Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-03 / 51. szám
I 1 t 9 k 2 of da!. S f A M 0 6 .1012. március 3.' 51. soám zeneművészet terjesztésének előmozdításáról városi költségen (ez esetben nagyobb állami szubvencióval is) megalakítandó zeneisko!- vén gondoskodjunk*e vagy sem? A kuuurábar előhaladott népek példája azt mutatja, hogy a zenének felvirágoztatása csakugyan erős alapokon nyugvó közintézmény felkarolásától függ. Hogy ezt a kérdést városunkban elhanyagolni nem szabad, ennek támogatására a sok közül csak két évet hozok föl: Társadalmi erőink kifejlesztésére irányzott törekvéseinket nem a puszta elméletre, hanem nemzetünk különös képességeinek felismerésére kell alapítanunk. Az pedig világszerte elismert tény, hogy a zenére való képesség a magyar nemzetben igen nagy mértékben van meg. Ennélfogva a zenében, annak intenzív alapokra helyezett terjesztésében a kulturális életnek oly életképes csirája keletkezik, amely felhívja az államot is arra, hogy figyelmét és tevékenységét ide is kiterjessze. Aki végighallgatott a „Dal- és Zeneegyesület“-! zeneiskola növendék-hangversenyei közül egy-kettőt, aki látta, hogy mily lelkesedéssel szívja be magába az azokban összegyűlő naiv, részint középiskolai ifjúság, részint az utóbbi időben munkás egyleteinkből is kikerilő közönség, mondom, mily élvezettel, mily lelkesedéssel szívja magába a zeneművészet remekeinek, a zeneművészet legabstraktabb alkotásainak előadását, az meggyőződhetett arról, hogy éppen a naivságban, a romlatlan, a szűz talajnak mondható lélekben van a legnagyobb fogékonyság ezen magasztos szellemi és lelki eledel iránt. Épp en ezért soraim befejezésénél talán nem mondhatok gyakorlatibb szót, mint azt, hogy lássunk hozzá mindnyájan, arra illetékes társadalmi tényezők egyaránt, hogy az eddig szerényen támogatott dal- és zeneegyesületi zeneiskolát tevékenységének eredményeiben városunk közönsége minél szélesebb alapokon nyugvó pártfogásába fogadja. Hermann László, zeneiskolai igazgató. A képviseiőljáz ülése. Nagy botrány. Dühöng az obstpukeió. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márc. 2. Návay elnök nyitotta meg az ülést. Ábrahám Dezső: A jegyzőkönyvben foglalt sérelmekről beszélt. Návay kijelenti, hogy a jegyzőkönyv hiteles jegyzetek alapján készült. Sümegi Vilmos: Nem hisszünk az elnöknek 1 Návay: Rendreutasitja Sümegit. Ábrahám Dezső: A jegyzőkönyvet nem lehet hitelesíteni . . . Návay (közbeszól, mire az ellenzék óriási lármába tör ki: Ne zavarja a szónokot. Nekünk már hiába beszél 1 Fiók Percei 1) Ábrahám Dezső : Ismétli, hogy a jegyzőkönyv nem hiteles. Bizonyítják ezt a napi- lapak, melyek a gyorsírói jegyzetek alapján készítik az országgyűlést. Almássy László: Bizonyítja a jegyzőkönyv helyességét, mely történeti hűséggel adja vissza a tegnap történteket Nem járul tehát hozzá a jegyzőkönyv kiigazításához. Lovászy Márton: Tiltakozik a jegy zőkönyv hitelesítése ellen. Felolvassa a pótlásul évente hat hónapra az italmérési jogot is felajánlotta. Szatmár csupán 10,000 forintott ígérvén, a pozsonyi kamarával 1666 ban minden további tárgyalás megszűnt. H. Rákóczi Ferenc fejedelem bukása és a szatmári béke megkötése után az 1712. évben kezdődött a pozsonyi országgyűlésre a város meghívót kapott s azon nagy örömmel jelent meg. A Karok és Rendek méltányosnak tekintették a város követei által ismét kérelmezett szabad királyi városi jog megadását. Azonban ennek megnyerése ez úttal nem sikerült, mert Szatmárvármegye követei állandóan azt kívánták, hogy Szatmár Németi szab. kir. városi jogának végére tegyék oda ezt a kitételt: „Az ellentmondók jogának sérelme nélkül.“ (Salvo jure contredicentium). Ezen országgyűlésen Szatmár és Németi csupán egy várossá egyesült. A szabad királyi városi jogot a fentebbi kivánalom mellőzésével az 1715. évi 109. törvénycikk alapján nyerte meg, különös tekintettel a legutóbbi zavarok alatt tanúsított hűségére. Ezt a jogot III. Károly király Wien, 1721. évi január 2-án hosszú szövegben erősítette meg, hangsúlyozva, hogy a lakosok „a legutóbbi felkelés alkalmával is készek voltak inkább a három hónapi ostrom után városukat felégettetni s vagyonukat fe prédáltatni, megszámlálalhát- lanul sok kárt szenvedni, semhogy törvényes királyuk iránt a hűséget megszegjék.“ (E két rendbeli szövegre majd visz- szatérek). 1713 ban a királyi kamara a szabad kir. városi jogért fizetendő összeget a következőleg állapította meg: A királyi ha szonvótelekért fizetendő Szatmáron 25066 rénes forint 66 dénár, Németiben 7106 forint 67 dénár, a felszabadításért 9600 írt, összesen 41773 rénes forint 33 dénár vagyis 87723 korona 99 fillér. Ezt az összeget a város 1730-ban fizette ki. Fertney János. Dalok a Szamos mellől. Van a szőke Szamos mentén Egy kis fészek, Fehérgalamb lakójához Be-betérek, Be-betérek turbékoló Édes szóra, Imádságos ölelésre, Galambcsókra. Csókos .ajkú.kis .galambom, Gyöngyvirágom I Leszel-e Te az Én édes Arspypárora ? Vagy leszel a más rózsája, Más babája S sz én szivem temetője, Bus fejfája 1 jegyzőkönyv sérelmesnek mondott részét és megállapítja, hogy tegnap tévesen történt a szavazás s mégis helyesnek van feltüntetve a jegyzőkönyvben. Darvay JFülöp: Ábrahám Dezső beszédére vonatkozólag megjegyzi, hogy nem a napilapok a mérvadók a jegyzőkönyv hiteles tartalmát illetőleg. A jegyzőkönyvet jelenlegi formájában kell hitelesíteni. Návay: Ismételten kijelenti, hogy ő a tegnap a házszabályok szerint tette fel a kérdést az indítványokra. Hogy félreértés történt, az csak a nagy lármának tulajdonítható, de sérelem azért nem történt. Kéri a Házat, hogy járuljon hozzá a jegyzőkönyv hitelesítéséhez. Polónyi Géza (szólni skar, de az elnök a házszabályokra hivatkozva, nem engedi.) Hoch János: Szavazásra kéri feltenni a kérdést, hogy a Ház elfogadja-e a jegyzőkönyvet a benyújtott módosítással. Polónyi Géza : A jegyzőkönyv hitelesítésére elrendelt szavazás feltevéséhez szól. Kéri, hogy külön-külön tegye fel az elnök a kérdést a szavazásra. Návay : Bejelenti, hogy a kérdést külön- külön fogja feltenni. Kérdi: elfogadja e a Ház a jegyzőkönyvet a j lenlegi formájában ? Többség: Elfogadjuk ! Óriási lárma : Szünetet kérünk a szavazás előtt! Az elnök húsz képviselő aláírására szünetet rendel el. Szünet után Návay: Felteszi a kérdést Lovászy Mártonnak a jegyzőkönyv módosítására vonatkozó indítványára. Ä többség civetette Lovászy indítványát. Az elnök húsz képviselő aláírására szünetet rendel el. Szünet ut n Návay : Felteszi a kérdést Ábrahám Dezsőnek a jegyzőkönyv módosítására vo natkozó indítványára. A több-ég elvetette Ábrahám Dezső indítványát. Az elnök húsz képviselő aláírására szünetet rendel el. Szünet után Návay: Kérdi a Házat, hogy elfogadja-e a jegyzőkönyvet a jelenlegi formájában ? A többség elfogadta a jegyzőkönyvet a jelenlegi formájában, mire Návay : A jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentette ki. Polónyi Géza : A házszabályokhoz szól. Sérelmesnek tartja a jegyzőkönyv hitelesítését, mert a jegyzőkönyv egyes részeiben más foglaltatik, mint a mi az ülésen történt. Batthyány Tivadar gróf: Kijelenti, hogy a házszabályok betartása felett őrködni az ellenzék kötelessége. Az ülés vói.ón óriási botrány tört ki, mikor Nivay igazolni akarta eljárását, a Justh partiak a padokat verve n m enged tek szóhoz,, ököllel fenyegettek. Lovászy az elnöki emelvény korlátját összezúzta. Többen feirohaniak az emelvényre s névszerinti szavazólapot adtak ál az elnöknek, aki azt eldobta. Óriási volt a zaj. A Justh pártiak az elnök felé kiáltják : Maga őrült, örültek házába való ! A képviselők majdnem egymásnak rohannak, miközben az ülést felfüggesztették. Azért, mert Návay a zártülést kérő ivet az ellenzék közé dobta, erre tört ki az óriási vihar. Páiyi .szerkesztő az ujságiró kamatról az ülésterembe jagrott és ököllel rontott az ellenzék felé. Az ülés óriási viharban és lármában fél hétig tartott. Zárt ülésben ez elnök kijelentette, hogy sajuálja a tettél. Mikor a vihar kitört, való Sággal megostromolták az elnöki emel vényt. Mái ingói talapot ru ,*£££?*- Ragályinál - —: .mérnöki irodája Barcsényi-u. 33. szám - alá helyezte át. Ttltiassaia 1M
