Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-05 / 52. szám
2 oldal. Ö Z A M 0 W ’1912. március 5.' 52 s*ám. kellemetlen ellenfelek, de még kellemetlenebb szövetségesek ? Az eszes Lukács Lászlónak fog kelleni — egy Csuha István ? Yládéknak — Barabás Béla? Komikus dolog csak elképzelni is. A Bécsból dróton rángatott Justh- párt megmarad egyszerű eszköznek, melylyel zavart, felfordulást lehet csinálni Magyarországon. Megmarad a szabadkőművesek, nemzetközi és nemzeti szájhősök filkójának, melyet kijátszanak ellenünk s amint a játéknak vége, odaadnak harmincketted magával a szolgának, vigye ki, "incs rá többé szükség Hazárdjátók folyik, de nem a Justh- párt játssza. Vele, általa játszák a nem zet ellenségei. Éppen ideje, hogy a hazárdjátéknak végét szakítsa a nemzet egy akarattal, azt a fölösleges, mindenféle tilos játékra felhasznált, kopott kártyát pedig adjuk át a feledésnek, ahol nem árthat többé. k képviselfijjáz ülése. Budapest, márc. 4. Návay Lajos elnök fél 11 óra után megnyitja az ülést. Elnök nyilatkozni kiv'n. Kijelenti, hogy félreértésen alapul az a feltevés, hogy a zárt ülést kérő ivet nem akarta elfogadni. Az ilyen iveket ezután akadálytalanul elfogadja, azonban beszédek alatt nem engedhető meg a zárt ülés. Amikor a múlt ülésen a zárt ülést kérő ivet nem honorálta, azt sajnálja, de a házszabályokat sérteni nem akarta, csupán emberileg érthető, hogy ideges volt. De bántotta őt az a dolog, hogy a nyilvánosság előtt történt megvádol- tatására, nem engedték védekezését a nyilvánosság előtt előadni. Következett a jegyzőkönyv felolvasása. Mihályi Péter jegyző hangosan o'vas. Justh János szerint a jegyzőkönyv a múlt ülésen történteket nem adja hiven és tisztán vissza. Németh Károly: Azt magyarázza, hogy a naplóban hiven le vannak Írva a történtek, a jegyzőkönyvbe azok nem valók. Kéri a jegyzőkönyv hitelesítéséi. Molnár János: Dacára annak, hogy ellenzéki ember, mégis a jegyzőkönyv mellett szóllal fel. Bolonyi Géza: Személye« kérdésben szemrehányást tesz az elnöknek amiért tegnap tőle megvonta a szót és ma ugyanolyan formában szót emelt Molnár János, engedte beszélni. Barabás Béla az elnökkel polemizál és kéri a kérdésedet külön-külön feltenni. Elnök: Aki házszabálysértést lát, az mutasson arra rá. Konkrét választ kór arra, hogy ezen esetnél hol van házsz íbálysértés. Aki neki beigazolja, hogy házszabályellene- sen járt el, azt nyomban vissza fogja vonni. B'rabás Béla: Ne erőszakoskodjék! Justh G\ula: A 269 §. Ernők felolvassa a 269. § t. Felkiáltások jobbról : Szavazzunk. (Zaj.) A házszabályvitánál Justh szószegéssel vádolta Navayt, ki rendreutasitotta. Justh ismételte kijelentését, mire Návay a szót megvonta tőle. (Taps jobbról, óriási lárma b iÍról.) Az ellenzék zárt ülést követel. Délben szociálista küldöttség üdvözölte a Házban a Justh pártot, biztatva fokozódó obstruk- cióra, miközben a munkapártot gyalázták. A munkapárti képviselők megtámadták a szociálistákat. Többet megvertek A szó ciálisták menekültek, többet közülök a rendőrség letartóztatott. Nyilt ülésen Polónyí Géza a házszabályokhoz beszél. Tisza István azt bizonyitja, hogy a jegyzőkönyv m-m tartozik a napirendhez. Polonyi körül óriási kavarodás támad. Nyilt ülésen a napirend mej, állapítás után az ülés véget ért. Nemi bajoknM, férfi gyengeséget csakis az ILLÉ'-féle Sántái, ezelőtt LAR1CIN CAPSULÁK, mint legbiztosabb övszert mindenki hasznélja. s korona beküldéssel ingyen póstaköltséggel szállítja ILLÉS ANTAL gyógyszertára Szabadka. Szatmár város uj jövedelme. — Saját isitónktól. — Szí. nár, márc. 4. Ma délelőtt a városi székház tanácstermében egy nagyjelentőségű tárgyalás folyt le. A Szamos védtöltésónek költségeit likvidáló bizottság ült össze abból a célból, hogy megállapítsa azt az összeget, melyet a pénzügyi kormány a városnak adó- visszatérités címén fog évente fizetni a sza- mosmenii földterületek adóösszegéből. A tanácskozás résziéiről tudósitónk a következőket irja: Szatmár város már az elmúlt század negyvenes éveiben megkezdte a Szamos partvédelmi munkálatokat. Azóta óriási költséggel megépítették a partvédelmi müveket, sőt csak nem régen az egyes helyeken fel is kellett a töltéseket emelni. Igen ám, de azzal, hogy a város a vízpartot szabályozta és a partmenti területeket ármentesitette, az államkincstár igen értékes adóalanyokra tett szert — persze — a város pénzáldozata árán. Van azonban a kormánynak egy rendeleté, amely kimondja, hogy oly esetekben, amikor valamely város partvédelmi müveket létesít, s ezen müvek révén az állam adójövedelemhez jut, a város jogosan kérelmezheti, hogy ezen adójövedelemnek bizonyos hányadat neki a pénzügyi kormány évenként visszatérítse. A visszatérítendő adó összegének megállapításánál a partvédelmi müvekbe befektetett összeg nagysága dönt. . Ennek az összegnek megállapítása céljából ült össze ma a városi székház tanácstermében Vajay Károly dr. kir. tanácsos, polgármester elnöklésével az úgynevezett likvidáló bizottság, melynek tagjai a követ— Majd meglátjuk! — mondta. — Majd meglátjuk ! És bevezetett a földszint egy kis helyiségébe, az irodába, me'y papirszagtól büz- lött és igen egyszerűen, csupán festetlen fabútorokkal és két szalmaszékkel volt berendezve. Itt gyorsan kikérdezett, hogy volt-e már gyakorlatom, hogy értek-e a végrehajtó kötelességeihez s hogy birok-e ajánlólevelekkel? Én hivatkoztam Rouen néhány tekintélyes polgárára és mint játékom utolsó ütőkártyáját odavágtam, hogy az összes tudományok doktora vagyok. De ez a kijelentés nem tette meg az általam remélt hatást. — Hm! — mormogott Ocheua mester, megvető ajkbigygyesztéssel. — A doktorátus még nem éppen az, mire szükségem van. A gyakorlat mindenekelőtt, fiatal ember!.. . Különben is, őszintén megvallva, jobban szeretnék egy tizenhat tizennyolc éves, falusi fiút. (Folytatjuk.) máris megjelent egy kövér, fekete hajú, szigorú kinézésű, bajuszos asszony, kinek öltözete bár a lehető legelhanyagoltabb, sőt alig, hogy tiszta vö t, ujjain mégis egy sereg gyűrű csillogott. — Bocsánat, asszonyom, ha alkalmatlan vagyok, de úgy értesültem, hogy Cocheaux mester írnokot keresi Én . . . — Férjem nincs itthon! — vágott közbe és azt hittem, hogy orrom előtt becsapta volna az ajtót, ha ebben a percben egy kocd nem közeledik a templom felől és meg nem áll a ház kerti oldalán. Egy kicsi, szürkébe öltözött és barna szalmakahpos emb r állt elém, miután leugrott a kocsiról. — Mivel szóig tlhltok ? — kérdezte. Torkom összeszorult, szám kiszáradt és alig érthetően hebegtem: — Uram, az „Abeille cauchosie* ban olvas!am, miszerint egy megbízható Írnokra lenne szüksége . . . Gocheux mester ravasz szemeinek mély tekintetével mért végig. Arca különösen bá- mula'ot fejezett ki I hogy küzdelmeim nemsokára véget érnek, bátor lépésekkel indultam meg a körülbelül egy mértföldnyi ut után, megérkeztem Renouville en-Caux-ba. Miután a városkának csak egy utcája van, nem kellett sokáig keresgélnem a végrejtó után. A templom szomszédsá gában megpillantva egy csinos, hirdetésekkel teleaggatott házat, egyenesen annak tartottam. Szivem hevesen dobogott, midőn meghúztam a csengő gombjá . Erre faczipök kopogása hallatszott a pitvar koczkás kövein és egy vézna, kis cseléd dugta ki a fejét, a félig nyitott ajtó résén. — Kérem, itthon van Cocheux mes tér ? — kérdeztem. — E perczben nincs, falura ment 1 , — Ah ! — mondtam csalódott hangon. — És sokáig elmarad ? — Azt nem tudom. Talán a madaine- mal akartam beszélni? Ebben a pillana'ban valaki éles, parancsoló hangon kiáltott hozzánk : — Nos, Natalie, mi lesz már? Alig hangzottak el ezek a szavak,
