Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-23 / 68. szám
68. szám. Negyvennegyedik évfolyam. Szatmér, 1912. március 23., szombat. A közkórház. Szatmár, 19i2. máre. 22. (She.) Szatuiár-Nómeti város közéletében hosszú évtizedek óta egyetlen intézmény sorsa sem keltette fel annyira a közérdeklődést, mint a közkórházé. A közegészségügy nagyon szegényes elmaradottsága, — szemben a minden egyéb téren tapasztalható rohamos fejlődéssel, hozta tüzvonalba, — a mai napig is nyílt kérdésként vajúdó — kór- üázügyet, amelynek elintézését, vármegyei székhely vita, kifogásolhatóan előtérbe helyezett egyéb teljesítmények, egy nagy adag kö/öi yosség és legfőképpen a csekély készség a finánc akadályok elhárításánál -- odázták évről-óvre. A hosszú évek során sok becsületes agitáció, alapos és alaptalan közéleti, vagy sajtótámadás, felületes és kimerítő tanulmányozás igyekezett megmenteni a teljes megfenekléstől .. kórház ügyét — amik, ha yégo> edményben nem is dicsekedhetnek a siker pálmájával — : mindenesetre bő tapasztalati anyagot halmoztak fel a céltudatos megteremé»hez. és közérdeklődést keltettek a dolog iránt, így a kórházügy pihenő aktái, ha nem is járták a gyors és kívánatos elintézés útját, legalább sűrű emlegetésben részesültek a közgyűlési teremben és azon kívül, <!e bővültek is azon fontos tanulságokkal, amelyeket kénytelenségből, vagy előszeretetből merítettek az intézők, azokból a reflexiókból, amelyeket a kórház mindenkori sürgetései váltottak ki az aktuális ügyekből. A közkórház megteremtésének egész természetesen az épitkezés a lefontosabb része. — Építkezési ügyekben pedig annyi és alapos tapasztalati anyag áll a városi hatóság rendelkezésére, éppen most, a bérház építéssel kapcsolatban, hogy e tapasztalatok maguk is alkalmasak arra, miképp legalább is egy nagy lépéssel előre vigyék a közkórház ügyét. A kórház költségvetése közel másfél milliót képvisel, amire fedezetképp idám nem szolgál más összeg, mint az a 200.000 korona, melyet a volt Tisza kormány ál ami hozzájárulásképpen a kórház céljaira kilátásba helyezett. — A betegápolási illetmények felemeléséből mutatkozó többletből kell tehát évi feleslegeket teremteni, hogy azokkal amortizálja a város a közkórház létesítésénél mutatkozó fedezetlen summát, amely a hozzájáruláson és a közpénztávból utalványozandó mintegy 200.000 koronán és a i! ostani kórházi telek értékén félül a másfél millióig fentmarad. Szatmár-Németi közkórház jellegé■ ■■■■■■■■■ ........................ vei b iró egészségügyi intézményt létesít, ahol betegeket, illetőségre való tekintet nélkül, a jelentkezés sorrendjében kell felvenni és még sem számíthat sem a vármegyéjére, sem általános országos hozzájárulásra, mert e tekintetben már a legridegebb visszautasításban részesült minden oldalról, — főképp a vármegye részéről. A maga erejéből kell tehát egyrészt összeteremtenie a fedezetet, másrészt a legnagyobb körültekintéssel éppen e fedezet kereteit betöltő modern és végleges közegészségügyi intézményt építenie. A kórház elhelyezése, felépítése és berendezésénél egyáltalában nem takarékoskodhatok a költségvetés keretén belül, ám éppen a fehérházi bérház építkezésénél megtanulhat^ hogy a tervezésnél, ellenőrzésnél, szóval a műszaki teendőknél tág tere van a körültekintő takarékosságra. A 800.000 koronás bérház építkezésnél, ahol csupán egyszerű lakás építkezésről van szó, a műszaki előkészítés mintegy 33.000 koronájában van a vá- rosoak, ami arra enged következést, hogy a speciális kórház építkezésnél a másfélmilliós költségvetésbe legalább is 70 — 80.000 koronát keli ilyen cimen behelyezni, ami pedig nem mehet a létesítmény megkurtítása nélkül. A sors. Bigourin kollégám a Foury és fiai cégnél és szeretem öt. Úgy vélem, finomabban, mélyebben gondolkozik és többet tud az életből, mint mi valamennyien. A többiek ostobának tartják. Én nem. S ő ezt megérezve, velem szemben közlékenyebb, mint a többivel. Égy közös szenvedélyünk is összefűz. A halászat. Hétfőn mindig megtárgyaljuk vasárnapi kirándulásaink 'eredményét s Bigourin mindig ezzel végzi : — Egyszer az én helyecskémbe kellene vetnie a hálóját. Majd meglássa, mennyi ott a hal! Egy vasárnap hát elfogadtam meghívását A halászat igazán pompás volt. Egyremásra ficánkoltak a halak a horog végén s csak akkor váltak ritkábbra, mikor már a nap deielőre járt s a Marne hullámait felzavarták a tovasikló csónakok. Egy csónak különösen lekötötte figyelmünket. Két ingujjra vetkőzött fickó evezett s egy nagy kalapos leány kacagva hajlongott jobbra balra, mig a csónak veszedelmesen ingott a vizen. — Ez a kis midinette jó fürdő előtt áll 1 — jegyeztem meg. — Az ő dolga! Én reám ne számítson, hogy kihúzom a szószból. — Miért ? Nem tud úszni ? — Dehogy nem . . . de . . . — Végig nézné, hogy egy no vizbe- fuljon a szeme láttára? — Teljes hidegvérrel! S komoran felnevetett. Aztán letette horgát és hozzám fordult: — Ön megtisztel azzal, hogy nálam viilásreggeiizik s igy meg fogja ismerni a feleségemet. Elmondok hát egy iörienetkét az életemből, éppen azt, mi módon ismertem meg Big--riua asszonyt tiz évvel ezelőtt. — Tíz év elölt nem halásztgattam és nem is voltam'•a Foury cég alkalmazott ja, 500 frank lakbért sem fizettem, mert egyszerűen nem is volt lakásom. Akkoriban volt ez, mikor el akartam emészteni magam — Igen, igen, ilyesmi előfordul az ember éleiében s nálam c;ak az volt a hib«, hogy nem előbb ötlött az eszembe. Tulsoka vártam vele, nagyon is mélyre sülyedtem a nyomorúságban, ami kis pénzem volt, elfogyott és az éjjeli menedékhelyek és a parkok padjainak éjszakai szállását kényszerültem megismerni. — Munkát sohol sem kaptam s egy szombat es>e a legkonokabb elhatározással csatangoltam a Szajna partján. A viz szomorú zúgása nem riasztott el, ellenkezőleg! — Alkonyat volt, az én órám. Felegyenesedtem s izmaimat kifeszitve, neki akartam ugrani a víznek. Egyszerre nagy kiáltozást hallok, zűrzavar . . . egy nő két lépésnyire tőlem beugróit a vízbe. — Engem ez nem tartott vissza szándékomtól. Legalább ketten leszünk! — gondolám. S bevetem magam a vizba . . . Hangos kiáltozás: — Bravó! Mentse meg 1 — de a jeges viz mar hutaimaba kerített s csak egy gondolatom volt — aJámerülni, minél mélyebbre ... A viz alatt egyszerre egy kéz érinté-éí érzem, valaki belém kapaszkodik, görcsösen hozzam simul ... az öngyilkos nő. — Ha hagyom, hogy lehúzzon, elérem célomat. De ez érintésre ösztönszerüleg felfelé törekszem, ki a viz színére ... és felvetem magam . . . — Odafönn a hid fekete volt az em- bertömegtöl, hangos orditozás, taps. éljen fogad és ón lebontva magúmról a hozzám tapadó testet, partra úszom, ezt gondolva : Ezt a szegény nőt kiviszem nekik s én majd újra bevetem magam. — De kint száz kéz is közre fog, cirógatnak, a rendőrségen meleg bort itatnak Hurut pasztilla Köhögés ellen a legjobb, ára 50 fill. 3 doboz 1.30 fill. Egyedül kapható Gerő Sándor Magyar Korona gyógyszertúrában IS agy kőrösön. 40 (i 0.) BáiááME Jelen ssámunk 8 oldat terjedelmű.
