Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-30 / 73. szám
2. oldal. (1912. március 30.) 73. szám. t'ZAMOS „Szatmári cukorgyár részvénytársaság". — Saját tudósítónktól. — Szatmár, márc. 29. Még 3 hét és megalakul a szatmári cukorgyár részvénytársaság. Elültetik a fiatal csemetét, melynek erősödését, lombhajtásait lázas kíváncsisággal lesik ezren, meg ezren. A cukorgyárat alspitó alkalmi egyesülés tagjai: Bartha Kálmán, Böszörményi Emil dr., Németh Elemér és Teitelbaum Henrik, akik eddig is valóságos önfeláldozással munkálkodtak a cukorgyár létesítésén, tulajdonképpen most kerültek a harc tüzóbe, most, amikor az annyi fáradtsággal összehozott vállalatot a megvalósulás stádiumába kell bevezetniök. Dicséretére le-yen azonban a Szatmár város és vidéke kisgazdáinak, hogy megértették a gyáralapitásnak valóban mély szántásu mezőgazdasági jelentőségét és kezet fogva munkálnak együtt a fáradhatatlan alapítókkal, hogy minél hamarább — amint mondani szokás — kalap alá hozzák az ügyet. Most a nyilatkozatokat kell a kisgazdáknak aláírni, mert addig a részvénytársa* ság megalaku ása valóban nem mondható egészen bizonyosnak. Ezek a nyilatkozatok magukban foglalják az alapítók és a pesti magyar kereskedelmi bank egymásközti szerződésnek azon pontozatait, melyek a cukorrép termeléssel foglalkozni óhajtó kisgazdákat illetik, Minden cukorrépatermelő tudomásul veszi, hogy a termetes 1913-ik év tavaszán veszi kezdetét. Amennyiben ezen évben az összes répamennyiség eléri a 400 ezer métermázsát, a részvénytársaság már az 1914-ik óv tavaszán köteles a cukorgyár építését meg kezdeni. Ha pedig az első esztendő termése a 400 ezer métermázsán alul maradna, akkor A tűz kilobbant már, a parázs is szürke üszőkké hamvadt. A fém meg őrizte még az olvadás hőmérsékletét. Ekkor a gyermek fólszegen megfogta a serpenyő nyelét s le-lecsepegtetve a földre az irtózatos folyadékot, megindult, örömtől sugárzó arccal, édes mosolylyal ajkain, huncutságtól csillogó szemekkel. Az üstfoldozó munkás még mindig aludt, derűs mozdulatlanságban; olyan jónak, olyan szelídnek látszott, oly méltónak a boldog életre 1 A gyermek leült, letette maga mellé súlyos terhét s szép szemei újra álmól- kodva nézték a sötét üreget. A munkás sóhajtott; valami belső háborgástól zihált a melle, valami tétova álom megrángatta ajkait. A gyermek szép lassan fölemelte a serpeny t s nagy komolyan a nyitott száj fölé tartotta. S a fém hirtelen befolyt a fogak közé, az orrlyukakba. 1914-ben ismét termesztenek s ha ekkor éri el az összes termés a 400 ezer métermázsát, úgy a gyárat 1915 tavaszán kezdik épiteni, de azzal a kötelezettséggel, hogy a gyár 1915-ik esztendő őszén megkezdje a működését. Föltéve, hogy a második próbaesztendő sem járna a kívánt sikerrel és a gyárat nem építenék föl, akkor a részvénytársaság mégis köteles a répatermést úgy átvenni, mintha a cukorgyár fölépült volna. Vagyis az alapítók azt a szerződést, amelyet a pesti magyar kereskedelmi bankkal kötöttek, egyszerűen átengedik, átruházzák a kisgazdákra, a répatermelőkre. Már pedig azt csak mindenki elhiszi, hogy a részvénytársaság alapitói annyi esztendős küzdelem után olyan szerződést kötöttek, amilyen minden tekintetben megállja a helyét. Ennek pedig a legjobb bizonyítéka az, hogy már ismételt esetekben volt alkalmuk más cégekkel szerződést kötni, de inkább lemondtak róla, de olyan szerződést mégsem kötöttek, amelyiknek realitásához csak halvány gondolat is férhetne. Most már valóban a kisgazdákon múlik, hogy a cukorgyár régi terve testet ölt-e, vagy sem. Mi egy percig sem kételkedünk benne, hogy a kisgazdák minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy a gyár létesüljön. Ezt annál inkább is hisszük, mert hiszen a saját érdeküket mozdítják elő, amikor a cukorgyár létesülósét lehetővé teszik. Piacvizsgálaí, arai nine?, de lehetne. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 19i2. márc. 29. Akinek gyönge a gyomra — fordítson egyet és ne olvassa el ezt a kis referádát, mert nem szeretnők, hogy minket okoljon, amiért talán napokig nem mer olyan ételhez Borzalmas volt. Az egész hosszában szétterült test hirtelen összehuzódoít; mintegy csomóba rándította a szörnyű vonag- lás. Aztán egy irtózatos szökéssel a munkás talpra ugrott, kezeivel eszelősen hado- názva csapkodta a levegőt s a halálféle lemtől megmerevült, kidült szemekkel nézett szerteszét. Majd, mintha valami óriási rugó pantatotta volna fel, még háromszor felszökkent a magasba s végre odadőlt a le nem tallózott buzakalászok, pipacsok és búzavirágok közé. A gyermek egy kicsit megrémülve tágra nyitva ártatlan szemgolyóit, reszketve állt egy kis ideig az ösvény szólón. Egyszerre csak, megértve, hogy valami tiltott dolgot müveit, lehúzta kicsi facipőit s menekült, keresztül-kasul vágva a szántóföldeken, amily gyorsan csak bírták picinyke lábai . . . nyúlni, ami a szatmári piacról került a tányérjára. Nehogy azt mondhassák az érdekeltek, hogy ötletszerűen vetettük papírra, végigvezetjük az olvasót a szatmári élelmi piacon. Kezdjük a javán. A „Pannónia“ szállóval szemben levő piaci á'járó melleit telepednek le a .halkereskedők“. Szurtos, piszkos alakek. Ez elvégre az ő dolguk. Miuden- kinek emberi joga, hogy évenkint annyiszor mosakodjék, amnnnyiszer neki jól esik, de az viszont a közönségnek joga, hogy az elárusítóktól tisztaságot követeljenek. Az északi és déli sarkok azonban sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint a szatmári halárusok. Nemcsak ök szennyesek, de a portékájuk is. Bizonytalan szinü csebrekben, kosarakban tartják összepréselve a döglött halakat. Hogy azok a halak mikor éltek, mikor lubickoltak, azt ugyan senki sem tudná megmondani. Sőt az sem egészen biz'os, vájjon élvezhető-e ezeknek a döglött állatoknak a hu-a. Ezt talán a városi orvos sem tudná megmondani, amit ugyan nem azért említünk meg, mintha ezt neki föl akarnék róni. Dehogy. Hiszen senki sem kívánhatja a városi orvostól, hogy vé leményt mondjon valamiről, amit nem látott. Mert, hogy az orvos ezeket a dögöket soha sem látja, azt legjobban — ha nem is szívesen — ő bizonyíthatja. De gyerünk tovább. A tejfölös asszonyok, ezek a rézbőrü európai amazonok a világ legjobb szivü teremtései. A világért sem adnának el a tejfölből senkinek sem, mielőtt meg nem kóstoltatják vele. S mert a vevők nagyrésze vigyáz az egészségére és nem hajlandó a tejfölös kanalat más után megnyalogatni, inkább a saját ujját böki a fazékba s úgy kóstolja. Vannak, akik tovább mennek az óvatosságban — ezek a nagyságák — ők keztyüs ujjúkat dugják a tejfölbe. S ez he lyes is. Azért van a kez n keztyü, hogy a piszok ellen megóvják rózsaszínű ujjaeskái- kat. Hogy azután az, aki a 3 literes fazék fenekéről kap. a tejfölből, mit visz haza — no azt már a városi orvos is megtudná mondani, csakhogy mi igazán nem fárasztjuk vele, mert sajnos, mi is tudjuk. Mindezt csak azért irtuk le, inert közelednek a meleg napok. Mar útban vannak a bomlasztó.rothasztó forró napsugarak.Jó lenne talán egy kis gondot fordítani a piacra. Az árusító asztalokat lemosatni, az árusítók egy részét a pótadó terhére legalább vásári napokon karhatalommal megmosdatni stb. stb. Szóval rendszeres piacvizsgálatot tartani. A vizsgálat szót kérjük háromszor aláhúzni, azért, mert az nem azonos a piaci hatósági sétával. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ez meg lesz. Sőt azt is igen jól tudjuk, hogy ezért a cikkért a nyakunkba ugranak. Megtépáznak. No de sebaj 1 Fő az, hogy ezentúl senki sem nyul- kálhat a tejfölös fazékba, hanem ha kóstolni akar, szopogassa le a kofa-asszony ujj sóskáiról (10-es számú keztyüt hord) a tejfölt és ha eleven halat akar, akkor álmodjon magának egy pár darabot, mert Szatmáron csak döglöttet kap, de az legalább — bödös. | Jó <iázikosz b { ; úgy bent, mint kihordásra kapható. Magános fiatal ember részére koszt és lakás BRAND VENCELNÉNÉL Batthyány-utca 10. szám alatt. HÄJTÄJER FAI; SZATMAR. * 1 1 Alapittatott 1886-ban Syár foüzieí: Szatmár, Kossuth 2aJos*u. 10. felvételi üzlet: Kazinczy-utca lf., (3ítila*utca 2. Nag^árolp: Széchenpi-u. 34* RUHA FEST, — VEGYILEG TISZTIT
