Azután fokról-fokra lefelé gurult és a legkülönbözőbb mesterségekkel tengetve életét, a sorsüldözött összes kínjait átszenvedte. De azért jó kedélye megmaradt és mosolygó filozófiával fogadta a végzet csapásait. — Bizony, barátom, vagy tiz évvel e zelőtt már végrehajtói írnok is voltam ! . . . Abban az időben, egy forró augusztusi nap délutánján — amint a tárczák- ban szokás — egy még fiatal ember haladt a poros országúton . . . Akkor éltem át legkétségbeesettebb napomat! . . . Rouen - bő! igyekeztem Haver felé, hol még egy végső kísérletet akartam tenni. Öltözetem, egykori gazdag ruhatáram szánalmas maradványa, egy nevetséges formájú, kopot^ czilinderbő!, egy, az ócskaságtól zöldes, fekete kabátból, egy fehér mellényből, mely azonban a piszoktól fekete volt és egy pecsétes, szürke nadrágból állt, me ynek kirojtozott alja alig ért lyukas czipőim megrepedezett lakkjáig. És hogy megjelenésem teljes összhangban legyen, fehér neműim már rég időtől nem látott iuosó- teknőt és zsebem még a bojgózsidó le gendaszerü öt sous-ját sem rejtette magában. Az országút krótafehór pora által elvakitva, tűzben égő fejjel és zsibbadó lábakkal ballagtam előre, a nap forró su garai alatt. Kivált a szomjúság kinzott rettenetesen. A legközelebbi korcsmában, egy pohár almaborért odaadtam u olsó cenlime-omat is. A legyek milliói által ellepett, piszkos asztalon, melyre cilderes poharamat helyezték, egy újság : az „Abeille cau- choise“ feküdt. Amint képzelheted, nem éreztem nagy kedvet a helyi pletykák e tárházának olvasásához, mig tekintetem meg nem akadt ezen a hirdetésen: „Egy végrehajtó Írnokot keres. Felvilágosítást nyújt Renouville en Caux-ban: Cocheux végrehajtó.“ Es ime, zavaros agyamban rögtön megfogamzost egy gondolat. A végrehajtói testület iránt ugyan eddig vajmi kevés rokonszenvvel viseltettem, tekintve, hogy a velük való kónyszerösszekötteté- se mről inkább kellemetlen emlékeim maradtak, De Cocheux mester most egyszerre a gondviselés által részemre kijelölt mentőként tűnt fel előttem, kinek kedvéért készen álltam ostoba előítéletem megtagadására. Tehát végrehajtói írnok legyek ?... Miértnél Igazán nevetséges lett volna, ha nagy szükségemben ezen fennakadok, mert végre is, ez sem tisztességtelen kenyérkereset ! Csak el ne késsek ajánlatommal ! — gondoltam. Megerősödve a cidre savanykás zamatétól és felbuzdulva a remény által, | A „Kölcsey-kör4 46 szabadiskolájában Tanódy Endre dr. ma nem tartja meg előadását. Az előadás pénteken d. u. fél 6 órakor lesz megtartva a városháza nagytermében. I Jelen ssnámunk S oldal terjfídelmife.
