Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)

1912-03-30 / 73. szám

Negyvennegyedik évfolyam. Szatmár, 1912. március 30., szombat. LC i-.c/L 73 szám. y . ' ' . »■ POLSTiKJIS Kimen marad. Szaimár, 1912. mátc. 29. (—V—Semmi meglepő, semmi különös nincs abban a bécsi hírben, amely Khueu-Hédervárv Karolt gróf újabb kinevezéséről szól. Bármennyire sápadoznak az ellen­zék fóstöttkópü, vérszegény politikai gok- lerjei, csak nagyon természetesnek tartja minden józan gondolkodású hazáját szív­ből és nem önérdekből szerető polgár, hogy a király Khuen-Héderváry Károly grófot nevezi ki ismét miniszterelnöknek. Megírtuk mi már sok nappal ezelőtt, éppen e hó 13 án, hogy Khuen nem bukott meg, hanem lemon­dott. Hogy az ellenzéknek gyönge térdei erre a hírre megremegnek, az szintén természetes. Hiszen olyan rossz egy kel­lemes, rózsaszínű álomból fölébredni. Ez a szép ellenzéki álom szertefoszlott. A képzelt bársonyszékek eltűntek, mint a buborék, marad mi volt, az egyéni érd' - kékért küzdő, egymásra féltékeny ellen­Az alvó. A ..SZAMOS'* tárczAja Irta: Rosny. A sövény szélén, egy óra tájban, csekélyke árnyéktól védve, az üstfoldozó munkás e'aludt. Két karját messzire kinyújtva feküdt a füvön, a szája látva maradt s nagyokat fújt az átfűtött levegőbe. Gömbölyű, széle1*-, állatias arca, melyet süriin benőtt a szőr s kifényesített a verejték, ártatlannak, jó­ságosnak tetszett. A munka, az alázatos, hasznos élet, a tisztességben, becsületben lemorzsolt esztendők egész filozófiáját le lehetett olvasni a szegény, szunnyadó emberről. Egy kicsit távolabb, egy már leara­tott tábla egyik sarkában, egy kis föld­hányás kanyarulatánál, rozséból és fából rakott tűz parázsa izzott még meglehetős erővel; a fém az üstben már teljesen föl­olvadt. Köröskörül a földön szanaszét. zéki tábor. Nem — nem tábor, hanem egy kis csoportocska. De ezen kívül maradt még valami. Az országnak alkalma nyiíott belátni az ellenzéki bábszínház kuliszái mögé és fólfödö/.ni, hogy pimperli táncukat a bécsi kéz ráncigálására ugrálták. Meg­lát uk, meggyőződtünk róla, hogy a nagy demokraták, az óriási honmentők szíve­sen elnégykézláboinsk Bécsbe is, csak­hogy az álmok-álmát a bársonyszéket megnyerhessék. Azzal persze nem gondoltak, hogy rövid pünkösdi királyságuk alstt lönt is, lent is megutálták őket, hogy a magyar függetlenségi eszmének ragyogó zomán­cát a nagy csusz-mász közben lerugdos- ták, letördelték. * * ■ * Teljesen megbízható forrásból érte­sülünk, hogy a király újból Khuen- Hóderváry Károly grófot nevezi ki mi­niszterelnöknek. Bécsben tudják, hogy lyukas rézed5nyek, lábasok, üstök, serpe­nyők heveitek. A tüzeő naptól valósággal áttüze- sedve, a föld fölitta a nedvesség minden parányát; férfiak és állatok ellankadva dőltek le od-, ahol a legkisebb árnyékra akadtak. Kicsi léptek zördülósenek nesze hal­latszott az ösvényen és egy négyéves gyermek bukkant elő, facipöben, ártatlan, félig lehunyt szemekkel, melyeket a túlsá­gos vakitó fény meg-megcsillogtato t. Az ember nem ébredt fis a gyer­mek elkezdte őt nézegetni kedvesen, meg­lepetten, félig félve, félig nevetve. Az alvónak különösen a szája érdekelte. Tágra volt nyitva, mint egy kapu, a két hatal­mas fogsor közt; s a kicsike fölóje hajolt s kíváncsian belenézett a fekete üregbe. Valahányszor az alvó lélegzett egyet, nyelve meg-megmozdult, valami fölemel­kedett és leereszkedett az üreg mélyében, csakis a munkapártra lehet, sőt csakis arra szabad támaszkodni annál inkább is, mert a mnnkapárt, amely nemcsak a parlamentben, d£*“-«ír'örszágban is a többséget képviseli, ragaszkodik Khuen- Héderváry gróf személyéhez. Vannak, akik csodálkoznak azon, hogy a Lukács-féle kombinációból nem lett semmi. Már pedig ez csak termé­szetes. Lukács csakis Kiiuen gróf prog­ramújával, helyesebben a munkapárt programújával vállalhatott volna meg­bízást. Ehhez a programúihoz kétszere­sen kötötte magát. Úgyis, mint a Khuen- kormány tagja, de úgyis, mint a mun­kapárt egyik vezető embere. Már pedig ez a párt szolidaritást vállalt a minisz­terelnökkel. Lehet, hogy a házelnökség­ben is változás lesz. Az ellenzéki lapok jeremiádokat skáláznak. Az erőszak fekete kópét fős- tik a falra. Pedig az egész följajdulás, az egész zokogás nem más, mint sira­lom a képzelt hatalom romjai fölött. miközben hosszú bajusz-szálai rezegtek, akárcsak a tücsök csápja'. Hébe-hóba a szeszélyes kis szemlélő eltávozott az alvó mellől, ide oda szalad- g lt a keskeny ösvényen, leszakított egy- egy pipacsot a szántóföld szóién s meg­elégedetten fölnevetelt a kék égboltozatra. A felséges síkságon, ahol a buja föld gazdag termése nagyrészt learatva feküdt már, még senkise v> tte újra kézbe kaszá­ját. A gyermek irgalmatlanul letépte a pipacs valamennyi szirmát, megpróbált bele­nézni a napba s hallga ta az élettől ittas nagy legyek zümmögését. De valami bizar kísér­tés, a tiltott gyümölcs után való sóvárgás egyre visszahajtotta a munkás szájához. S a balga kis teremtés, féltórdre ereszkedve, figyelmes szemekkel, úgy tetszett, mintha titokzatos dolgokról ábrándoznék. De ime, a learatott tábla mellett,' a kis buckó kanyarulatánál, az üstök ős serpenyők felkeltették gyermekes kíváncsi­ságát. Odament. Hurut nasztilla Köhögés ellen a legjobb, ára SO fill. 3 dobom 1.30 fill. Egyedül kapható Gerö NugykőrÖMÖti. Sándor 40 Magyar Korona gyógyszertárában (1 0.) J«dema sr,muak 8 o dal

Next

/
Thumbnails
Contents