Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)

1912-03-29 / 72. szám

(1912. márczius 29.) 72. szám. SZAMOS 3. oldal lésón a hozzájárulást egyhangúan megadta. Ez a kölcsön ugyanis a 2 milliós beruhá­zási kölcsönnek, mintegy előlege. Nagybánya város ugyanis 2 milliós beruházási kölcsönt vesz föl. Ezt a pénzt a jó Isten, no meg a vállalkozók segítségé­vel el is költötte (nem egészen) még mielőtt megkapta volna, mert a belügyminisztéri­umban még nem szállt elég por az aktára, tehát nem intézték el. Van azonban egy­némely kiadás, amivel nem lehet várni addig, mig a belügyminisztériumban nagy- takarítás lesz és a kölcsönügy aktáját visz- szasöprik Nagybányára, azért kell az öt­százezer korona. Ez hát a hiteles, valódi története a kölcsönnek. Tudom, hogy a „Szamos“ szívesen leközli ezt a levelemet, de nehogy adós le­gyek érte, hát irok még egyet mást Nagy­bányáról: Julius 15-től augusztus 15-ig festőiskolái kópkiállitás lesz annak emlékére, hogy a festő iskola már 15 éve fönnáll. Összegyűjtik azoknak a képeknek egy ré­szét, melyek a 15 óv alatt készültek. Ugyanakkor az országos magyar bá­nyászati és kohászati egylet nagygyűlést tart. Ezt a gyűlést eredetileg augusztus 20-ára tervezték, de a város polgármestere fölkérte a rendezőséget, hogy tegyék át a gyűlés napját augusztus 10 éré, amikor is a képkiállitás még nyitva lesz. Ezzel azután zárom is a levelemet a legközelebbi alkalomig. B. Lelőtték a falu bi púját. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. márc. 28. Vetés községet sem kímélte meg a sors elzüllött, csapnivaló, deresre érett ala­koktól, sőt talán több is van ebből a mák- virágfajból a fahiban, mint máshol. Ezek a esepszék-töltelékek azután dolog biján ab­ban lelik ördögi gyöny örüségüket, hogy a az iskolában és megvető kicsinyléssel suj tották társaikat, kik ellenkezést nem tűrő elbeszéléseiket szájtátva hallgatták: — Hallottátok Karácsony apót ? Nem ? ... Én azonban igen! . . . Ha az ember hallja őt, akkor semmit sem kap, de ez százszorosán nagyobb kitüntetés!... Sem Marie, sem Róbert nem hallották őt, hát kaptak is tőle egy boltot és egy állat­seregletet, de ezzel vége! . . . Azonban én hallottam, amint mozgott! . . . Ah, nem képzeled, hogy az milyen öröm és boldog­ság volt ... És ezentúl minden éjjel vissza fog jönni 1 . . . És a három gyermek sokáig és osz­tatlanul diadalmaskodott a többiek felett, anélkül, hogy a legkisebb ámítással éltek volna így éjszakánként felébredve — Char­iot, mert éhes volt, Jacques, mert fázott, Louisette pedig, mert rövid mankója már fájdalmat okozott neki — számtalanszor megvigasztalódhattak Karácsony apó ne - szótól. A szülők bölcs előrelátással tartós és olcsó örömet biztosítottak számukra. A la­kás tele volt egerekkel . . . község békés, tisztességes, dolgos lakóinak kellemetlenkedjenek. Hiába a biró erélyes föllépése, csak ott gáncsoskodnak a dolgos nép között. Gazságaikat az elmúlt hétfőn azzal tetőzték, hogy a község erélyes, érdemes kisbiráját, Mezei Károlyt, aki amennyire annyira féken — kár, hogy nem köteléken — tartotta őket, egyszerűen lelőtték. Az eset részleteiről tudósítónk a kö vetkezőket jelenti: Vetés község határában az úgyneve­zett eigánytanyán több rakoncá'lan lopásra, mindenre képes alak lakik, akik eilen a község lakói állandóan panaszosodnak az elöljáróságnál, mert sem életök, sem va­gyonuk nem biztos ezekt 1 az elvetemült emberkivonatoktól. Mezei Károly, a község kisbirája az elmúlt napokban erélyesen lépett föl elle­nük és móresre tanította őket. Ez természetesen nem igen tetszett a kompát iának és elhatározták, hogy leszá­molnak a kisbiróval. Tervükhöz hamarosan íiinálkozott alkalom. Hétfőn este 7 óra tájban Mezeinek hi­vatalos dolga akadt a falu végén. Dolga végeztével hazafelé igyekezett, amikor is három alak toppant eléje. Berkovics János Gorondi László és Lebács Péter állták út­ját. Eleinte szidalmazni kezdték a bírót, aki azonban, látva, hogy 3 emberrel hiába száll szembe, ki akart térni elölök. A három jó­madár azonban nem elégedett meg azzal, hanem megmarkolták a bírót és a falhoz lökték. A szorongatott ember látta, hogy veszélyben van, kiugrott támadói közül és elfutott. Alig tett azonban nehány lépést, mikor hatalmas dörrenés hangzott el mö­götte s a következő percben forró vér bo ritotta el jobb, fölső karját. Egy második lövést is küldtek utána, de ez nem talált. A lövések zajára rémülve rohantak ki az utca lakói és közrefogták a vértől el­borított bírót, miközben a támadók elme­nekültek A megsebesült embert úgy kellett la­kására szállítani, ahol súlyos betegen fek­szik. Az orvos véleménye szerint gyógyu­lása hosszabb időt vesz igénybe. A csendőrök a tegnapi nap folyamán összefogdosták a merénylőket, de egyik sem vállalja a lövöldözést. Egyelőre mind a hármat fogva tartják és folytatják eile nük az eljárást. Borzalma^ Mzhalál MagijkároIijíian. — Saját tudósítónktól — Szatmár, mátc. 28. Rettenetes halált halt Nagykárolyban egy szegény, beteg földmivelő. Borzalmas tüzhalállal műit ki a magával tehetetlen ember, aki amúgy is hosszabb ideje már, hogy betegeskedett és az élete egyáltalán nem volt valami rózsás. Banya János nagykárolyi földmives két évvel ezelőtt ágynak esett. Sorvasztó kór lepte meg és az eddig életerős, egészséges ember napiól-napra fogyott, mint a gyertya. Hiába való volt minden orvos, a legdrágább gyógyszerek, Banya Jánosba nem lehetett többé uj életet, friss egészséget önteni. A kór, amely megtámadta, szívós volt és ki- pusztithatatlan. A szegény földmivelő mun­kaképtelenné lett, ő és a felesége abból tartották fent nyomorúságos életüket, hogy az asszony dolgozni járt. Bejáratos volt házakhoz és mosott, vasalt é3 másféle háziteendőket végzett So­vány díjazása mellett mindenütt kapott va­lami keveset enni is, de a jó asszony haza­vitte a finom ételeket beteg urának. Nem lehet tudni, hátha attól jobban lesz. Ö maga pedig szalonnán és száraz kenyeren ólt. A fő az, hogy beteg férje legyen becsülettel ellátva. Kora reggeltől késő estig dolgozott a szorgalmas asszony é.s egyedüli vágya csak az volt, hogy a férjét még egyszer egészsé­gesnek lássa Hajnalban már elment hazul­ról ós csat késő este tért vissza a tűzhely­hez, hogy odaadó szeretettel ápolja urát, aki tehetetlenül vergődött az ágyban. Óriási kínokat szenvedett és már az is nehezére esett, ha fel kellett ülnie. A hűséges feleség pedig, amikor csak lehetséges volt, ha a szabadideje csak megengedte, minden per­cét az ura ágya mellett töltötte és vigasz­talta a szerencsétlen, kétségbeesett embert, hogy majd csak megsegíti az Isten és az ő sorsuk is majd csak jobbra fordul. Tegnap reggel az asszony megint ko­rán indult el hazulról é3 ment munkába. A férje, a beteg emberroncs otthon maradt, az ágyban fekve. Mielőtt Banyánő elment hazulról, tüzet gyújtott a kályhába ós meg­hagyta férjének, hogy ne hagyja kialudni a tüzet, mert hozzák majd a tejet és azt fel kell forralni. Az asszony elindult, a férj pe­dig — nehezére esett ugyan — szorgalma­san rakott a tűzre. Megjött a tej és Banya János megint lejött az agyról és a tűzre akart tenni. És ez volt a veszte. Amikor kinyitotta a kályha ajtaját, kihullott egy cső ó parázs ós a föld­mives ruhája tüzet fogott Rémes pillanatok következtek. A tehetetlen ember, akinek alig volt jártáoyi ereje, ijedten kezdte .tépni ma­gáról a ruhát, de hiába. A láng gyorsan harapódzott tovább és Bmya Janos az oko­zott füsttől elszédült és a földre zuhant. A vézna, gyenge mellű ember hiába kiabált segítségért erőtlen hangját senkisem hal- lotla meg. Banya Jánost annyira összeógettók a lángok, hogy rövid néhány perc alatt meg­halt. Ez reggel kilenc óra tájban történt. És a szerencsétlen földmivelő teteme igy fe­küdt egészen addig, amig késő este a fele­sége hazajött Senkisem tudta a szomszédok közül, hogy a szűk kis lakásban, ahol Ba­nyáéit élnek, milyen szomorú tragédia ját­szódóit le. A szegény asszony, amikor holtra fá­radtan hazatért a munkából és benyitott a szobába, borzalommal meghátrált. Irtóatos szag csapta meg az orrát és rémes látvány tárult a szemei elé. A férje, a beteg, nyo­morék ember ott feküdt elterülve a szűk szoba piszkos padozatán. Teste tele égési sebbel, a haja, bajusza lepörzsölve. Banyáné az első percben azt sem tudta, hogy mitévő legyen. Ráborult a férje holttestére és jaj­gatott, zokogott. A nagy lármára bejöttek a szomszédok ős alig tudták megvigasztalni a szerencsétlen, kétségbeesett asszonyt, aki egész idő alatt velőtrázóan sikoltott és tépte a haját. Csakhamar megjelent a színhelyen a csendőrség ós a hatóság emberei, akik meg­állapították, hogy véletlen szerencsétlenség tör ént és hogy a tragédiáért senkit sem terhel felelőség. Banya János holttestének eltemetésére az ügyészség az engedélyt megadta. Csak Mauthner-fóle magvakat vásá­rolnak helyesen gondolkodó, számitó gazdák ós kertészek még akkor is, ha mások ol­csóbbak volnának, mert tapasztalatból tud­ják, hogy ez csakis a magvak rovására ós a vevők kárára lehetséges. Modern ruhafestés |^j 4 ym * T IT'T? p 4 T Modern és tartós bármily divatszinre. XX/\ü JT ±j plissézés és gouYlérozás, főüzlet! Szettmór Kossuth ß*u 10 Felvételi üzlet: Kazinczp-u 1^. 2. Nagpl^árol'p: Széchenyi*« u t886»

Next

/
Thumbnails
Contents