Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-17 / 63. szám
Negyvennegyedik évfolyam. Szatmár, 1912- március 17„ vasárnap. 63. szám. Nminiai y ■» Nagykároly és a pénzügyigazgatóság. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. raárc. 16. (—) A kir. pénzügyigazgatóságnak Szatmárra "való — visszahelyezésének hire, amint az egyik uagykárolyi lap leírja, nemcsak óriási ij-ídeimet okozott a szomszéd városban, de oly lelkes hangulatot öntött az eddig elzárkózott polgári keblekbe, bogy nyomban 16 per- centes pótadót szavaztak meg a pénz- ügyigazgatóság ottmaradása esetére építendő pénzügyi palota részére. No'hát, megnyugtatjuk kedves szomszédainkat, hogy itt Szatmár.Németiben ezen polgári nagy felbuzdulás nem oko- zot sem riadalmat, sem kárörömet, egyet azonban igen, kétséget az iránt, hogy akár a közvetlen hatóság: a vármegye, annál kevésbé a belügyminisztérium ily célú 16 százalékos pótadóemelést engedélyezzen Nem szabad talán azt sem elfelejteni a számításból, hogy Szatmárvár- megyé közönsége túlnyomó többséggel már ke tízben elhatározta, hogy a megye székhelyét Nagykárolyból Szatmár-Néine- tibe helyezi át s jól tudjuk, hogy ezen kérdésben móy kerékkötő gyanánt szerepelt é-i szerepel a székház épülőié. Elképzeli-e tehát a nagyközséggé való á*- fejlődéstől félő szomszéd város, hogy Szatmárvármegye a megoldatlan székhely kérdésnek a pénzügyigazgátóság részére emelendő uj épülettel egy újabb nehézséget állítson útjába és ez iránti határozatát megerősítse ?! Jobb volna talán a 16 százalékot más, helyesebb célra felhasználni, a visszafejlődéstől — ha erre egyébként az előfeltételek megvannak — a pénzügyigazgatóság ott maradása nem menti meg Nagykárolyt, amint nem látszik meg különösebben annak nyoma sem, hogy a pénzügyigazgatóság 20 év óta ott van. A pénzügyigazgatóság visszahelyezésének kérdését nem Szatmár város vetette fel, felvetette azt a fejlődött viszonyok kényszerítő ereje s annak kétségtelen felismerése, hogy a pénzügyi közigazgatást Nagykárolyból — lebonyolítani nem lehet, valamint az is kétsé- | gén felül áll a pártatlan szemlélő előtt, hogy a közigazgatás rendezése esetére — a mai Szatmárvármegyének központi igazgatását onnan lebonyolítani képtelenség lesz. Ne keressenek tehát szomszédaink senkiben sem bünbakkot, főleg nem a hivatalos feladatát komolyan vevő kir. pénzügyigazgatóban, aki a helyzet tarthatatlanságára hivatalos kötelességből csupán reá mutatott s ezt tenni kötelessége is volt. E kérdésben Szatmárvármegye kétharmada — ezenkívül az elhelyezés szerencsétlen volta által leginkább sújtott Nagybánya, Felsőbánya, Nagysomkut városok a pénzügyigazgatónak adnak igazat és ö mellette van az igazság is, ami nagy hátvéd. A pénzügyigazgatóságnak Nagykárolyba helyezése egy elhibázott kormány- intézkedés volt, forrása egy könnyen megtett ígéret, amit egyelőre azzal takargattak, hogy a nagykárolyi pénzügy- igazgatósag hatáskörét. Szilágyra is kiterjesztették, de csakhamar Szilágyvármegye önálló igazgatóságot kíván, — ott maradt a megye szélén a legkiterjedettebb közigazgatási ágazat — az elhelyezés összes mizériáival. Elsősorban a megye és a közönség érdeke tehát a visszahelyezés, nem Szat- raár-Németi városé s el is várja a város közönsége, hogy Nagykároly városnak a közérdek ellen és határozottan a vármegye érdeke ellen irányuló, tisztin kicsinyes helyi érdeket szolgáló mozgalmát a vármegye közönsége elitéli s az ellen állást foglal és a valódi közérdek mellé sorakozik. Szatmár-Németi szab. kir. városra ebben a kérdésben az a szerep és feladat jutott, amelyre rág múlt idő óta már vállalkozott, amióta ugyanis felismerte és tudatában áll azon kötelességeknek, amelyek reá, mint Északkelet legnagyobb emporiumára háramlanak Ezúttal arra vállalkozott, hogy a vármegye és a köz érdekében annyi anyagi áldozatot, amennyit egy pénzügyi palota épitéi kíván, készséggel meghoz és kinyilatkoztatta ezt már akkor, amidőn nem ijedt meg semmitől és senkitől. Meghozta ezt az áldozatot is készséggel és öntudatosan, mint már számtalan ezrekre menő áldozatait, amelyekkel előkészül arra a hivatásra, amely reá okvetlen és feltartózhatlanul elkövetkezik, hogy t. i. testvér törvényhatóságának — a vármegyének és északkeleti Magyarországnak — méltó központja legyen. Ezt célozza legujabbi azon áldozat- készsége, amelylyel a közeljövőben 1 millió korona költséggel nagyobb részt szintén vármegyei és távolabb vidéki közegészségügyet szolgáló intézményt, egy kórházat épit, ezt célozza a háromnégy millióba kerülő csatornázás és vízvezeték létesítésével és a nagy ál oza- tokba kerülő vasúti hozzájárulásokkal, valamint több szakiskola és kultúrintézmény létesítésével. A vármegye tiz járása közül nyolc járás Nagykárolyba csak Szatmár-Néme- tin át lehet jutni, a nyolc járás lakosságának Nagysomkut, Nagybánya, Felsőbánya, Szinérváralja, Fehérgyarmat lakosainak kétszeres ut és költség tehát a hozzájutás, viszont a pénzügyigazgatóságnak kétszeres költség minden hivatalos kiszállás. Lehet-e egy ilyen állapotot jogállamban védeni és igazolni?! Nem esik ki a világ feneke, ha Nagykároly nagyközséggé is alakul. — Ezt ne gondolják. — Azért lehet virágzó hely és boldog. Szatmár-Németi szab. kir. város a vármegye és a többi városokra kivetett összes állami adóknak egyötödét f’zeti (évi hatszázezer koronát), fogyasztási és egyéb illetékeknek meg éppen felét. Ez a város szenvedjen tehát a közérdek mellett egy kicsinyes helyi érdekért!? Keresnők egyszer már az igazságot is ! Jobb lesz, ha talán szomszédaink megnyugosznak a pénzügyigazgatóság visszahelyezésében — az oda helyezésben megnyilvánult jogtalanság jogossá úgy sem válik soha — mert majd úgy találnak járni, mint aki sokat akar markolni és keveset fog, mert a megyeHurut pasztilla Köhögés ellen a legjobb, ára SO fill. 3 doboz, 1.30 fill. Egyedül kapható Gerő Sándor Magyar Korona gyógyszertárában ^Nagykőrösön. *0 (i 0.) Jelei számúik 16 oldal teFjeáelmft.
