Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-30 / 73. szám
(1912. má'czius 30.) 73. szám. SZAMOS 3. oldal. Kóser szövetkezet, amekjik nem „kóser”. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, márc. 29. Csinos kis aktín dolgoznak az áthelyezés alatt álló nagykárolyi pénzügyigazgatóságnál. Egy szatmári szövetkezet lélekharangjának kötelét fonogatják nagy bűz galommal a finánc kezek. Olyan buzgalommal, hogy ma-holnap meg is konditják a lélekharangot és ki harangoznak véle Szat- márról egy kóser szövetkezetét csak azért mert nem „kóser“. A szövetkezeti gombák bőtermése idején alakult meg a szatmári husfogyasztási szövetkezet, amely az itteni ortodoksz izraelita egyházközséggel szoros kapcsolatban áll, — legalább is ugylátszik. Ennek a szövetkezetnek nap nap után támadtak, — néha elég súlyos — konfliktusai úgy a rendőri, mint a közegészség- ügyi hatósággal. Ha azután a hatóságok felelőségre akarták vonni a szövetkezetét, akkor egy szerre nem volt szövetkezet. Sem igazgató, sem semmi rendű rangú tisztvisel*. Ilyenkor mindig magánemberekre igyekeztek a bajt hárítani, akik viszont kézzel-lábbal bizonyítgatták, hogy bizony nékik semmi közük a dologhoz, mert a szövetkezet, mint erkölcsi testület, felelőségre vonható. A hatóságok végre is ráuntak erre a kétéltű kis társaságra és erélyesen léptek föl ellenük. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a hangzatos cim arra való volt, hogy mögötte há- boritlanul bonyolíthassák le nehányan ügy leteiket, hogy — különösen — az adóprés alól szépen kibújhassanakElég jól kieszelt számításuk azonban csütörtököt mondott. A nagykárolyi pénzügyigazgatóság melegen érdeklődik a szövetkezet belső ügyei iránt és érthető kíváncsisággal kutat a kuliszák mögött. Eddig kitűnt, hogy az ortodoksz hitközségnek számottevő nagy jövedelme van a szövetkezet cége alatt árusított kóser hús ból. De kitűnt az is, hogy a szövetkezet tulajdonképpen nem szövetkezet, mert nincsenek meg a kereskedelmi törvény előírta szervezetei. Már most, amint az aktákba betekintenünk módunkban áll, igen cifra kis dolog kerekedik ebből a kis szövetkezeti társasjátékból. Évente úgy tessék-lássék mérleget szerkesztettek azért, hogy az elért hasznot a rubrikák labrintusában eltüntessék s amikor adókivetésre került a sor, akkor a mérleg alapján szépen kisiklottak az adózás alól. Igen ám, de a pénzügyigazgatóság aligha körmükre nem koppint s ebben az esetben valóban igen drága lesz a szövet- kezetesdi. S ez természetes és igazságos is. Elvégre, hogyan jönnek hozzá a szatmári mészárosok, hogy 2—3 ember magára öltve a szövetkezet köpönyegét jóformán adómentesen űzhessen olyan ipart, amelynek űzői valóban a legtorhesebb adóviselők, mert bizony a mészárostól nem igen kérdezi az adókivetó bizottság, hogy mit kerestél, hanem a vágóhídi lajstrom alapján úgy belészoritják az adóprésbe, hogy mukkani sem mer, mar pedig ami az egyiknek jár, járjon ki ugyanaz a másiknak is. A szatmári husiparosok megelégedéssel néznek a „szövetkezet“ utólagos megadóztatása és minden valószínűség szerint megbírságolása elé, mert régi sérelmük elégtételét látják benne. Rémes ggilkosság Szamo$kr&$ón. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, márc. 29. Kegyetlen módon gyilkolta meg két szamoskrassói legény Kádár Elek odavaló fiatal gazdálkodót, aki pedig a legjobb cimborájuk volt. Idegzsibbasztó, réme3 az az inkviziciós Ítélet, amelyet a szegény emberen végrehajtottak. Hihetetlen a vad és min den emberi érzésből kivetkőzött legények büntette, amelylyel a másvilágra küldtek egy fiatal életet. Nincs nap, hogy a sajtó meg ne emlékezne valami gyilkosságról, amit hol itt, hol ott követtek el bestiális fenevadak. De ehhez hasonló, hátborzongatóbb gyilkosságot keveset jegyzett föl a krónikás Nem lehet elképzelni, hogy akadjon e.i bér. aki egy másik embertársát ilyen szörnyű módon tudná kivégezni. Talán maga Báli Mihály, akinek pedig elég nagy praxisa és még keményebb szive van, sem vállalkoznék arra, hogy kalapácscsal addig verjen vala kit fejbe, amig utolsót dobban a szive. Kádár Elek szamoskrassói fiatal gazdálkodó már gyermekkora óta tartós barátságot tartott fönn Bálint Imre és Suji Kálmán odavaló legényekkel. A három ember mindig együtt volt. Közösen jártak el mulatni és a faluban szinte lehetetlen volt elképzelni a három legényt egymás nélkül. Kedves, tartós volt a barátság, amelyet soha semmi disszonáns nem zavart meg Egyet lenegyszer sem külömböztek össze a legények, ami még érthetetlenebbé teszi azt, hogy most mégis ketten szövetkeztek a harmadik ellen és eltették láb alól. A három legény a múlt hétén megint együtt mulatott. Hangos volt a korcsma a legények jókedvétől és ugyancsak alaposan berúgott valamennyi. Ilyen állapotban a leányokról kezdtek beszélni és szegény Kádár Elek borközi állapotban elszólta magát, hogy ő ugyancsak azt a leányt szereti, akihez mind a két barátja különös vonzalommal viseltetik. A másik két legény, Kádárnak erre a kijelentésére egyszeribe kijózanodott és egymásra néztek. Hosszan, sokat- mondóan és mind a ketten arra gondoltak, hogy ez így nem maradhat, ennek véget kell vetniök. Es attól a perctől kezdve Bálint és Suji gyilkos pillantásokat vetettek Kádárra, akiben egyszerre nem a barátot, hanem az ellenséget, azt az embert látták, aki az ők kedvesére vetette ki a hálóját. Kádár pedig tovább beszélt a leányról, a két barát pedig némán, szótlanul hallgatott és nézte azokat a szenvedélyes és sokatmondó gesztusokat, amivel a fiatal gazdái kodó a leányról, a falu legszebb leányáról beszólt. Késő este volt, amikor a legények eltávoztak a korcsmából. Bálint és Suji el váltak Kádártól, aki befordult háza kapuján. A másik két legény pedig visszament a korcsmába és itt ró i.es tervet készítettek elő Elhatározták, hogy legjobb barátjukat, akivel úgyszólván össze voltak nőve, elpusztítják. Sértette a hiúságukat, hogy egy harmadik ember is udvaroljon annak a leánynak, akiért ők odaadják mindenüket. Meg kell ölni ezt a legényt, ha mindjárt a leg jobb cimborájukról is van szó. És megbeszélték a dolgot, hogy hogyan fogják meggyilkolni Kádár Eleket. Másnap a három barát ismét összejött a korcsmába. Rövid ideig tartózkodtak ott mindössze, amikor Bálint azzal az ajánlattal állt ele, hogy menjenek kissé sétálni. Kádár nem ellenezte, pedig, ha tudta volna, hogy egyenesen a halálba fog sétálni, dehogy is fogadta volna el a propoziciót. És elindultak. A község határa felé mentek. Kádár, mintha csak megérezte volna a közeledő veszedelmet, arra kérte barátjait, hogy forduljanak vissza De a legények csak biztatták, hogy menjen velük tovább, jót tesz ez a kis séta. Es amikor a gesztenyefák alá értek, Bálint néhány lépésnyire hátramaradt és a következő pillanatban egy kalapácscsal fejbe ütötte Kádárt, aki elvesztve eszméletét, ösz- szeesett. Ezt látva uji, kirántotta bicskáját és megszámlálhatatlan késszurást ejtett a szerencsétlen ember testén Bálint sem elégedett meg a kalapácsütéssel és ő is kést rántott elő. A feldühödött két fenevad egymással versenyezve döfték a kést Kádár testébe. Nem volt már élet a szerencsétlen emberben, de a két legény rendületlenül folytatta véres munkáját. És amikor úgy gondolták, hogy már elég volt, megfogiák a holttestet és bevetették az árokba. Itt akadtak rá másnap az arrajárók, akik nyomban jelentést tettek a csendőrségen. A nyomozás csakhamar kiderítette a gyilkosoki t és a legényeket letartóztatta. Visszatérés a zülés útjáról. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, márc. 29. Néhány héttel ezelőtt a tőkésbányai csendőrsóghez egy kétségbeesett ember állított be. Siránkozva, kezeit tördelve mondta el, hogy a leánya, a viruló szépségű, fiatal, 17 éves leánya feltörte a szekrényét, magához vett minden pénzt és megszökött hazulról. Nem a pénzt sajnálja, mondta a megtört szivü apa, hanem a leányát akarja viszontlátni. A leányát, aki mindene volt a világon, mert amióta a felesége meghalt, a fiatal leány vezette a háztartást és gondozta az apját. A csendőrSóg jegyzőkönyvbe vettek a bánatos apa panaszát és megindult a hajsza a fiatal leány után. Sorbavettók az összes rokonokat s mindazon helyeket, ahol gondolni lehetett, hogy a leány esetleg odaszökött. De hiábavalónak mutatkozott minden kutatás, minden fáradtság, a leánynak nyoma veszett. A csendőrsóg ekkor elrendelte a leány országos körözését. Mindenhová mentek szót a köröző levelek, a leány szamélyleirásával. Az apa a csend- őrségen még azt is jegyzőkönyvbe mondta, hogy a leánya nagyon romantikus hajlammal birt. Exaltált is volt egy kevéssé. Rajongott a színészetért és többször hangoztatta, hogy nagyon szeretne színésznő lenni. Sokszor napokon át énekelt és táncolt és amikor megkérdezték, hogy miért teszi ezt, azt felelte, hogy gyakorolja magát, mert nemsokára felcsap Tháiia papnőjének. A csendörség közölte ezt a dolgot is a társhatóságokkal és igy az ország rendőrségei, amikor kézhez kapták a köröző ivet, erősen figyelni kezdték a hozzájuk érkező vándortársulatokat. Szinte bizonyos volt, hogy a leány egy ilyen vándortársulathoz szegődött. Három nappal ezelőtt hivatalos irás KESZTENBAUM MARISKA elsőrendű női-kalap szalonjába a tavaszi és nyári újdonságok MEGÉRKEZTEK. --------- (KERESKEDELMI BANK-PALOTA I. EMELET.
