Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-29 / 72. szám
A SZAMOS (1912. márczius 29.) 72. szám. A béke — amint azt megjósoltuk — nem jött létre. Farkasszemet néz egymással a két tábor, de békejobbot, bár a hajlandóság meg van bennük reája, mégsem nyújtanak. Az asztalosmunkások tegnap távirati kérdést intéztek a magyarországi famunká sok szaklapjának szerkesztéségéhez, melyben megkérdezték, vájjon a munkaidő leszálli tásának kikapcsolásával elfogadhatják-e a mesterek békeajánlatát, amely födi az igó nyeiket. A kérdésre ma jött meg a válasz, amely határozottan megtiltj i a békét a munkaidőnek leszállítása nélkül. Ma délelőtt összegyűltek a munkások a sztrájktanyán s magukévá tették a budapesti központ parancsát, vagyis: hátat for ditottak a békés kiegyezésnek. Kimondták, hogy elszélednek idegen városokba s addig Szatmáron nem lépnek munkába, illetve csak olyan műhelyben vállalnak munkát, melynek gazdája meghajol kiván águk, he lyesebben követelésük előtt. Ebben a formában n3gyon ártatlannak látszik a dolog. Mi azonban nem vagyunk hajlandók úgy bevenni, amint azt a munkások vezetősége föltálalja, hanem igenis le rántjuk azt a pirosszinü takarót, amely mögött a szatmári asztalosmurikások kényszerű, igenis, hangsúlyozzuk : kényszerű ellentállá- sának valódi oka lapul. A bérharc nem a szatmári munkások között kezdődött. Ök is csak a budapesti központ rendeletéből tették le a szerszámot, épp úgy, mint az ország csaknem valamennyi számottevő városában. ügy á l a dolog, hogy a budapesti famunkások kollektiv szerződése ez évi julius hó 1-én jár le, amikor is újabb egyezséget kötnek a mesterek és munkások. A segédek terve az, hogy az uj szerződésben félórával rövidebb idő legyen, mint a mostaniban. De, mert a mesterek erre aligha, vagy csak durva erőszakkal lesznek kaphatók, a budapesti aszlalossegódek úgy akarják a mestereket presszionálni, hogy a vidéken kierőszakolják m g a ko lektiv szerződés lejárta előtt a félórai munkaidő leszállítást, aminek azután természetes következménye lesz, hogy a budapesti mesterek ellenlállása is megtörik s kénytelenek lesznek ök is félórával leszállítani az időt, mert az általános egyezség szerint Budapesten mindig félórá val kevesebbet köteles a munkás dolgozni, mint vidéken, azért, mert távol lakik. Vagyis: a vidéki munkások kaparják ki a gesztenyét a pestieknek. A vidéki munkások családjai éheznek, rongyolódnak le ezért, hogy a budapesti analfabéta demagógok a cukorládákból összeeszkábált pódiumokról, a vörös rongyok árnyékából kidüllesztett mellel hirdethessék : ime ezt mi értük el. Nekünk köszönhetitek, hogy félórával előbb teszitek le a szerszámot és még akkor sem vehetitek föl, amikor valóban jó lenne még félórácskát dolgozni, me't sok a gyermek és mert a sok sztrájk adósságba verte a családot. Igen — ez lesz a vége a dolognak. A szegény vidéki munkásokkal kapartatják ki a gesztenyét és egy csöppet sem gondolnak vele, hogy egyik másik úgy meg égeti a parazsban az ujját, hogy arról kódul bőgve az egész család. Nagybányai leVél — Saját tudósitónktól. — Nagybánya, márc. 28. A „Szamos“ múlt heti egyik számában olvastam, hogy a v ros 500000 koronás kölcsönét azért vette föl, hogy rohamos fejlődésével lépést tartva a már nélkülözhető lenné vált közintézményeit létesíthesse. Hát tény igaz, hogy Nagybánya ha nem is rohamosan, — amint azt a „Szamos“ nyilván jóakara'uau irta — de a maga utján haladva fejlődik. Azt is koncedálom, hogy ez az 500000 korona beruházásokra kell, de mint vérbeli nagybányai, vagy amint mondani szokás : „idevaló gyükér“ nem engedhetem meg, hogy a szatmáriak azt higyjók, hogy mi csak 500000 koronát fektettünk be intézményekbe. Nem és négyszer nem. Négyszer ugyanis azért, mert négyszer 500C00 az kereken 2 millió, vagyis éppen annyi, amenyit Nagybánya beruházásokra fordított. Szatmárnak még nincs csatorna hálózata, de nekünk van. Sőt kövezésünk is sokkal, illetve annyival előbb lesz, amennyivel korábban csatornáztunk. De térjünk csak vissza az 500 ezer koronás kölcsönre, amelyhez a vármegye törvényhatósága a legu óbb tartott közgyü2. oldal. gatni a pénzt, amely úgy is meghozza a maga kamatait. Valóban, ha a közelmúltban meg esett pénzintézeti bukásokra gondolunk, egy kis vizsgálódás után mindenütt rájövünk a bukások igazi okára. A bukott bankokból tehát nem vonja le senki azt a következtetést, hogy a mi gazdasági életünk nem fejlődik. Igenis fejlődik, de egészséges irányban fejlődik s éppen ezért vetkezi le nap-nap után magáról azokat a fekélyes betegségeket, amelyek gazdasági életünket a múltban olyannyira elrútították. Nem is sajnáljuk a bukott bankokat. Az öngyilkos bankárok fölött is csak annyit sajnálkozunk, mert a revolvergolyó egy emberéletet oltott ki, sőt a magunk részéről nagyon szívesen látnok, ha a közeljövőben még több olyan bank vagy vállalat omlanék össze, amelyet a léktelen spekuláció, a túlhajtott vagyonszerzési mánia mozgat. így jutnánk el mihamarébb a magyar közgazdasági élet megtisztulásához, igy juthatna összhangba mi i álunk is a közérdek a közgazdasággal. / z asztalossztrájk kuliszái mögül. — Saját ludósitónktól. — Szatmár, márc. 28. Jói, többé kevésbé ünnepi ruhába öl tözött egészséges, dologbiró emberek sétálnak a városban naphosszat. Megállnak, vitáznak, majd ismét tovább sétálgatnak jókedvűen. Ezek a sztrájkoló asztalosmunkások, akik inkább sétálnak pénztelenül napokon át, semhogy félórával tovább dolgozzanak, mint amennyi dologidőt budapesti szervezeti központjuk megenged nekik. éjjel Karácsony apó csakugyan nálunk járt, hogy sirni kezdtek és erősen hangoztatták, miszerint valaki meglopta őket. Később mély sóhajok és panaszos zokogás kisóretében, csodálkozó anyjuknak meg is magyarázták nagy bánatuk okát: — Nagy zajt csapott, midőn a czipő- ket ide-oda húzogatta ... Le s fel járkált a szobában ... és soká, nagyon soká maradt 1 A szülők egymásra néztek, de a dol- dot semmikóp sem birták megérteni. Leginkább azon töprengtek, vájjon miként lehetne rögtönös és hathatós vigaszt találni a gyermeket számára ? Az apa igen komoly, majdnem szigorú arezot vágott. — Hogyan, ti ezt nem tudjátok ? — kérdezte. — Ha Karácsony apó jelt ad magáról, akkor semmit sem hozott, de ha észrevétlenül érkezett, akkor az ember mindig kap tőle valamit! Ez a váratlan fejtegetés megszüntette a gyermekek könyeit, miután egy időben nem lehet sirni és gondolkozni is. Már pedig a papa szavai nem szóltak valami világosan! Teringettét, én inkább ha'lgatom az általa okozott neszt! — folytatta az apa. — Hiszen évenkini csak egyszer kaphat tőle az ember valamit, ellenben mozgoló dását minden éjjel lehet hallani! Az anya érezte, hogy ez a kijelentés némi magyarázatra szorul, tehát igy szólt: — Ugy-e, örömmel hallgatjátok az éneket, még ha nem is kaptok érte semmit sem! . . . Nos tehát, épp igy van ez Karácsony apóval is: az ember örül, ha csak neszét hallja 1 . . . A gyermekek szomorúan, csalatkozva álltak egymás mellett. — Nos, hát mit akartok tulajdonképpen? — kérdezte az apa haragosan. — Végre értsétek meg, hogy nagy ritkaság az ő neszét hallani 1 . . . Csak kérdezzétek meg a pajtásaitokat 1 Azok mindnyájan kaptak valamit, de nem hallották a Karácsony apó neszét 1 . . . Mindig arra gondoljatok, hogy ez nem történt meg csak veletek. És ez a nagy kitüntetés ma éjjel, holnap és mindig ismétlődni fog 1 Igaz, a többiek kaptak ajándékot, de ezzel vége ... Látod, Louisette, te már nagyocska vagy, tehát felfoghatnád a ki üntetés horderejót és azt meg is magyarázhatnád kisebb fivéreidnek ! Louisette csakugyan érteni kezdte a dolgot. Arca felderült a büszkeségtől, mikor atyja az ő okosságára hivatkozott, majd fivérei felé fordult. — Igen, Karácsony apó azért jön hozzánk, mert szeret bennünket! — magyarázta. — Másokhoz nem megy, csak akármit odadob a kéményen keresztül. Most még csak azért jön, hogy későbbre téjókozza magát 1 . . . * * A karácsonyi ünnepek után, mindhárman duzzadó büszkeséggel jelentek meg Gallérok gó'zmosása = XI 7\ T^J\ TFP pj\T, ^munkák, glacé keztyük tükörfénynyel hófehérre l ' * szőnyegek tisztítása. %ár főfclet: Szatmdr, Kossuífy C.-u. 10- felvételi üzlet: Ka*inc*y-u. lfM Sttila-u. 2. Nag^árol?: Széclt«nj?i*u. 34- ftlipit&tatt 1886 I
