Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-23 / 68. szám
(1912. március 23.) 68. szám. v-------------------------------------------------------------------------------------2. oldal. SZAMOS A régebben beszerzett tervek a kivitelre egyáltalában alkalmatlanok lévén, egész helyesen arra az álláspontra helyezkedik tehát a város, hogy kiválasztja az ország legújabb és legmodernebb 200—250 ágyas kórházát, azt áttanul- mányoztatja, az azon esetleg szükséges újításokat megszívleli és minden továbbiak nélkül egyszerűen házilag lekopi- rozza azt. A magyarországi kórházak közül a lugosi látszik legalkalmasabbnak a kivitelre annál is inkább, mert azt a belügyminisztérium kórházi szakosztályának a vezetője Jenarassik Adolf építtette, akinek a neve és tekintélye mindenképpen biztosíték arra, hogy utána csak helyedet és jót teremthet a város. A sok óv óta vajúdó közkórház ügy életében jelentős fordulatot jelent az az elhatározás, hogy a lugosi kórház mintájára épit Szatmár-Németi város közegészségügyi intézményt és nem odázza egyrészt pályázat hirdetésekkel, az azok után szükséges bírálati tanácskozásokkal idő tekintetében az elintézést, — másrészt, mert ezzel hatalmas összeg megtakarításával fog hozzá a fedezet megteremtéséhez. Biztos értesüléseink szerint, a betegápolási illetmények felemelésének engedélyezése is a legjobb utón halad, úgy, hogy a közügyekkel szemben jogos pesz- szimizmus is enyhülhet egy keveset a szatmárnémetii közkórház ügyében. Sétatereket kérünk! — Saját tudósítónktól. — Szatmár, márc. 22. Uton-utfóleD, sőt túlontúl sokszor halljuk, hogy Szatmár város rohamosan halad, hogy erősen rajta vagyunk azon az utón, melynek végső állomása, hogy a felső vidék metropolisa legyünk. velem, bátorítanak s én érzem, hogy elveszítettem bátorságomat a haláltól, sírni kezdek a meghatottságtól s egy pillanatig higyje el, boldog voltam. Hős gyanánt ünnepeltek. — E pillanatnyi boldogságot keserűen fizettem meg. — Foury papa, a főnökünk is ott volt véletlenül a tömegben. Érdeklődött irántam, álláshoz juttatott az üzletében. De a megmentett nő iránt is érdeklődött. Nyomorba jutott szegény leány volt s Foury papa fejében meggyökerezett a bárok gondolat, hogy a kőt öngyilkosjelölt sorsát többé nem kell elválasztani. — Hogyan ? — kiáltom. Bigourinné a megmentett nő ? Ab, ez elragadó, valóságos regény . . . De Bigourin hevesen közbevág: — Regény? . . . Ah, hallgasson kérem ! . . . Ez volt a sors legkegyetlenebb játéka. Ha még egy derék jó asszonyt küld a vizbefuló személyében ... Nem beszélek Vénuszról, vagy egy irgalmas nővérről, de > egy egyszerű derék asszonykát, barátom ! . . Nem egy ilyen fúriát, egy ilyen kiáltozó Xantyppét! Majd meglássa ! És megmondhatja, nem-e könyörtelen volt a sors. Enél- kül a kölönc nélkül nyugodtan lenn pihenhetnék h Szajnában! Elza. A nagy haladásban azonban egy téren mégis csak elmaradunk. Igyekezünk a várost vagyonossá tenni, közben azonban egészen elfeledkezünk a legnagyobb vagyonról : az egészségről. Nincsenek sétatereink. Nem törődünk a fásítással, csak a pénz-pénz és ismét a pénz után rohanunk. Van ugyan egy városrendezési prog- rammja a városnak, de ugyláiszik, hogy ez a programm előbb virágzik ki, mint azok a fák, melyekkel már évtizedek óta tervezge tik a város útjait beszegni. Úgy értesülünk, hogy a város lakóinak egy része mozgalmat indított sétaterek létesítése érdekében. Ez a mozgalom annál is inkább jogos, mert hiszen ma már a vá ros vezetősége sem tagadja, hogy a Deákteret nem meri befásitani. Igenis, nem meri, mert-nem akar szembehelyezkedni a Deák- téri kereskedők érdekeivel- Ezt mi is kon- cedáljuk. Elvégre első a kenyér és azután következik minden más. Ig9n ám, de ugyanakkor, amikor a város vezetősége a Deák-tér parkírozásának tervét ilyen nagyon is akceptabilis ok miatt lefújta, gondoskodni kellett volna róla, hogy a 40,000 lelket számláló város egészségi igényeit más utón honorálja. Még most, mielőtt a város a parkírozásra szánt területeket vagy csak területet véglegesen kijelölné, leközöljük a város lakói egy részének óhaját. A postapalotától a Bercsényi-utcára vezetett uj utcában elhelyezendő középületek, a zárdaiskolái, a raf. főgimnázium és nőnevelde, a város ezen részét központi helylyé avatták. .3 ha a város mértani központját keressük, azt a Kinizsy- és Bercsényi-utca összefutásánál a Tánkóczi-féle háztól nyugatra eső pár ócska ház helyén találjuk meg. A város összes utcáinak fekvése Í3 ezen központ felé irányul, melyhez a Kazinczy- és a meghosszabbítandó Ver- bőczy-utcában keresztül bárhonnan eljuthatunk. Ezen okoknál fogva is megfontolandó volna az, hogy az említett pár ócska ház helyén a város uj teret alakítson és azt parkírozza. Ma még az aránylag csekély összeggel volna megoldható; de — tekintve a város fejlődését és az építkezéseket — rövidesen be fog állni az, hogy a teret itt nagy pénz árán lesz kénytelen a város megnyitni. Ezt a város rendészeti bizottságának szives figyelmébe ajánljuk. Borzalmas gyilkosság Mózesfalon. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, márc. 22. Bestiális kegyetlenséggel ölte meg tegnap 2 elvetemült ember Mózesfalván tulajdon rokonát csak azért, mert az illetőnek valamivel jobb módja volt mint nekik, no meg a leányok között is több szerencsével pitvarolt, mint ők. A gyilkosságot borzalmasabbá teszi az, hogy a nyílt utcán, iényes nappal történt s hogy a gyilkosok nem elégedtek meg azzal, hogy áldozatukat vad módjára vadászfegyverrel leteritették, hanem a vérében fetrengö, utolsókat vonagló szerencsétlen embert fejszével darabokra vagdalták. A „Szamos“ tudósítója a borzalmas, idegrázó véres ese ről a következőket jelenti: Mois Péter, Mois Vaszil és Mois György mózesfalusi lakosok rokonsági viszonyban állottak egymással A vérbeli kötelék azonban nem gátolta őket abban, hogy ellenséges viszonyban legyenek egymással s ahol csak módját ejthették, kéjjel bosszantották egymást. Az apróbb torzsalkodásoknak komoly és sajnos, tragikus végű irányt adott az, hogy Mois György egyik rokonától örökölt. A másik két Mois is jogot formált az örökségre, amiről Mois György természetesen hallani sem akart. Ekkor érlelődött meg a két Moisban az a sötét gondolat, hogy unokatestvéröket, Györgyöt elteszik a láb alól. Mindéhez hozzájárult még az is, hogy György elbóditott elölök egy leányt, kit közösen szerettek. Ezzel azután betelt a bosszupohár és a két unokatestvér most már csak az alkalmat leste, mikor pusztíthatják el Györgyöt. Az alkalom tegnap kínálkozott és föl is használták. Mois György gyanútlanul ballagott a falu utcáján. Amikor Mois Péter háza elé ért, két hatalmas dörrenés reszkettette meg a levegőt és a következő percben Mois György összerogyott Melléből patakként ömlött a forré, gőzölgő vér. Még rángatódzott a vérrel festett sárban, mikor odarohant Mois Vaszil és egy hatalmas fejszével, melyet kétkózre ragadott borzalmas kegyetlenséggel darabokra vagdalta az áldozatot. A falu népe a puskadörrenésre rémülve rohant a véres tett színhelyére és nagynehezen lefegyverezte a vagdalódzó embert. Ekkor azonban a szerencsétlen áldozat már halott volt. Feje a fölismerhetet- lenségig összezúzva, egyes testrészei pedig darabokban feküdtek mellette. A csendőrség nyomban kiszállt a helyszínére és a gyilkosokat letartóztatta s ma bekísérte a szatmári ügyészség fogházába. Egy betörőbanda üzelmei. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, márc. 22. Nagyecsed község és környékén a múlt évben rettenetes közbiztonsági állapotok uralkodtak. A külömben csöndes falu nyugalmát teljesen feldúlta egy jőlszervezett tolvajbanda, amely egyre-másra követte el a legmerészebb betöréseket. Nem volt nap, hogy a csendőrséghez ne érkezett volna feljelentés, hogy itt, vagy ott ismerellen tettesek, leginkább az éj sötét leple alatt betörést követtek el. És dacára annak, hogy a vakmerő betörőket egy egész sereg csendőr kereste, hiába való volt minden fáradtság, a ravasz és ügyes betörőket nem lehetett iépre keríteni. Valóságos hajtóvadászatot inditott a csendőrség a betörök ellen, de eredménytelenül. Azok vígan operáltak tovább, anélkül, hogy a hajuk szála is meggörbült volna. Nem lehetett őket elfogni, mert annyira elővigyázatosak és óvatosak voltak, hogy a legkisebb bűnjelt is, ami a nyakukat szeghette volna, gondosan eltüntették. És mialatt a csendőrség megkettőztetett erélylyel és erővel folytatta a nyomozást, addig a betörők folyton ujjabh és ujjabb bravúrokat vittek végbe. Pedig maga a község lakossága is a kezére járt a csendőröknek, hogy mihamarább ártalmatlanná lehessen tenni a veszedelmes embereket. Már-már ugylátszott, hogy minden ambíció kárba veszett és minden további vesződsóg hiábavaló, amikor egy éjszaka a cirkáló csendőrjárőr Nagyecsed község egyik mellékutcájában két gyanús legényt vett HAJT A JER PÁIi szatmAr. = Alapittatott 1886-ban fiyár főüzletr Szatmár, Kossuth ßajos*u. 10. felvételi üzlet: Kazincz?*uíca 1?., dUila*uíca 2. Nagvhárol)?: Széchenpi*u. 34. RUHA FEST, = VEGYILEG TISZTIT
